...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2009.01.02. 18:02 Csutakaszürkeló

Lajos, Feri, Matyi: A levél

Címkék: feri lajos tao megváltó matyi római pápa szentéletű optyinai varszonofij long john silver

Matyinak Az Elmeholtnak Aki Kilépett levelet hozott a postás.

"Lajostól kaptam valamelyik nap, azt írja, küldjem tovább Neked. Feri."

Fénykép is volt a borítékban.

Matyi Az Elmeholt forgatta kezében a papírokat, s közben hallgatta a szomszédos kórteremből átszűrődő hangokat. A ...-i Intézményben nagyon vékonyak voltak a falak, minden szó tisztán kivehető volt.

A Római Pápa magyarázta éppen a Tao-t Marcinak, aki önmagát ápolónak tartotta és egyszerűen csak "absolutwertübertrager-nek" szerette nevezni.

"Az egész világ azt mondja, hogy a Tao nagyszerű,

de úgy látszik, nem alkalmazható.

Éppen az benne a nagy,

hogy nem látszik alkalmazhatónak.

Mert az alkalmazhatóság hovatovább kicsinyességre vezet..."

Hallotta Matyi A Kilépett.

"...Az emberek ma bátrak úgy, hogy szeretetüket feladják,

nagylelkűek úgy, hogy elégedettségüket feladják,

de mindenekelőtt feladják az alázatot.

Ez a halál."

"Én akkor is egy absolutwertübertrager vagyok!" Így kiabált Marci, aki önmagát amolyan kívülállónak, tehát lényegében ápolónak - ha nem főorvosnak(!) - gondolta.

Az Elmeholt, miután csend lett, behúzódott a sarokba és olvasni kezdett.

"Köszöntelek benneteket, akik itt összegyűltetek az Új Esztendő alkalmával. Köszöntelek benneteket azokkal az örömökkel, amelyeket küldjön el nektek az Úr az elkövetkező esztendőben. Köszöntelek benneteket azokkal a szomorúságokkal is, amelyek elkerülhetetlenül elérnek benneteket ebben az évben is: lehet, hogy már ma, lehet, hogy holnap, vagy hamarosan. De ne ijedjetek meg és ne féljetek a nehézségektől. A szomorúság és az öröm szoros kapcsolatban van egymással. Lehet, hogy ez furcsának tűnik a számotokra, de emlékezzetek a Megváltó szavaira: Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. (Jn. 16, 21). A nappal után éjszaka következik, az éjszakára nappal, borongós idő után kisüt a nap; ugyanígy a fájdalom és az öröm követik egymást.

Pál apostol szigorú szavakkal szólt azokról, akik nem viselnek el az Úrtól semmilyen büntetést: ha büntetés nélkül vagytok – törvénytelen gyermekek vagytok. Nem szabad elcsüggedni, csüggedjenek el azok, akik nem hisznek Istenben; azok számára, természetesen, a fájdalom elviselhetetlen, mivel a földi élvezeteken kívül nem rendelkeznek semmivel sem. De a hívő emberek ne csüggedjenek: a fájdalmak hasznot hoznak nekik, jogot adnak az istengyermekségre, amely nélkül nem lehet bejutni a Mennyek Országába.

”Az istenfélelemben nevelkedett ifjak megvetették a pogány parancsot, s nem ijedtek meg a tûz fenyegetésétõl, hanem a láng közepében állva így énekeltek: Atyáinknak Istene, áldott vagy.” (Karácsonyi kánon, 1. hang, 7. ének, irmosz).

A tűz fenyegetése - a mi fájdalmaink, vagyis a megpróbáltatások, azonban nem kell félnünk ezektől, hanem, az istenfélő ifjak példájára, dicsőítsük Istent a fájdalom közepette, és higgyük, hogy Isten azért küldi nekünk a megpróbáltatásokat, hogy a megváltás felé vezessen minket."

"Hát te meg ki vagy?" Kérdezte gondolatban Aki Kilépett. "Ez nem Feri barátom stílusa."

Megnézte a fényképet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kép hátoldalára a következőt írták:

"Szentéletű Optyinai Varszonofij

Újévi beszéd, 1913. január 1."

Árnyék vetődött a papírokra. Az Elmeholt, miként valaha Szinópéi Diogenész, felnézett.

Long John Silver magasodott előtte.

(folyt.köv.)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr3853707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.