...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2009.01.20. 14:00 Csutakaszürkeló

A horror ideje

Címkék: média horror gyurcsány ferenc kádár jános rossz jogtalanság bűnhődés hoszé ármándó

Az asszony arra ébredt, hogy valaki áll az ágyuk végében.

Még sötét éjszaka volt, az idő két óra felé járhatott.

Kevésbé volt rémült, inkább kíváncsi; hol hunyorítva, hol pedig tágra nyitott szemmel próbált a sötét árnyon ismerős vonásokat felfedezni. Csak a biztonság kedvéért.

"...a következtetés azonban helyes...", szólalt meg álmában a férje.

Az asszony továbbra is mereven bámulta az idegent. Ráismert.

Don Camillo szigorú tekintetét az asszony férjére szegezte, szinte szuggerálta az amúgy is nyugtalanul alvó férfit.

És a férfi álmodott.

Rémálmai voltak.

Az első egy visszatérő álom volt, az évek során már többször álmodta.

Arról szólt, hogy gyerekek között van, iskolai farsangon, épp a jelmezeket zsűrizik. Őrajta magasnyakú fehér garbó van és fehér cicanadrág. Lábára sárga házipapucsot húztak. Hallja a konferanszié hangját: Ferike, a Gőgös Gúnár Gedeon!

Hörögve riad fel, majd visszaalszik.

Most valakivel beszélget.

 

Hoszé Ármándó: A legboldogabb tehát az, akinek lelkében egyáltalán nincs rossz vonás, mert a lelki baj tűnt nekünk a legnagyobb rossznak.

Gyurcsány Ferenc: Világos.

Hoszé Ármándó: Utána következik az, aki lelki bajától megszabadult.

Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.

Hoszé Ármándó: Ez pedig az, akit megintettünk, akire rápirítottunk, aki bűnhődött.

Gyurcsány Ferenc: Az.

Hoszé Ármándó: A legrosszabbul tehát az él, akiben jogtalanság van, és nem szabadul tőle.

Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.

Hoszé Ármándó: És nem ilyen ember-e az, aki a legnagyobb jogtalanságokat elkövetve annyira viszi, hogy főbenjáró gonoszságaiért nem lehet sem meginteni, sem megfenyíteni vagy megbüntetni? Márpedig ilyen - a saját állításod szerint - Kádár János és a többi zsarnok, szónok és hatalmaskodó mind.

Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.

Hoszé Ármándó: Majdnem úgy vannak ezek is, derék barátom, mint amikor egy súlyos betegségben szenvedő ember nem akarja testi vétkeiért megbűnhődve átadni magát az orvosnak gyógykezelésre, mivel, akár a gyermek, úgy irtózik a fájdalmas égetéstől, vágástól. Nem így találod-e te is?

Gyurcsány Ferenc: De így!

Hoszé Ármándó: Az ilyen, úgy látszik, nem tudja, mi tulajdonképpen az egészség és a testi épség. Előbbi okoskodásunk értelmében valami hasonlót cselekszenek azok is, kik a büntetés alól kivonják magukat, Feri. Csak a dolog fájós oldalát látják, de a haszna iránt vakok, s nem tudják, hogy az egészségtelen testnél még sokkal nyomorultabb az egészségtelen lélek, a hibás, igazságtalan, szentségtelen, s azért minden tőlük telhetőt elkövetnek, csak hogy menekülhessenek a büntetés alól, s így meg ne szabadulhassanak a legnagyobb rossztól; a pénzt hajhásszák, barátokat toboroznak, s azon vannak, hogy szavahihetőnek látsszanak. Márpedig, ha igaz az, amiben megegyeztünk: tudod-e, Feri, mi akkor a következtetés? Vagy együtt vonjuk le?

Gyurcsány Ferenc: Ha nincs ellenedre.

Hoszé Ármándó: Nem az következik-e, hogy a legnagyobb rossz a jogtalanság és a jogtalan cselekvés?

Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.

Hoszé Ármándó: E rosszból pedig, mint láttuk, bűnhődés útján szabadulunk.

Gyurcsány Ferenc: Úgy van.

Hoszé Ármándó: Ha pedig a bűnhődés elől elmenekülünk, megmaradunk a rosszban.

Gyurcsány Ferenc: Meg.

Hoszé Ármándó: Nagyságát tekintve tehát második rossz a jogtalan cselekvés; a legnagyobb s legelső minden rossz között, ha jogtalanul cselekszünk s mégis bűnhődés nélkül maradunk.

Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.

Hoszé Ármándó: Nos, kedves barátom, éppen e pont körül tért el a véleményünk. Te boldognak nézed Kádár Jánost, mert szörnyű jogtalanságaiért nem bűnhődött; én meg ellenkezőleg, azt állítottam, hogy a jogtalanságaiért nem bűnhődő, legyen az Kádár János vagy más ember, a legnyomorultabb a világon; mert az igazságtalanság elkövetője mindig nyomorultabb, mint aki az elszenvedője; s aki nem bűnhődik, mint aki bűnhődik. Nem így mondtam?

Gyurcsány Ferenc: De így.

Hoszé Ármándó: S nemde bebizonyult, hogy igazat mondtam?

Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.

Hoszé Ármándó: Hát úgy legyen. De ha ez igaz, Feri, miben lássuk a média nagy hasznát? Mert állításaink szerint mindenekfölött a jogtalan cselekvéstől kell óvakodnunk, különben kárt okozunk lelkünknek. Nemde?

Gyurcsány Ferenc: Úgy van.

Hoszé Ármándó: Ha pedig vagy magunk követünk el jogtalanságot, vagy olyan ember, akinek javát akarjuk, önként kell jelentkezni ott, ahola leghamarabb igazságot szolgáltatnak: a bíró előtt, mintha orvoshoz mennénk, hogy gyökeret ne verjen lelkünkben az igazságtalanság nyavalyája s lelkünket belsőleg romlottá, gyógyíthatatlanná ne tegye. Vagy mit mondjunk, Ferenc, ha megmaradunk előbbi állításainknál? Ha következetesek akarunk lenni, szólhatunk-e másképpen?

Gyurcsány Ferenc: Hogy is szólhatnánk másképpen, Hoszé Ármándó!

Hoszé Ármándó: Ennélfogva, Ferenc barátom, akár magunk, akár szülőnk, gyermekünk, barátunk vagy hazánk követ el jogtalanságot, a védekező szónoklás éppen semmi javunkra nincsen. Ellenkezőleg, csak egy hasznos dolog van: vádolni magunkat, azután rokonainkat s olyan barátunkat, ki jogtalanságot követett el. Nem rejtegetni kell a bűnt, hanem napvilágra hozni, hadd bűnhődjék az illető, s nyerje vissza egészségét, és kényszerítenünk kell magunkat és másokat, hogy ne gyáváskodjunk, hanem a szépre, a jóra törve, csukott szemmel és bátran odaálljunk, mint az orvos elé égetésre, metszésre s a fájdalommal ne törődjünk. Ha tehát hibánk verést érdemel, álljuk ki a verést; ha bilincset, veressük bilincsre magunkat; ha pénzbüntetést, fizessünk; ha száműzetést, vonuljunk el; ha halált, haljunk meg. Éspedig mindenki önmaga legyen a maga és rokonai vádlója, s arra használja a médiát, hogy rossz tetteinket napfényre derítve a legnagyobb rossztól, a jogtalanságtól is megszabaduljunk. Nos, Ferenc, mit szólsz hozzá?

Gyurcsány Ferenc: Bizony furcsa dolgokat beszélsz, Hoszé Ármándó. A következtetés azonban helyes.

 

"...a következtetés azonban helyes...helyes...a következtetés...a..."

A férfi kínjában homorítva vergődött csatakos pizsamájában a felgyűrődött lepedőn.

Az asszony mit sem törődve férjével, oldalra billent fejjel fürkészve figyelte Don Camillo árnyát a franciaágy végében.

Vége

 

(Mindenekelőtt bocsánatát kérem egy régi, Platón nevezetű közírónak)

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr8891061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2009.01.22. 23:56:20

Sokadszorra rágom át ezen magam, de túl sok minden merül fel bennem közben,és nagyon sok mindennel kapcsolatban. Részint a médiával meg értékrenddel, meg ezzel az egész bűnhődés dologgal kapcsolatban.
Az a képregényhősök nevezetű izé egy pár héttel ezelőtt is részint a média segitségével kialakult értékrendünknek ugorna neki, csak még nagyon szűk volt.
Érdekes volna azt fejtegetni, hogy az ilyen évezredek óta alapvető emberi értékeknek nevezett dolgok, milyen formában csorognak be az ember életébe, illetve, hogy az ember hatóköre mennyire kiterjedt saját belátása szerint, illetve valójában...
Sajnos, valahogy úgy néz ki nekem a helyzet, hogy ezeket az értékeket egyre demagógabb módon kapjuk, egyre közhelyesebb, gyerekesebb formában, a folyamat végén egyre infantilisabb embereket előidézve...
Az Isten szerelmére... csak annyit akartam irni, hogy poszt lészen ebből valamikor

más: sok esetben a média olyan embereket büntet, akik azt úgy és abban a formában nem érdemelték meg... Katherina Blum elveszett tisztessége... nem rossz darab... talán még játsszák a pestiben...nem mondom, hogy életem legjobb előadásai közé tartozna, de maga a mű elgondolkodtató...

na, befejeztem

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.23. 12:13:19

@d.z.: a Katharina Blum elvesztett tisztessége nagyon jó! Mármint Böll írásáről beszélek, merthogy a darabot nem láttam.
Ajánlom még Doktor Murke összegyüjtött hallgatásait is, meg a Biliárd fél tízkor-t. Egyébként meg minden Heinrich Böll írás nagyon jó, hiszen az ő munkássága egyfajta szembenézés saját népével, kultúrájával a II. világháborút követő évtizedekben. De egészen máshogy, mint ahogyan Grass teszi.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2009.01.23. 15:35:40

Kedves Gasper

Igen, valahogy volt egy olyan érzésem, hogy ez valószínűleg könyvben egy nagyon jó mű lehet, de darabként olyan semmilyen volt.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.24. 01:52:50

Kedves D. Z. & Gasper!

Hát, igen, Böll!!! Böll benne van a XX. század tíz legfontosabb (és, szerintem, legjobb) írójában.

Ha rajtam múlna, egyetlen európai fiú sem válhatna nagykorúvá addig, amíg a Billiárd fél tízkort nem olvasta:-) És nem nősülhetne meg egy férfi sem, amíg a Csoportkép hölggyel-t nem abszorbeálta:-) (Jó, most csak poénkodok, de nem is olyan nagyon:-))

"Hindenburg", "ettek a tulok szentségéből" ... --- erre fogjon egy nagytercet, aki tud!

És mekkora írásművész!

És úgy kritizálni az Egyházat és úgy gyűlölni a nácikat (az imperializmust, a kollektivizmust), mint egy katolikus, ugyan ki is tudná?!

Zseniális (és nagyon is emberi):-)

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.24. 01:55:52

Csutakaszürkeló!!!

Azért ez a kis Platón-parafrázis se' rossz!!!:-D Úgy horizontalice, mint vertikalice nagyon ott van!:-)

ü
bbjnick

Csutakaszürkeló 2009.01.24. 20:25:56

@bbjnick: Gorgiasz.
Nagyon tudom ajánlani mindenikőtöknek, ez a Platón srác nagyon ismerte a fletóizmust.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.29. 04:47:50

@Csutakaszürkeló:!!!

Hát, nem tudom nem szóvá tenni:

tegnap Gy. F. sajtótájékoztatót tartott és úgy ki volt festve, mint egy koporsóban fekvő halott. Azért ez még nekem is durva...

ü
bbjnick