...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2009.02.24. 02:33 bbjnick

Logikus, esztétikus, etikus: „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy…”

Címkék: forradalom magyarok katarzis együttérzés szánalom etikus sajnálat logikus weöres sándor orbán ottó kormos istván valóság nagybátyánk erdély miklós esztétikus mancika magyar értelmiség nagy szellemi szegénység

Már rég panaszkodtam, úgy gondoltam, megengedhetem magamnak egy kicsit. S mivel Z.-t (mondhatni) kritikátlan együttérzése különösen alkalmassá teszi a panaszláda szerepére, hát bátran elengedtem magam.

Komoly gondjaim vannak. Olyannyira komolyak, hogy beszélni sem igen tudok róluk. Beszéltem hát arról, amiről tudtam; áradt belőlem a panasz a mai magyar értelmiség erkölcsi és intellektuális „legatyásodásáról”, a „nagy szellemi szegénységről”. S a jó Z., mint akit érdekel, úgy hallgatott.

Efféle beszélgetésekhez borsodi dukál. Kortyolgattuk a vízízű sört, értettük az egyet, de, mindhiába. Minél előrébb haladt az este, éreztem, ebből sehogy sem lesz egy jóízű panaszkodás.

Menet közben aztán rájöttem, hogy hol a bibi: rosszul indítottam; ez a téma legfeljebb ha szánalmat ébreszt, de nem sajnálatot és mégkevésbé együttérzést. (Ebből bizony nehezen lesz katarzis.) A lelkem mélyén már lassan kezdtem lemondani az estéről, amikor…

…a kocsma moraja hirtelen elnémult. Z. arcába néztem és láttam, hogy tekintete jobb vállam mellett a hátsó sarok felé mered. Megfordultam hát és (Z. tekintetének fókuszában) Valóság nagybátyánkat láttam, amint zavartan, tanácstalanul, félkézzel széke támlájára támaszkodva topog összehányt asztala felett. Az okádék lecsorgott a műanyag asztallapról és jó félméteres körben szétterült a kövezeten. De bőven jutott belőle Valóság nagybátyánk nadrágjára és cipőire is.

A döbbenet pillanatnyi csöndjét morajhullám követte, majd Mancika (itt most nem részletezendő) éles monológja. De Mancika vérbeli kocsmárosnő, s az arányosnál nem káromkodott többet, hanem fogta a felmosóvödröt és vészjóslóan megindult Valóság nagybátyánk felé. Már majdnem a – még mindig a saját hányadékában kétségbeesetten totyogó – szerencsétlenhez ért, amikor középtájból (ez egy keskeny és hosszú kocsma, no) egy erős és erélyes férfihang zengette meg a levegőt. Effélét mondott:

„Micsinál, megb*ssza, maga vén f*sz! Úgy kivágom innet, mint a macskát sz*rni!”

Mancika előbb fordult (a hang felé) s csak utána állt meg. S minden öntudatát tónusba öntve válaszolt a hang tulajdonosának:

„Tibikém, maga akkor intézkedjen itt, ha majd megkérem! Jóóó???!!!”

Z.-vel egymásra néztünk, s szavak nélkül is tudtuk, ugyanazt gondoljuk.

Így nem maradt el azon az estén a katarzis.

Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjának*

Kocsmatúránk másnapján emilt kaptam Z.-től. A témamegjelölésben ez állt: tegnapi beszélgetésünkhöz.

Az emil tartalma:

„Kormos meséli: egy éjszaka csöng a telefonja, Weöres a vonalban, suttog:
 
– Pistám, van nálad papír és ceruza? Az enyém ott maradt a másik szobában, ahol Amy alszik, és nem akarom őt fölkelteni. Valaki egy verset diktál nekem, ha leírnád…
 
A Le Journalt, századunk magyar költészetének egyik remekét!
 
A szereplőket ismerve három lehetőség jöhet szóba. 1. Kormos találta ki az egészet. 2. Weöres találta ki az egészet. 3. Senki nem talált ki semmit, és szóról szóra minden így történt.
 
Hátborzongató, hogy a lényeget illetően akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha a harmadik variánst tekintjük igaznak…”
 
(Orbán Ottó: Egy Weöres Sándor-szöveg kinetikai* szempontból történő elemzése, valamint kontextusba* állítása. Irodalomtudományi értekezés (részlet))
 
Weöres Sándor:
 
LE JOURNAL
 
kanca futott az udvaron
egy cédrus ötlött a szemébe
mindkettő szűz phaenomenon
"lelkes lelkem kinek a képe"
 
ó bár tudnék lóul dalolni
zablát kantárt rám Múzsa fonna
abrakom hymni odi psalmi
nyeregbe Orpheus pattanna
 
Csung-kuo Hellas France Micráim
bámulná porcelán patáim
fehér lámpám harisnyáim
túl értelmük kaptafáin
 
szférikus breviárium
keletkezne gratis sogar
nem kéne honorárium
csak mennysugár
 
emelkednék napvilágba
hullnék holdharmatba le
édes gyümölccsel tele
csontvázam hieroglifája
 
sok anthropoid mennylakó
lóságomtól tisztulna lóvá
s Xenophanés hite valóvá
ha énekelnék én a ló
 
rossz üst a majom feje
benne égi szikra pattan
s mire kép lesz és zene
hamuvá hull az anyagban
 
síkságon bacchanalia
ormon Zeus-trón s tengermélyben
Aphrodité Pelagia
korallzátonya lila éjben
 
Helena bátyjai az égen
le nem köphetőn messzi láng
nemzőgörcsöd mennyei fényben
ennyid van domestique oráng
 
kezednek minden alkotása
egy ránc csak Diotima leplén
s ha ujja igazítja keblén
innen van némi ragyogása
 
tekintélyét elgondolom
Attikának Itáliának
tulajdonkép csivit-szalon
szerenád Garufáliának
 
ha olykor felkelek korán
nézek gyomorva kézve lábva
szerelmes Garufáliám
szerelmes Garufáliába
 
nézlek ó Garufália
te vagy lényem tükörfala
saját pofámat látom végül
minden azonosságba békül
 
de látszat-létben egymás mellett
pásztor ordít bárány legelget
lovat nőt s más eszményképet
esz az ember és a féreg
 
oráng komm her tekints körül
nem lián szantál mangó pálma
tájadnak más-képű az álma
beton szögell acél feszül
 
a város férfimorajának
partján a mező lánykateste
pőre halmai koncul esve
az erőszakos technikának
 
Dunába rondít a sirály
a fecskék a tornácra fosnak
dzsiggel egy hettita király
képe alatt Kossuth Lajosnak
 
balzsam jut minden lakosnak
így készül az illatos tag
múmia kit masztaba zár
ön is hettita ugyebár
 
a hettita a hettita
különös nép a hettita
azt hiszi minden hettita
mindenkiről hogy hettita
 
furcsa madár a sirály
azt hiszi minden sirály
ha jön egy másik sirály
az nem igazi sirály
 
álmodban fordulj mit tehess
város felett sápad az éjjel
nem Pegasossal csak gebével
korán indul a szemetes
 
leáldozó csillagörvényben
röpke papírt gyűjt tőrhegyen
míg ébred pálmafák tövében
a Ganges partján Debrecen
 
a Déri-múzeum előtt
szárongban sétál Sárika
mósuszillat tölt levegőt
hatlábú az Arany Bika
 
síkság korlátlan álmai
délibáb hullámára festve
ind szentélyek párkányai
felettük Aurangzeb mecsetje
 
a Nagyerdő felől a tenger
fényes borbélyműhelybe árad
sodor polipokat csigákat
a tükrökből tűnik a szender
 
udvarias fehér segédek
homlokig vízben állanak
zavaros mélyben a vendégek
arcukon tajték ázalag
 
gyűlnek a tenger foltjai
Golgotha árad óriás
kereszten függ Csokonai
kétoldalt Tóth Árpád s Gulyás
 
ó nem kell árkus az írásra
mert ha bőröm hullana
csontvázam hieroglifája
némán éppígy vallana
 
amit nem tudok arról szóljak
amit tudok hallgassam el
s majd ha nélkülem száll a holnap
kérdeznek s csontvázam felel
 
mit nem gondolok hangoztassam
és mit gondolok elhallgassam
kuss az igaz harsog a talmi
többit sírból kell kikaparni
 
verssorok közti résbe fér
angyalok és próféták népe
minden betűnél többet ér
a papír pőrén maradt része
 
legszebb alkotás a séta
bár a földön nem hagy jelet
ám a piramis rossz tréfa
teng percnyi ezeréveket
 
hinárral kötöz a kanális
hogy a világból ki ne fuss
sok Homo Esothericus
rengeteg Homo Bestialis
 
a narcisszák apácarendje
meghív magányos szerelemre
s a kecsketenyésztők zsinatja
a kis faunt örökbe fogadja
 
hellén szem héber látomás
egymást pocsékul elrontotta
menny-gyümölcs és pokol-tojás
lett paradicsomos rántotta
 
oráng geh weg ne nézz oda
úgy sem tudhatsz segíteni
mindez természetes csoda
szól Kafka Franc az isteni
 
már bajszunkon kétfelől
apró búborékok ülnek
széles állkapcsunk elől
aranyhalak menekülnek
 
az egész akvárium
rémült gomolygásba kezdett
még a hőmérő is reszket
s az ódon almárium
 
de a kopott családi képek
a falról vak közönnyel néznek
bíztatón nem kacsingatnak
se nekünk se a halaknak
 
inkább csodáld a paripát
nem-írható tudása mennyi
lelkében őrzi mosolyát
nem is bírná arcára venni
 
hámja és nyerge sem saját
de vállalja ha ráteszik
csak szennyes vizet nem iszik
így lejt a feltört réten át
 
mit elvégez a sok dolog
sosem az ő elgondolása
mire egy eszmét feltalálna
bőre lábunkon csikorog

+++

*Apdét (avagy kiegészítés):

Gasper blogfelünk (tajkep.blog.hu) egy remek cikk linkjével gazdagította a kontextust. Köszönöm szépen!

A cikk itt olvasható:

www.artpool.hu/Erdely/sajto/Boros.html

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr11962245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.24. 19:42:22

kedves bbjnick!
Elnézésedet kérem, de én mindig keservesen mulatok a kocsmai beszámolóidon, holott tudom hogy nincs itt a humor ideje ezen írások kapcsán (sem).

Nem tudom hogy ismered e annak az 56-os katonaládának a történetét, úgyhogy érdekességből most idelinkelem:

www.artpool.hu/Erdely/sajto/Boros.html

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.25. 14:22:32

Kedves @Gasper:!

"Elnézésedet kérem, de én mindig keservesen mulatok a kocsmai beszámolóidon" --- írod.

Ha rajtam mulatsz, akkor nincs miért elnézést kérned, mert akkor ennyit érdemel a bejegyzés; ha pedig "magunkon" mulatsz (pláne: "keservesen"), akkor megintcsak nincs miért (elnézést kérned), mert akkor megértetted az "üzenetet".:-)

"Nem tudom hogy ismered e annak az 56-os katonaládának a történetét" ---kérdezed.

E katonaláda (ill. katonaládák) története "ihlette" a bejegyzést. Egyébként, igazad lehet, érdemes volna magába a szövegbe (vagy a szöveg végére) illeszteni az artpoolos linket (hogy nyilvánvalóbb legyen a "kontextus":-) Engedelmeddel meg is teszem.:-)

Köszönöm!

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.25. 14:35:11

kedves @bbjnick: természetesen "magunkon" mulatok, amibe magamat, meg az ország jelen állapotát is értem, hiszen az e témában írt bejegyzéseid meglehetősen precíz látleletet adnak és kizárólag a felismerés ereje hozza ki belőlem a "keserves" mulatást. Merthogy mulatva időnként könnyebbnek tűnik elviselni a jelent.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.25. 15:32:19

@Gasper:

Megtisztelsz, kedves Gasper!:-) (És tényleg!)

ü
bbjnick

gabriel syme · http://magyarido.blog.hu 2009.02.25. 22:14:02

Megyik az a keskeny és hosszú kocsma pontosan?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.26. 12:22:39

@gabriel syme:

ez a kocsma a tipikus típus (kocsma):-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.26. 16:35:44

kedves @bbjnick: én köszönöm a belinkelést :)