...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2009.03.14. 03:21 bbjnick

„Állj ki a házad elé, próbáknak ideje ez itt…”

Címkék: magyarság erkölcs hagyomány méltóság németh lászló ősök tisztázás próbáknak ideje a magyarság sorsa nemzeti elkötelezettség nemzeti kiegyenesedés nemzetközi összeilleszkedés

 
Ha egy kicsit is „szörfölgetünk” a „magyarnyelvű világhálón”, tapasztalhatjuk, hogy lassan már-már a gasztro- és szex-téma is háttérbe szorul „a magyarság sorsa”-tematika mögött. Ezeket a „sorsboncoló” fórum- és blogvitákat olvasgatva leggyakrabban két karakteres attitűddel találkozhatunk: egy fatalistával („önbozgorral”) és egy önámítóval („délibábossal”: legyen ez bár faji misztika, előrehaladott konzumidiótizmus vagy bármiféle doktrinér ideologizmus). Ez talán természetes is, hiszen ez az a két alapállás (szemlélet), ami nem igényel képviselőjétől különösebb értelmi és érzelmi erőfeszítést. Ugyanakkor reménykeltően szép számmal találhatunk olyan megnyilatkozásokat is, amelyekből tisztán kiviláglik szerzőjük józan és komoly nemzeti elkötelezettsége. E „józanul és komolyan elkötelezetteknek” ajánlom az alábbi (tisztázó jellegű) idézeteket, melyek Németh László 1933-ban (!) írott Debreceni kátéjából származnak. Olvassák azzal a tudattal, hogy szándékaikkal és kétségeikkel nincsenek egyedül; sőt, egészen a XIII. századig visszamenően elődeik is voltak már, s nem is kevesen, akik félelmeiken és reményeiken túl, mindeddig, egy nemzetet és egy kultúrát is örökül tudtak hagyni az őket követőknek. Lehetne talán nekünk is ez a minimális célunk: hogy még déd- és ükunokáink is vitázhassanak magyarul nemzetük sorskérdéseiről. Ehhez azonban nekünk is legalább annyit kell tennünk / legalább annyit meg kell tennünk, mint amennyit az elődök (meg)tettek. Tanuljunk (merjünk tanulni) tőlük gondolkodni (és merni), és, ha csak egy mód van rá, próbáljunk meg méltóak lenni hozzájuk.
 
„(…)
 
Mit követel ez a kor a magyarságtól?
Ez a kor, mely feloszlatja a hajléktalan népek menhelyét, azt akarja tudni, hogy melyik nép él és melyik haldokol. A magyarságnak be kell bizonyítania, hogy nem szakítja szét a csontjain átsüvöltő változás. (…)
 
(…)
 
Hogyan állhat helyt a magyarság?
Ki kell egyenesednie és sorsa helyére szöknie.
 
Hogyan egyenesedhet ki magyarság?
Hagyományai belső udvarára kell húzódnia, legjobb életnedveit kell fölszivattyúznia magába. Van magyar sors, s voltak e sors széljárásában lengő életek: ezeknek az izgalmát és életerejét kell áteresztenünk magunkon. Át kell építenünk társadalmunk hatalmi struktúráját, hogy a gerinc megint a test középvonalába kerüljön, s olyan vezető réteget kell uralomra juttatnunk, melynek tudomása van a testről és helyzetéről.
 
(…)
 
Összeegyeztethető-e a nemzeti kiegyenesedés és a nemzetközi összeilleszkedés eszméje?
Összeegyeztethető, s csak a politikai rosszhiszeműség vonultatja őket egymással szembe. A nemzetnek <<formában>> kell lennie, hogy az együttesbe beilleszkedhessék, s csak az együttesben lehet reménye, hogy összeszedett ereje hatásos is lesz. Minél súlyosabbak leszünk magunk, annál közelebb csúszik felénk e szövetség súlypontja, s minél nemesebb szerephez jutunk e szövetségben, annál szabadabban bontakozhat ki nemzeti erőnk. (…)
 
(…)
 
Miben bízhatnak mégis, akik helytállásra erőltetik a magyart?
(…) …csak a meghunyászkodás és a megfelelő mozgalom hiánya az oka, hogy a másképp gondolkodók rétege, a lappangó új nemesség, vagy akiket az új nemesség magával ránthatna, mint igényt tartó réteg még nem jelentkezett. Ha ez a réteg magára talál, bele tud öltözködni egy szigorúbb erkölcsbe, s megkezdi a maradék népi erők kiaknázását… (…)
 
Mi történik, ha feladatunknak nem felelünk meg?
Tetveinktől ellepetten, elgyengülve várjuk, hogy mit kezd velünk a más népek sorsa. Valamelyik nagy nép gyarmatbirtokába olvadunk be? Szomszédaink darabolnak fel, hogy egységüket védjék? Vagy egy internacionalista néptestvériségnek leszünk osztjákjai? Mindegy. <<Korszakok tűzdühe nem edzett, s fölolvaszt a világ kohója, s elveszünk, mert elvesztettük magunkat.>>”
 
Németh László Debreceni kátéjának teljes szövege a Nagy Sz. Péter szerkesztette A népi-urbánus vita dokumentumai 1932 – 1947 (Rakéta K., Bp., 1990.) c. kötetben, valamint a Németh László-életműsorozat utolsó köteteként megjelent Sorskérdések (Magvető Kk. – Szépirodalmi Kk., Bp., 1989.) c. kötetben (bizonyosan) olvasható.
 
Néhány Németh-mű a világhálón:
 
 
 
 
A mek.oszk.hu-oldalon még számos Németh-munka (bizonyosan) megtalálható.
 
Néhány kapcsolódó bejegyzés:
 
 
 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr931001171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.14. 09:09:55

"Ezeket a „sorsboncoló” fórum- és blogvitákat olvasgatva leggyakrabban két karakteres attitűddel találkozhatunk: egy fatalistával („önbozgorral”) és egy önámítóval („délibábossal”: legyen ez bár faji misztika, előrehaladott konzumidiótizmus vagy bármiféle doktrinér ideologizmus). Ez talán természetes is, hiszen ez az a két alapállás (szemlélet), ami nem igényel képviselőjétől különösebb értelmi és érzelmi erőfeszítést".

Csak kérdezek, kedves bbjnick - és éppen egy olyan napon amikor az "előrehaladott konzumidiotizmus" megrendezni készül a maga délibábos nemzeti ünnepét.

Nem lehet, hogy mindezekhez, mármint az általad írtakhoz, esetleg köze van egyfajta szorongásérzetnek?
Lehet, hogy ostoba a példa, de amikor elhagynám a jelenlegi lakhelyemet, s esetleg valami megfelelőt találva elgondolkodom a lehetőségen, mindig helyrerántja az agyamat a valóság. Itt "hatalmas teret" birtokolok, mert sarkon vagyok. Kétoldalt utca, a harmadikról egy hosszú kert vége, a negyedik oldalon meg mögöttem van az építmény ami elvehetné a kilátást. Amikor kimegyek a házból valódi térség van előttem.

"Mi történik, ha feladatunknak nem felelünk meg?
Tetveinktől ellepetten, elgyengülve várjuk, hogy mit kezd velünk a más népek sorsa" - írja Németh László.

Engem ez utóbbi idézet is éppen az összezártságban terjedő koszra és dulakodásra emlékeztet.
Ha egyszer valóban megvalósulna a határok nélküli Európa és legalább ez a teher' lehullana rólunk, akkor széjjelnézhetnénk példaképek után. Sok ország van ezen a földrészen mely többnyire nyugton van a saját területén, de amíg pl. a magyar államfőt nem engedik leszállni gépével egy többnyire magyar lakta területen addig ne is reménykedjünk.


A Németh Lászlói káté megírásának idején pedig éppen ezt a fontos "térséget" vesztette el a magyarság, mely széles területekhez volt szokva - birtoka volt évszázadok óta, még akkor is ha kisebbségben élt a területen.
Nem tudom volt e pélsául népi urbánus vita Trianon előtt. Ha volt is lassúbb lehetett szélesebb területen. A Trianon utáni összezsúfolódás után valószínüleg minden felerősödött, jobban fájt és jobban mart minden .

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.14. 09:14:15

Muszáj megemlítenem, hogy a gép ördöge szerény hozzászólásomat átszerkesztette. Lehet, hogy értelmetlenebbé vált, de nem sokkal. Inkább maradjon.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2009.03.14. 13:45:44

"Lehetne talán nekünk is ez a minimális célunk: hogy még déd- és ükunokáink is vitázhassanak magyarul nemzetük sorskérdéseiről. Ehhez azonban nekünk is legalább annyit kell tennünk / legalább annyit meg kell tennünk, mint amennyit az elődök (meg)tettek. Tanuljunk (merjünk tanulni) tőlük gondolkodni (és merni), és, ha csak egy mód van rá, próbáljunk meg méltóak lenni hozzájuk."

Ez így van.

"Mit követel ez a kor a magyarságtól?
Ez a kor, mely feloszlatja a hajléktalan népek menhelyét, azt akarja tudni, hogy melyik nép él és melyik haldokol. A magyarságnak be kell bizonyítania, hogy nem szakítja szét a csontjain átsüvöltő változás. (…)"

Ez meg így kéne, hogy legyen. Ebben a pillanatban nekem olybá tűnik, hogy szétszakítja. Aztán meg persze lehet bármi, de azt azért el kell ismernünk, hogy nemzetileg egyre mélyebbre süllyedünk.

Azt, hogy ebből az ezeréves pechszériából hogy jövünk ki, nem tudja senki.
Az ilyesféle útiránykeresésekkel viszont beljebb vagyunk, lehet pár száz év múlva valaki rájön. Feltéve, hogy ahhoz, amit bbjnick még az elején írt tartani tudjuk magunkat.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.15. 05:49:12

Kedves @inszeminator: & @d.z.:!

Én emlékszem arra, hogy a nyolcvanas évek második felében, a kilencvenes évek legelején a némethlászlói szemlélet (és az az egész gondolatkör, amely Berzsenyitől, Vörösmathytól, Kemény Zsigmondon, Adyn, Móriczon, és a többieken, megkockáztatom, Csengey Dénesig, a leglehetetlenebb körülmények között is élni és hatni tudott a magyar kultúrában)a közgondolkodás nemcsak legitim, de (ennél jóval több)eleven eleme volt. Esély volt rá, hogy ezt a szellemi örökséget leltározni, feldolgozni és újragondolni tudjuk. Hogy az elmúlt húsz év alatt ilyen tébolyult módon üldöztek, pusztítottak mindent, ami ebből a gondolatkörből ered, ez, számomra, több mint meggyőző arra nézve, hogy létfontosságú foglalkoznunk vele:-)

Ennek a beteg hatalomnak egyik legbeváltabb eszköze, hatalma megtartására, hogy küresíti vagy eltorzítja, meghamisítja a szavak/fogalmak jelentést. Mostanában egyre gyakrabban hallom a "mélymagyarozást" (ami, tudjuk, egy Németh László által megalkotott fogalom), mint egyfajta megbélyegző címkézést (a fogalom eredeti jelentésétől egészen eltérő értelmezésekben használva azt). El is határoztam, hogy írok egy blogbejegyzést, a mélymagyar-fogalom eredeti jelentéséről. De ez nem egy egyszerű együléses dolog volna és, sajnos, vagy egy kis idő vagy egy kis erő (esetleg mindkettő) mindig hiányzik hozzá, hogy elkészüljek vele. De megcsinálom, meg én, ha...:-) (Márcsak azért is, mert ha egy kicsit is jobban a közvélemény része volna e gondolatkör, bizony, sokkal könnyebben tudnánk gondolkodni a jövőnkön is.)

Gondolkodtam, hogy felvetéseitekre hogyan tudnék tételesen válaszolni és arra jutottam, hogy egy általános/szemléletes választ adok (amely valószínűleg valamennyi fölvetésre válasz is egyben).

Bizonyára ismeritek A hét szamuráj című Kuroszava Akira filmet. Ha a fentebb, a bejegyzésben idézetteket a művészet nyelvére akarnám lefordítani, akkor A hét szamurájnál jobb alkotást nem is igen találhatnék a gondolatok szemléltetésre.:-) És így, a film tükrében, már nem is olyan absztraktak a Debreceni káté kitételei:-)

ü
bbjnick