...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2010.03.09. 17:59 bbjnick

Bevezetés a „Szuverenitás (a)vagy a függetlenítés”-hez

Címkék: média horror magyarország gyurcsány ferenc etika magyarság kádár jános rossz kereszténység szocializmus örkény istván jogtalanság platón szuverenitás bűnhődés tradíció függetlenítés

 
„Magyar Katolikus Lexikon > K > korlátozott szuverenitás
 
korlátozott szuverenitás: félgyarmati állapot, az állam önállósága látszatának fönntartása a diplomácia nyelvén. - Rendszerint a katonailag megszállt orsz-ok mesterségesen kialakított állapota, mellyel a betolakodók a megszállás visszásságainak felelősségét hárították át magukról. ~ú volt Mo. 1944. III. 19-1991. VI. 19: a német, majd a szovjet csapatok ideiglenes állomásoztatása idején. A ~ú orsz-nak saját pénzneme, rendőrsége, hadserege, ogy-e, közigazg-a stb. lehet (ez a függetlenség látszatát keltheti), de bel- és külügyeinek meghatározó részét csak a megszállók jóváhagyásával intézheti, ill. el kell viselnie a megszállók önkényeskedéseit. 88
 
Kertész István: M. békeillúziók 1945-1947. Bp., 1995.”
 
 
 
„AZ A BIZONYOS SZTÁLINVÁROSI ANEKDOTA
 
Részlet a Magyar Nemzetből:
 
Ez még az ötvenes évek elején történt, >>ab urbe condita<<” - a város alapítása után egy-két évvel. A hatalmas iramú építkezés sok zavaros, ellenséges, >>trónfosztott<< elemet is felszívott még akkor. Lejött egyszer Pestről látogatóba egy ismert tudós vagy művész - de író is lehetett, ki tudja ma már, s a Vasmű egyik tisztviselője kísérte. A betanult szöveget mondta neki, sablonos frázisokat, filiszteri lojalitással meg is tetézte: >>A magyar nép hatalmas ipari fellegvára lesz itt, acélba öntve a szocializmus…<< Egyszer csak elhallgatott, ismét eszébe jutott a vendég neve, kutatott az emlékezetében. (Nevezzük a vendéget Szabónak.) Szabó… Szabó…, csak nem a Szabó textilnagykereskedő úr fia tetszik lenni?… De igen, mondja a vendég. Erre kaján bizalmassággal a füléhez hajolt, és belesúgta: >>Nyavalya lesz itt, kérem, nem kohó…<<
 
 
Az író helyreigazításában:
 
Mihályfi Ernőnek,
a Magyar Nemzet főszerkesztőjének
Budapest
 
Kedves Barátom!
 
Nb. lapod pénteki számában egy velem kapcsolatos anekdotát elevenít föl a cikkíró. Nagy öröm ily kiválóan szerkesztett lap hasábjain megidéztetni, de még nagyobb lenne az örömöm, ha az idézet pontos lenne. Engedd meg, hogy ennek érdekében nb. lapodban az alábbi helyreigazítás közzétételét kérjem:
 
Ad 1. Nevem nem Szabó, hanem Örkény.
Ad 2. Néhai atyám nem textiles volt, hanem patikus.
Ad 3. Az illető nem nyavalyát mondott, hanem lófaszt. Pontosan ezt mondta: >>Lófasz lesz itt, nem acél!<< (Kiemelés tőlem, Ö. I.)
 
A szíves közlésért előre is köszönetet mond, és barátsággal ölel híved
 
Örkény István
 
Kelt Budapesten, 1960. jún. 11-én
 
 
És saját szavaival:
 
Velem történt meg egy híressé vált, mert kortörténeti anekdota. És épp Sztálinvárosban.
 
- Jöttem megnézni, főmérnök elvtárs, hol is lesz a nagyolvasztó. - Itt, író elvtárs, ahol most vagyunk. - De hát ez csupa gizgaz meg gyom. Mikor lesz ebből kohó? - Író elvtárs, szocialista rohammunkával augusztus huszadikán lesz csapolás. - Az ide két hónap, mérnök elvtárs, és még egy kapavágás sem történt. - Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem?
Örkénynek hívják az író elvtársat? - Igen. - A gyógyszerész fia? - Igen. - A Csillag patika tulajdonosáé? - Igen. - A méltóságos úré? - Igen. - Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.”
 
 
 
„…ami a személy szintjén konformizmus, alamusziság és korrupció, az a közösség (a társadalom) szintjén tradíció és közösségi etika nélküli sodródás. És viszont. Ami a közösség (a társadalom) szintjén tradíció és közösségi etika nélküli sodródás, az a személy szintjén konformizmus, alamusziság és korrupció.”
 
 
 
„Ennélfogva, Ferenc barátom, akár magunk, akár szülőnk, gyermekünk, barátunk vagy hazánk követ el jogtalanságot, a védekező szónoklás éppen semmi javunkra nincsen. Ellenkezőleg, csak egy hasznos dolog van: vádolni magunkat, azután rokonainkat s olyan barátunkat, ki jogtalanságot követett el. Nem rejtegetni kell a bűnt, hanem napvilágra hozni, hadd bűnhődjék az illető, s nyerje vissza egészségét, és kényszerítenünk kell magunkat és másokat, hogy ne gyáváskodjunk, hanem a szépre, a jóra törve, csukott szemmel és bátran odaálljunk, mint az orvos elé égetésre, metszésre s a fájdalommal ne törődjünk. Ha tehát hibánk verést érdemel, álljuk ki a verést; ha bilincset, veressük bilincsre magunkat; ha pénzbüntetést, fizessünk; ha száműzetést, vonuljunk el; ha halált, haljunk meg. Éspedig mindenki önmaga legyen a maga és rokonai vádlója, s arra használja a médiát, hogy rossz tetteinket napfényre derítve a legnagyobb rossztól, a jogtalanságtól is megszabaduljunk. Nos, Ferenc, mit szólsz hozzá?”
 
 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr431825994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.03.10. 09:03:02

Majdnem először esett meg velem, hogy egy poszton hangosan röhögtem. Igaz, itthon vagyok. Még.
A horror ideje egyre fokozódik. Bizony sajnos, hogy nem mondhatom: az utolsókat rúgja belénk...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.03.10. 09:13:19

Basszuskulcs!
Már egy napja visszajárok olvasni ezt a bejegyzést és hát az az igazság, hogy nagyon oda tetted a dolgokat, kedves bbjnick.
Hátborzongató ez az egész, úgy ahogy van: Örkényestűl, Kádár-akolostúl, simlizéstűl és mindenestűl, főként a kortárs magyar állapotok tükrében.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.03.12. 14:09:19

Goda Gábor író, valamiféle kultúrtanácsosként látogatott ki a tömény éberség idején az állatkertbe. Körbevitték mint Örkényt odalenn Sztalinvárosban.
Bementek a madárházba is Godának tetszett, ám amikor egy sötét lepellel letakart ketrechez értek rákérdezett a sötétítés okára.
Senki nem mert válaszolni, mire az író félrehúzta a lepelt és a következő feliratot látta:
Nagy Goda - Limosa limosa - lotyó,
Magyarország rendszeresen, de nem nagy számban előforduló madara.