...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

E blog szerzői...

...nem sértődnek meg, nem kapnak sírógörcsöt vagy hisztériás rohamot, nem kiáltanak rendőrért, ha eltér a véleményed az övéktől.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2010.05.04. 02:57 bbjnick

Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza (3-dik levonás)

Címkék: nemzet magyarország hitel széchenyi istván magyarság erkölcs kereszténység hűség erény nemzetiség karakter 2010 jellem méltóság hazafiság 1860 mélymagyar 1829 kozmopolitizmus széchenyi év

 
„(...)
 

De minekelőtte magasbra emelkedhetik az ember, s tulajdoni kifejlődhetnek, s a polgári vagy nemzeti erény mélyebb gyökereket verhet, mindenekelőtt szükséges, hogy legyen

Nemzetiség

Mert lenni kell előbb, s csak aztán lehet jóra, derékre, erényesre kifejleni. Szintúgy, mint a határtalan csillagvilágban minden vagy nagyobb, vagy kisebb részekre szakad, s magában egy egészt alkot; napok, planéták s amit nem látunk, úgy lefelé a legkisebb is részekre oszlik, s megint egy egésszé összesedik: csepp, gyümölcs, a legkicsinyebb férgek ökonómiája. Ez a természet rende. A részek támadnak, múlnak, minden forogva mozog

egymást
Váltja örök romolás s teremtés;

újbúl vén, vénbűl új lesz – s csak az egyetem örök. Úgy az ember, akármily vad állapotú legyen is, társalkodik, s az egész emberi nem nemzetekre, nemzetségekre, házastársakra ágzik: S éppen az, ami lélektelen testekben attractio, repulsio, az a nemzetekben a hon szeretete s védelme. Mélyebben fekszik azért lelkünkben, mint sokan gondolnák, azon ki nem mondható édes aggodalom, mely anyaföldünkhöz vonz, s mely a halandó port félistenné magasíthatja, s lelki rothanat jele, hol a természet ezen szent törvényi ki vannak már dörzsölve. S nemkülönben, mint a kiégő üstökcsillag iszonyú forgásában se határt, se utat nem tart, de mint átok a végtelen üregben magamagát emészti s napszisztémákat rendít meg, úgy bolyong cél s törvény nélkül a hazátlan, hív jobbágyokat csábít el, megelégedett polgárba nyugtalan bizalmatlanságot önt, s végre maga kétségbeesvén, nemritkán önkezivel végzi örömtelen éltét. S mindezek után, hány dicsekedik mégis azzal, hogy kozmopolita!!! Gyengeség, hiba halandótúl elválhatlan, de azokkal kérkedni az elromlottság legmélyebb lépcsője; hol a szemérem eltűnt, ott az élet minden bájainak vége. Szerencsére sok olyast beszél, amit maga sem ért, s olyannal dicsekedik, ami gyalázatjára válik. A kozmopolita tágasb szívűnek tartja magát, s így jobbnak, mint másakat. Ő minden embertársit hordozza szívében, midőn a patrióta főképp csak hazafiait. Ő magasb értelműnek képzi magát, mert minden régi szokáson, bévett ítéleten áthág, egyszerre keresztény, török, ateista lehet, s kaméleoni ügyességgel szabhatja magát a körülállásokhoz, a hasznoshoz. – De ily tehetség áltermészet, s többnyire igen sok vagy bal tudománynak éretlen és savanyú gyümölcse, s az emberbűl, ki minden sajátságát elveszti, oly csúfot tesz, mint nevetséges a szelíd farkas s kacajra méltó a láncon idomtalanul táncoló medve s csúf a legvéknyabb vesszőtűl is rettegő kalitkás oroszlán.

Mily szomorú sors öntagjainak egymás utáni lassú sorvadását nyilván érzeni s az életerő fogyatkozásit naprúl napra csalhatlanabbul észrevenni – s ennél csak annak kínja lehet még fájdalmasb, ki kénytelen átlátni, hogy ő egy rothadó nemzet tagja; mert százszor könnyebb testi, mint lelki aljasodást szenvedni. Hol pedig a nemzetiség semmivé vált, hol a lakosok elkorcsosodtak, vagy hol a nemzeti szellem és sajátság hiábavalóságokon, gyermeki bábokon alapul már, ott, ha a sokaság vakságában nem is gyanítja, keserű, de csalhatatlan tekintettel nézi a gondba merült hazafi, miképp folydogál le szemenkint a hátramaradt kevés fövény a nemzet életórája üvegszelencéjébe.

Ha nemzeteket egyes személyekkel hasonlítunk össze, akkor a nemzetiség nem egyéb, mint rokonok közti szeretet, barátság s a famíliabeli becsület fenntartását eszközlő ébredség; ha pedig mélyebben tekintjük, mint előbb érintém, akkor az emberi lény minden ereibe s lelke legbelsőbb rejtekibe szőtt természeti tulajdon, melyet az önbecs megsemmisedése nélkül szinte oly lehetetlen kiirtani, mint bizonyos, hogy a szív kiszakíttatása után világunkon többé élni nem lehet. S ha a világ történetit vizsgáljuk, nem áll-e a nemzetiség legszebb fényében, mint azon szent varázserő, mely valaha Marathón mezeit dicsőíté s Thermopylé kőszirteit legnemesb vérrel pirosítá; s nem érezzük-e, hogy futja át velőnk közepét valami édes érzelem, mely egész létünket elözönli, ha kérdés forog magyar honunk dísze s boldogsága felől?

(...)”

Holló Barnabás domborműve
 
Részlet Széchenyi István Hitel c. művének (mek.niif.hu/06100/06132/html/index.htm) Mit kell tenni, s min kell kezdeni? c. fejezetéből (mek.niif.hu/06100/06132/html/hitel0009.html)
 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr391972847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2010.05.08. 20:40:57

"Erősen rémüldözve néztem jobbra a magasból függő sziklákat, balra a völgyek és a tenger mélységét, megfeledkezvén a sokkal nagyobb veszélyekről, melyekbe a testi vágy vezette nyomorult lelkemet. Valóban féltem a zuhanás veszélyétől, mégsem fohászkodtam hozzád, de te elhatároztad, hogy megőrzöl engem, bár ezerszer kiérdemeltem volna, hogy elpusztuljak. Tedd, hogy a jótéteményeidre való visszaemlékezés gyarapítsa szívemben a te szeretetedet, és dicsérvén téged hálát mondjak neked mindörökké!"
(II. Rákóczi Ferenc: Vallomások)

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2010.05.08. 23:19:40

Már csak ennyi maradt. Mint minden őseinknek. A nap, a hold, az ég. Oda-é adná bárki az utolsót, ami maradt? Igen. Ki méltó rá, kinek érdemes adnia. Visszatarthatja? Igen, ez azonban a halál. Istennél biztosabb nincs, bárki bárki másnak adná, kockázatot vállal. Kedves bbjnick, szillogizmusod az igazi halál árnyékát vetíti a falra (gondolom szándékod szerint). Biztos, hogy ilyen kontrasztban tudunk csak tovább lépni? Nincs tapasztalatom erről, de - más fájdalmak okán - néked ezt elhiszem, csak mondd. Mondd, mit gondolsz igazán.
Üdv. Misi

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.05.09. 20:11:50

@Mihint:

Aggodalomra semmi ok, kedves @Mihint: :-)

Éppen egy bejegyzést barkácsolok, A „kötcse”, a „forradalom” és a „burkina faso” vagy valami hasonló címen (ha időm és erőm engedi, be is fejezem:-)), amivel, remélem, minden esetleges kétséget és esetleges félreértést tisztázok:-) Bár szerintem már ez is elég egyértelműen beszél:

magyarido.blog.hu/2010/05/06/nem_velemeny_hatarozat_2010_majus_1

de majd igyekszem még konkrétabb lenni.

ü
bbjnick

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2010.05.09. 20:27:00

@bbjnick: Köszönöm válaszodat, vártam már :-) Igaz, elég világos, amire utalsz, azonban számomra nem teljesen egyértelmű(igaz, Chesterton-t is el kéne olvasnom), de azért várom az új bejegyzést is :-)
Üdv. Misi
süti beállítások módosítása