...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2012.01.02. 00:01 bál_na

...Asztalunkon csasztuskák, megszűnt / Útlevelünkben: túlképzett hontalan...

Címkék: közösség magyarország hazugság európa szabadság magyarság szegénység igazság haza hatalom megszállás szuverenitás tisztesség sorskérdések méltóság posztkommunizmus igazságtétel sorsélmény magyar önkép tölt em ények


(TÖLT(EM)ÉNYEK)

Évszázadok óta várok,
Szép csendesen bekrepálok.

A biliből kilóg a kezünk. Végre felszabadultunk!

Pártkupec vagyok. Eladlak benneteket. Egy Sztálinom, egy halálom!

És elrepül rozsdás fejünk fölött
A D-209-es szamovár.

Hallgatlak! Érzed ágyadban fészkelődni
A gyorstalpalós poloskákat?

Nem tudtunk meg semmit róla:
Bezárkózott a tyúkólba.

Kinek feje ovális,
Hamar lesz az lojális.

A tehetség nem ér rá:
Átalakul trágyává.

Készülgetünk, repülgetünk
Garázsaink zárt ajtajában.

Aki gazdag akar lenni,
Egyszer kell csak semmit tenni.

Háromkirályok, lábhoz!

Asztalunkon csasztuskák, megszűnt
Útlevelünkben: túlképzett hontalan.

Kiképzőközpontot, légifolyosót, hazát árulok!

„A kocka elvan vetve.”
’Kapaszkodj a fellegekbe!’

Bon jour! Üdvözlünk Európában.
Hoztátok magatokkal a maradék Magyarországot?

Néhány nap múlva járul Magyarország
lakossága a csillagkoszorús urnákhoz,
hogy hamvaival megtöltse azokat.

Újból félünk! Ismét felragyog
Homlokunkon a Vörös Csepel kalapácsa.

Jobb lenne most félrelépni,
Eszméinktől sose félni.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr793512498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.