...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2013.02.12. 23:41 Csutakaszürkeló

Csutak Na' Conxipánban 1.

Az üveg mögött a lámpafényben lágyan hullt a hó.

Csutak háttal e látványnak ült szemben a költővel. A semmiből váratlanul előbukkant Pazár hívta meg őket ebbe a benzinkúti restibe; frissen pörkölt s rögvest darált azonmód lefőzött itáliai kávét kortyolni.

„Lelkem spanyol királylány…”, mondta a költő, valami Samain Berci.

„Hogy?” Kérdezte Pazár. Mindig is távol tartotta magát a költészettől.

„Lelkem spanyol királylány…”, ízlelgette Csutak.

„Bercikém, te egyébként hol s merre, na, meg mit?” Nézett a költőre Pazár, bár marhára nem érdekelte a válasz.

„…csillog nehéz ruhája, s vén várában királyi magánya úgy ragyog a nagy, bús tükrök mélyén, akár egy elhagyott öböl vizén visszfénylik az ottfelejtett gálya.” Sorolta a költő.

„Kafa”, alélt el Csutak.

„Karszéke lába mellett, elnyúlva, lomha-szépen skót agarak hevernek, szemükben méla tűz, s ha olykor int az úrnő, a két eb vadat űz, szimbólum-vadakat Vágy s Álom erdejében … Hiú szökőkút szökken s hull, vízesésre válva, s ő, tulipán kezében, ablaknál áll s ragyog…”

Csutak hagyta magát ringatni.

Pazárban volt annyi tisztesség, hogy mielőtt eltávozott, rendezte a számlát.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr975077660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.