...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

E blog szerzői...

...nem sértődnek meg, nem kapnak sírógörcsöt vagy hisztériás rohamot, nem kiáltanak rendőrért, ha eltér a véleményed az övéktől.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2018.11.27. 23:53 Szabó A. Imre

Gyertek el a névnapomra

Címkék: média film történelem irodalom 1984 kommunizmus televízió szocializmus 1976 bujtor istván magyar film kádárkor karinthy ferenc kádárvilág magyar irodalom haumann péter illés györgy fábri zoltán benkő gyula mácsai pál sinkó lászló varga katalin gobbi hilda vukán györgy szilágyi tibor kálmán györgy kádár-korszak kállay ferenc dózsa lászló piros ildikó gyertek el a névnapomra mádi szabó gábor inke lászló herczeg csilla balogh erika gyimesi pálma

Az m3 tévécsatorna néhány napja műsorára tűzte a Gyertek el a névnapomra című Fábri Zoltán-filmet. Bár már számos alkalommal láttam, ismét a képernyő elé szegezett. A nagy filmalkotások sajátja ez: akárhányszor is nézzük meg, mindig egy új és még jobb filmet látunk. (Amióta az m5 közszolgálati csatorna elindult, szinte minden napra tartogat a köztévé valamelyik csatornája – m3, m5, Duna, Duna World – egy-egy klasszikus vagy kuriozitás számba menő játék- vagy dokumentumfilmet. Nem kis dolog ez, legalább húsz éve nem volt ilyen gazdag a televíziók szerzői film-kínálata; ezzel újabb generációk számára nyílik lehetőség, hogy megismerjék a filmművészetet.)

Fábri Zoltán, filmrendező, 1983-ban forgatta a Gyertek el a névnapomra című „politikai krimit”, utolsó filmjét [imdb]. A Fábri-életmű a magyar filmtörténet egyik legfajsúlyosabb életműve – ennek bizonyítására talán elég, ha csak néhányat említünk „a klasszikus Fábri-filmek” közül: Körhinta; Hannibál tanár úr; Húsz óra; Isten hozta, őrnagy úr!; Az ötödik pecsét –, sokak szerint utolsó munkája kidolgozottságban, megoldottságban már nem közelíti meg a korábbiakat. Tévednek.

Mint szinte valamennyi Fábri-filmnek, a Gyertek el a névnapomrának is kortárs szépirodalmi mű adja az alapját, Karinthy Ferenc 1976-ban, folyóiratközlésként megjelent Házszentelő című kisregénye. A film cselekménye: egy vidéki város kádárkori elitjének (tanácsi vezetők, vállalatigazgatók, külkereskedők, főorvosok stb.) mulatozásán elkövetett indulati bűncselekmény – gyilkossági kísérlet – eltussolása, az ügybe belebotló és kutakodni, okvetetlenkedni kezdő újságírónő semlegesítése, majd a két emberéletet követelő tragikus vég. Ez a sztori tökéletes keretet nyújt egy elsőrangú „politikai krimi” leforgatásához – amit Fábri nemcsak felismer, de sikeresen meg is valósít; hitelesen adaptálja és nagy stílusbiztonsággal alkalmazza a korban Nyugat-Európában és az USÁ-ban igen népszerű filmzsáner dramaturgiai, filmnyelvi eszközeit –, azonban a Gyertek el a névnapomra messze több ennél.

Készültek a kádárkorban „társadalomkritikus filmek”, a rendszer egyik legnyomasztóbb és legdemoralizálóbb tulajdonsága éppen a határok deklarálatlansága volt – soha nem tudhattad pontosan, meddig mehetsz el, az általában csak utólag derült ki, hogy egy-egy kissé bátrabbnak számító lépésedért kitüntetnek vagy megbüntetnek –, a politikai vezetés hatalomtechnikai eszközként használta a „húzd meg-ereszd meg”-gyakorlatot; azonban a társadalomkritika leggyakrabban mégis tulajdonképpen, mint „legfelülről” sugalmazott vagy egyenesen megrendelt tevékenység létezett, amely a hatalom egy-egy konkrét célját volt hivatott szolgálni, „szelep” szerepet töltött be bizonyos társadalmi feszültségek levezetésére, illetve „kívánatos mederbe terelésére” vagy a kritika tárgyául választottak megfegyelmezésére, ellehetetlenítésére. Tehát, hogy Fábri „leleplező” filmje elkészült-elkészülhetett, nem tekinthető önmagában rendkívüli eseménynek, sőt, erősen valószínűsíthető, hogy a politikának megvoltak a maga szempontjai, amikor szabad utat adott a Gyertek el a névnapomra megalkotásához. Ami ezt a mozgóképet igazán naggyá teszi, nem is a „bátorsága”.

Ami Fábri utolsó filmjének igazai ereje és titka: nézőpontja. Nem véletlen, hogy a kortársak bemutatása idején (1984) nem is nagyon tudtak mit kezdeni vele, meglehetősen vegyes, leginkább fanyalgó, értetlenkedő, kidolgozatlanságot-megoldatlanságot emlegető kritikákat kapott, hisz a kor emberei csak a kor logikája, szemlélete szerint voltak képesek látni, értelmezni. Azonban, ami a Gyertek el a névnapomrát, azt nem merném állítani, hogy páratlanná, de mindenképpen különlegessé teszi, hogy rendezője képes úgy tekinteni a történetre, mintha kívülről és távolról – a helytől és az időtől elvonatkoztatva – szemlélné annak szereplőit és azok konfliktusait, nem állást foglal, hanem ábrázol, nem leleplez, nem „igazságot tesz”, hanem bemutat és ezzel olyan mélységű és annyira érzékletes képét adja a kádárkori lét- és tudatállapotnak, amihez még csak hasonlót is igen hosszan kellene keresnünk, hogy találjunk.

Summa: ha valaki nem csak arra kíváncsi, hogy mi történt a Kádár-korszakban, hanem arra is, hogy milyenek is voltak a kor emberei (hogyan működött a „kádárkori psziché”) és ezt kiemelkedően magas esztétikai színvonalon, ugyanakkor érthető, befogadható módon szeretné megismerni, a Gyertek el a névnapomra valódi élményeket tartogat(hat) számára!

A film (jelenleg) az interneten is megtekinthető. [Kattints ide! vagy ide!]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr1614681468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása