...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

E blog szerzői...

...nem sértődnek meg, nem kapnak sírógörcsöt vagy hisztériás rohamot, nem kiáltanak rendőrért, ha eltér a véleményed az övéktől.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2019.02.18. 03:00 Szabó A. Imre

A párduc (kultúrharcos jegyzet)

Címkék: film irodalom 1956 1958 francia film amerikai film olasz film 1963 irodalomtörténet olasz irodalom a párduc tomasi di lampedusa giuseppe visconti luchino

Giuseppe Tomasi di Lampedusa, Lampedusa hercege írt egy könyvet. A herceg, miközben birtokait igazgatta, a világban utazgatott és két háborúban is katonatisztként szolgálta hazáját, 1954 és 1956 között, irodalmi ambicióinak teret engedve, papírra vetett egy regényt. Miután befejezte, a munkát több könyvkiadónak is felajánlotta, akik, nyilván, nagyon udvariasan, de elutasították, kiadásra alkalmatlannak minősítették művét, amit a herceg, nyilván, nagyon elegánsan tudomásul vett. 1957-ben Tomasi di Lampedusa elhunyt, halála előtt könyvének magánkiadását, mint méltóságon aluli lépést, megtiltotta. Özvegye, Alexandra von Wolff-Stomersee, és fogadott fia, Gioacchino Lanza Tomasi, a kéziratot átadta Elena Croce műfordítónak, aki figyelmébe ajánlotta azt Giorgio Bassani írónak, kiadói főszerkesztőnek.

A párduc (Il Gattopardo), Giuseppe Tomasi di Lampedusa regénye, végül 1958-ban jelent meg és olyan hatalmas szakmai és közönségsikernek bizonyult, hogy nyomban számos nyelvre lefordították és rövid időn belül több, mint negyven kiadást ért meg (1961-ben a Magvető Kiadó Világkönyvtár sorozatában már magyarul is olvasható volt). Az irodalmi világsiker mintegy logikus következményeként 1963-ban Luchino Visconti rendezésében, Claudia Cardinale, Burt Lancaster és Alain Delon főszereplésével, színes, szélesvásznú, három és fél órás nemzetközi szuperprodukció [imdb] is készült a regényből (a filmnek létezik 205, 195, 185 és 161 perces változata is), amely az az évi Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjat nyert és a Brit Filmintézet filmkritikusok által összeállított listáján, a valaha forgatott száz legjobb film között az 57. helyet foglalja el.

Az irodalomtudomány mai állása szerint Tomasi di Lampedusa A párduca a XX. századi prózairodalom egyik kiemelkedő alkotása, az olasz és a világirodalmi kánon egyik fontos és tekintélyes műve, Giuseppe Tomasi di Lampedusát a XX. század egyik legjelentősebb írójaként tartják számon.

Mindez a kultúrharcról jutott eszembe — s ha már eszembe jutott, ide is jegyeztem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr2814633316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása