Miközben szobám magányában a címbeli kérdéskörrel kapcsolatos viszonyomat és álláspontomat igyekeztem megfogalmazni, eszembe jutott egy régebbi olvasmányélményem. Nem voltam rest, rákerestem és meg is találtam, amit kerestem. Nem csaltak meg az emlékeim és mivel a témával kapcsolatban lényegremutatónak érzem az olvasottakat, meg is osztom azokat. Ajánlom mindenki számára tanulmányozásra és elmélkedésre II. János Pál pápa alábbi gondolatait és e gondolatok forrását, az Evangelium Vitae enciklikát:
„Valójában, még ha a mai társadalmi problémák különböző és súlyos szempontjai magyarázzák is az erkölcsi bizonytalanság légkörét, s olykor gyengítik is az egyes cselekvő személyek alanyi felelősségét, nem kevésbé igaz, hogy egy hatalmasabb valósággal állunk szemben, melyet a szó szoros értelmében a bűn intézményének tekinthetünk, s melyet az jellemez, hogy egy antiszolidáris kultúrát akar ránk erőltetni, s gyakran úgy jelenik meg, mint a >>halál kultúrája<<. Tevékenyen terjesztik ezt a társadalmi hatékonyságot hirdető kulturális, gazdasági és politikai irányzatok.
Ha a dolgot ilyen szempontból nézzük, bizonyos értelemben arról beszélhetünk, hogy az erősek viselnek hadat a gyöngék ellen: azt az életet, amelyik több figyelmet, szeretetet és gondoskodást igényelne, haszontalannak vagy elviselhetetlen tehernek tartják, ezért mindenképpen szabadulni akarnak tőle. Aki betegsége, fogyatékossága vagy egyszerűen puszta jelenléte által kérdésessé teszi a szerencsésebbek jólétét és szokásait, azt ellenségnek tekintik, kivel szemben védekezni kell vagy el kell pusztítani. Így szabadul el egy bizonyos >>életellenes összeesküvés<<. S ez nemcsak egyes személyekre irányul egyéni, családi vagy csoportos kapcsolataikban, hanem ezen túlmenően népek és államok közötti világméretű kapcsolatokra is kiterjed.
(...)
Az Isten és az ember iránti érzék megfogyatkozása az életre vonatkozó összes gyászos következményével együtt az erkölcsi lelkiismeretben teljesedik be. Elsősorban az egyes személyek lelkiismeretéről van szó, mely a maga egyszeriségében és megismételhetetlenségében egyedül áll Isten színe előtt. Bizonyos értelemben azonban a társadalom >>erkölcsi lelkiismeretéről<< is szó van: ez felelős nem csupán azért, hogy eltűri vagy támogatja az életellenes magatartásformákat, hanem azért is, hogy táplálja a >>halál kultúráját<<, azáltal, hogy megteremti és megszilárdítja az élet ellenében a >>bűn struktúráit<<. Mind az egyén, mind a társadalom erkölcsi lelkiismerete a tömegtájékoztató eszközök mindent elárasztó befolyása következtében is annak a súlyos és halálos veszedelemnek van kitéve, hogy összezavarja a jót és a rosszat, az élethez való alapvető jog kérdésében. Sajnos a mai társadalom sok szempontból hasonlít ahhoz, melyet Szent Pál ír le a Rómaiakhoz írt levelében. Emberekről szól, akik >>megfojtják az igazságot igazságtalansággal<<: miután megtagadták Istent és azt hitték, föl tudják építeni a földi várost nélküle, >>belevesztek okoskodásukba<< és érteni nem akaró szívük elhomályosult; >>miközben bölcsnek nyilvánították magukat, balgák lettek<<, halált érdemlő cselekedetek művelői lettek, és >>nem csupán teszik ezeket, hanem még helyeselnek is azoknak, akik teszik<<.
Amikor a lelkiismeret, a lélek világos szeme >>a jót rossznak és a rosszat jónak<< mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság felé.
Hiába teremtenek meg azonban minden föltételt, s tesznek meg minden erőfeszítést, hogy elhallgattassák, nem képesek elnémítani az Úr hangját, mely ott visszhangzik minden ember lelkiismeretében: a lelkiismeretnek e benső szentélyéből tud újra elindulni a szeretet új útja az emberi élet elfogadására és szolgálatára.”
Az idézetek forrása: EVANGELIUM VITAE. II. János Pál pápa enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a laikus krisztushívőknek és minden jóakaratú embernek az emberi élet sérthetetlenségéről. 1995. március 25. [Kattints ide!]
***
Választás [Kattints ide!]
Kereszténység [Kattints ide!]
