Ajánlott olvasmány: sat. blogger sajátos hangvételű bejegyzése az embervoltról, a felvidéki magyarság sorsáról és több más érdemi kérdésről (is). Itt:
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2009.03.13. 05:39
„Munkácsy Mihály: A vak Milton az Elveszett paradicsom-ot diktálja lányainak - s nem mint a nyetező, ki elveszett, mert egy pillanat múlva kiég...”
Címkék: magyarország szlovákia magyarság elveszett paradicsom embervolt munkácsy mihály milton john internetező határontúli magyarság anyaországi magyarság nemzetpolitika webkultúra anyanemzet kisebbségi sors
Szólj hozzá!
2009.03.11. 20:05
Csutak a falusi fundamentalista / fundamentalista falusi a Csutak(?)
Címkék: isten hajléktalan krisztus kegyelem böjt atya bűnbánat igazságtalanság szerződések fundamentalizmus jogtalan írás
Legalább évezredes szöveget énekelnek a nénikék az ilyenkor még téli hideg templomban.
A bácsikák bent a szentélyben a fiatal papnak segítenek. Szolgálnak.
Minden együtt.
Mondom: fontos: minden együtt.
"Testileg böjtölvén, atyámfiai,
böjtöljünk lelkileg is:
törjük szét az igazságtalanság bilincseit,
bontsuk szét az erőszakos szerződések csomóit,
tépjünk szét minden igaztalan írást,
adjunk kenyeret az éhezőknek,
s fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt,
hogy Krisztus Istenünktől
dús kegyelmet nyerjünk!"
Két nap múlva:
"Jertek, hívek, még világosban tegyük meg
a világosság tetteit!
Nappal járva illő módon éljünk!
Távolítsunk el magunktól minden jogtalan írást,
mely a felebarátunkat sértené,
hogy ne adjunk okot neki megütközésre,
vagy botránkozásra miattunk!
Ne a testünknek kedvezzünk,
hanem lelkünkben gyarapítsuk a kegyelmet!
Adjunk kenyeret a szegénynek,
és így járuljunk Krisztushoz
bűnbánóan kiáltva hozzá:
Istenünk, könyörülj rajtunk!"
Aztán a következő héten:
"Lelki böjtöt vállalva, testvérek
a nyelvetek se szóljon csalárdságot!
Senki se adjon okot megütközésre,
sem testvére botránkozására!
Inkább bűnbánattal ragyogjon lelkünk lámpása,
és könnyek között kiáltsuk Krisztusnak:
Bocsásd meg vétkeinket, Emberszerető!"
Ma este ott nyitották ki, hogy:
"Atyám vagyonát tékozlóan elszórván,
magányossá lettem,
és gonosz emberek vidékén laktam,
esztelenségemben olyan lettem, mint az értelmetlen jószág,
minden isteni kegyelemtől megfosztva.
Ezért irgalmas és könyörületes Atyámhoz megtérve kiáltok:
Vétkeztem, Istenem,
de bűnbánatomban fogadj el és könyörülj rajtam!"
A dúló ker. fundamentalizmus nénikéi...
3 komment
2009.03.11. 02:19
„De jó, hogy demokrácia van!”
Címkék: németország oroszország demokrácia kommunizmus bereményi géza bűn lelkiismeret szovjetunió bocsánatkérés nemzetiszocializmus vezeklés amis martin találkozások háza magritte rené
E bejegyzés előzménye: neonepiprimitiv.blog.hu/2009/03/05/allitsatok_meg_m_v_t?fullcommentlist=1#c5154202
„(…) …a huszadik század harmincas-negyvenes éveiben ki volt undorítóbb, Oroszország vagy Németország? Ők voltak (…) Sokkal undorítóbbak.
Ebből viszont következik valami. Ők sokkal undorítóbbak voltak nálunk. Aztán ők magukhoz tértek, mi meg nem. Németország nem fonnyadt el, mint azt Oroszország teszi. A szigorú vezeklés – és pedig nem elsősorban igazságlátó bizottságok létesítése és az állami jóvátétel, hanem a bíróság elé állítás, bebörtönzés, és igen, kivégzés, vezeklő öngyilkosság, idegösszeomlás, önkínzás, hajtépés – csökkenti a kihágás súlyát. Vagy mire jó a vezeklés? Mit használ? 2004-ben a német bűn kicsivel kisebb, mint volt. 2004-ben az orosz bűn ugyanakkora.
(…) Gyanítom, hogy a lelkiismeret létfontosságú szerv. Ha odavan, te is odavagy.
Ha rajtam múlna, én hivatalos, írott bocsánatkérést követelnék a tizedik századért, meg az összes többiért azóta. (…)
Valaki mondja ki, hogy sajnálja. Valaki mondja nekem, hogy sajnálja. Na. Sírj nekem, Volga, sírj nekem, Jenyiszej, sírj nekem, Moszkva-folyó.”
(A idézet forrása: Amis, Martin: Találkozások háza (ford.: Pék Zoltán) Európa Kk., Bp., 2005., ISBN 978 963 07 8468 9)
+++
Apdét (vagy kiegészítés):
Schmidt hadnagy a témához kapcsolódóan ajánlja Csutakaszürkeló blogger remek Gorgiasz-parafrázisát; itt olvasható:
Szólj hozzá!
2009.03.06. 05:25
„...kérdésre választ ő küldjön...”
Címkék: gyerek hazugság jézus félelem kérdés gyilkosság biblia igazság jános evangéliuma sátán lelkiismeret támadás aggodalom megerősítés embervolt bizonyosság máté evangéliuma megbántottság megbotránkoztatás
Monda az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák.”
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák.”
Babits Mihály: Jónás könyve (részlet)
Van itt néhány „kérdés”, amely napok óta nem hagy nyugodni. Egy részüknek bejegyzésekben is próbáltam hangot adni, gondolván, ha kibeszélem, talán könnyebb lesz (itt: neonepiprimitiv.blog.hu/2009/03/05/allitsatok_meg_m_v_t és itt: csupaszfilmesteszta.blog.hu/2009/03/06/hazimozi_rendszer_vagy_amit_akartok_1). De nem lett.
Sokfelé jártak gondolataim mostanában, többek között azon is töprengtem: mi az, ami a leginkább bánt és aggaszt (mi áll megbántottságom és aggodalmam valós hátterében)? Egyszerű (a szó köznapi értelmében vett) egzisztenciális félelem (önmagam és enyéim féltése) munkál bennem? Vagy esetleg a jogtalanul megvádolt és megalázott sértettsége, felháborodása? Valószínűleg mindkettő. De más is, olyasvalami, ami, föltehetően, mélyebben lakik bennem (bennünk), mint a félelem és a sértettség. Bizonyára tudálékosabban is leírható volna, de (ha egy mód van rá) maradnék a legegyszerűbb megfogalmazásnál: a lelkiismeretemet (lelkiismeretünket) éri most nap mint nap elemi erejű támadás. Embervoltom (embervoltunk) leglényegére törnek rá ezek a „történések”.
Érdekes volna egy kicsit közelebb menni a „megfejtéshez” - és most óhatatlanul is Orwell 1984-e jut eszeme: „Azt értem, HOGYAN csinálják, de nem értem, hogy MIÉRT” -, de korántsem vagyok benne biztos, hogy ezzel (ettől) egy szemernyivel is könnyebb és jobb volna nekem (nekünk). Valójában bizonyosságra és megerősítésre volna szükségem (szükségünk), leginkább ott, ahová a támadás célzottan irányul.
A Bibliát olvasgatva a következőre találtam:
Máté evangéliuma, 18. fejezet
1 Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” 2 Odahívott egy gyereket, közéjük állította, 3 s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. 6 De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. (...)”
És a következőre:
János evangéliuma, 8. fejezet
(...) 43 Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. 44 A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. (...)
Mi ez, ha nem bizonyosság és megerősítés?!
Nem kérdezem, mondom.
2 komment
2009.03.04. 08:38
ROBOT SZERELEM
Címkék: részvételi demokrácia az emberi jogok egyetemes nyilatkozata
A hajnali ég alja mint a véraláfutás, vörösben és lilában játszott. A horizonton szinte mindent betöltött a nap haragos, vörös színű fél korongja. Ameddig ellátni bio paradicsom mező, rajta néhány méterenként apró páros vörös napok ugrálnak, ahogy a betakarítást végző robotok fejei és benne a szemek testük fürge mozdulataival együtt változtatják a helyüket. Némelyik újszerűbb darab fémtestén itt-ott visszatükröződik a vörös fény.
A robotok külső megjelenésre nem egyformák, a második generációs mezőgazdasági robot típuspéldányai. Barátságosnak vélt természetüket, szolgálatkészségüket elsősorban jellegtelen megjelenésükkel kívánta kifejezni tervezőjük. Nem találunk testükön túl éles vonalakat, arcuk egyforma; gyakorlatilag nincs, inkább csak az emberi képzelet lát arcvonásokat az ovális fejre. Korábban az első generációs mezőgazdasági robotok idejében még semmi különbség nem volt az egyes robotok között, teljesen egységes volt mind szoftverük, mind a hardverük. A generációs frissítés után, némileg bővítették memóriájukat, a szoftverük egységes maradt. A külső megjelenésükben viszont kétfélék lettek. Ez a változás erőteljes civil, majd politikai nyomásra történhetett meg.
Az Északkeleti kontinens-ország megalopolisi elitjének mindig nyughatatlan, politikus pályára készülő, egyetemi hallgató fiataljai indították el ezt a folyamatot. Ezek a fiatalok szinte törvényszerűen tömörültek emberi jogokat védő, antirasszista és egyéb humanista szervezetekbe.
Megalopolis gyorsforgalmi útjai- ott ahol a város kiterjedése néhány kilométerre megszakadt, hogy átadja helyét a termőföldeknek-, széles csövekben futottak. Az út mellett több kilométer szélességben a csövek széléig a vadon terült el. A valódi természet illúzióját hivatott megteremteni a mérsékelt égövi éghajlatra egykor jellemző természetes növényvilág telepítésével létrehozott, akkor már mesterséges környezet. A megalopolisiak ide jártak kirándulni, pihenni. A csövek szélein különösen sűrűvé, szinte átláthatatlanná vált a buja növényzet. Ha mégis áttört rajta, az összeszedett zúzódások és sebek mellett a kinti világ különös látványát is magával vihette megalopolisi otthonába a kíváncsi kiránduló.
A csöveken kívül mindenütt termőföldek voltak, mert a túlnépesedett emberiséget etetni kellett. A földeken, a már részben mesterséges klímában, mezőgazdasági robotok csoportjai végezték a munkát. Néhányan öntöző gépeket kormányoztak a levegőben, mások a bio élelmiszer táblákon szedték le a kártevő bogarakat a növényekről, megint mások hatalmas többfunkciós traktorokat vezettek. A látvány a tévéhíradóból megszokottá vált egy időben, amikor sűrűn bekerült korábban, az unalmas, semmitmondó mezőgazdasági hírek háttérképeiként. A multimédia falakon minden megalopolisi lakos láthatta otthonában, hogyan biztosítják mindennapi ételét az egyforma robotok hadseregei a termőföldeken.
Aztán a humanista és egyéb szervezetek tüntetésekbe és aláírásgyűjtésekbe kezdtek és egyre ritkábban került be ilyen háttérkép a hírekbe, mert a média nem akarta még közvetetten sem bátorítani ezeket a mozgalmakat. Egy ideig a létezésüket is elhallgatták, de aztán azok olyan jelentősekké és nagyszabásúakká váltak, egyre sűrűbben és több helyen jelentkeztek, hogy kénytelenek voltak foglalkozni velük.
A humanista, jogvédő, antirasszista és egyéb szervezetek, csoportosulások agilis tagjai áttörve a csőszéli sűrű növényzetet, előbb saját szemükkel győződtek meg róla, hogy a média nem manipulálja-e őket, majd a tények birtokában jól szervezett akciókba kezdtek.
Az autópálya-csövekben az elektromos autóikban a dugókban araszoló polgárok, az ablakokon kitekintve az utak mellett a tüntető aktivisták transzparensein olvashatták szervezeteik követeléseit: EMBERI JOGOKAT A ROBOTOKNAK! LE A RASSZIZMUSSAL!
Ilyen és ehhez hasonló táblákkal, molinókkal tüntettek Megalopolis minden részében. Ellepték a kormányzati negyedet is, és egy nyughatatlan anarchista még egy Molotov koktélt is el akart hajítani, de a kísérleti robotrendőr prototípusa- miközben elkapta csuklóját és gépkarjából habot fröcskölt a palackra-, az anarchistát arányos erőszakot alkalmazva a földre teperte és megbilincselte.
5 komment
2009.03.03. 17:33
Értsünk szót (2.)
Címkék: irodalom magyarság közérzet hitelesség gondolkozás babits mihály illyés gyula németh lászló magyar irodalom mélymagyar korhelyzet a szellem igazsága a szellem hamissága török sophie erdélyi józsef farkas zoltánné németh lászlóné démusz ella
(E bejegyzés előzménye itt olvasható: magyarido.blog.hu/2008/11/21/ertsunk_szot)
„A gondolkozás végső hitele nem a gondolatban van, valahol mélyebben: a közérzetben. A gondolat zsoldos; az számít, hogy ki a gazdája. Az embernek az egész korhelyzetet kell a szervezetében feldolgoznia, s az ebből kialakuló érzése az, ami igaz vagy hamis, s amin eldől egy szellem igazsága vagy hamissága. A legigazibb gondolatok: tévedések, s a legnagyobb szellemi tágasság: vakság, ha a közérzet alatta rosszul kever. Jól gondolkozni: olyasvalami, mint jól megfogózni. (…)” (Németh László)
2 komment
2009.03.01. 01:54
A „cigánykérdéshez” (J. A. adaléka)
Címkék: közösség biztonság magyar magyarország cigány józsef attila agresszivitás mann thomas tatárszentgyörgy fehérember európai ember saját szerep közös jövő vakgyűlölet együvétartozás kérnitudás hamis próféták ideológiai terror
...Félrevezetetten, becsapottan, megfélemlítve, kiszolgáltatva a nyomornak, a tudatlanságnak és önnön indulatainknak nem könnyű a tisztánlátás. De talán nem lehetetlen...
Minden jóakaratú embernek
E bejegyzés címe eredetileg „fehérek közt egy európai” lett volna. Azonban míg megírására készültem, keresgélve a Zinternetten, egy hasonló című, Mohácsi Viktória EP-képviselővel készült interjúra találtam. Az interjút nem kommentálom. A tervezett címről lemondtam.
Thomas Mann és József Attila
Ma, mikor e sorokat is írom, egy héten belül a második ház kapott lángra Tatárszentgyörgyön. Nem könnyű ma cigánynak (sem) lenni Magyarországon. S mert így van, talán érdemes volna közösen elgondolkoznunk azon, vajon: milyen, a homályban rejtőzködő szándékok körvonalait világítják meg ezek, a már-már menetrendszerű rendszerességgel fölcsapó lángok? Kik játszanak velünk, kik (és milyen meggondolások alapján) „hajtják a népet ronda táncba”, mi a mi mostani közös rettenetünk értelme?
Nem egyszerű ma cigánynak (sem) lenni Magyarországon. Félrevezetetten, becsapottan, megfélemlítve, kiszolgáltatva a nyomornak, a tudatlanságnak és önnön indulatainknak nem könnyű a tisztánlátás. De talán nem lehetetlen. Olyan időket élünk, amikor minden magyar cigányember előtt fontos életfeladatként ott a kihívás: megérti-e saját helyét és szerepét a történésekben? És, ami még ennél is fontosabb: el tudja-e képzelni magát, övéit, egy békés közös jövőben, szerepet tud-e remélni magának és övéinek a holnap Magyarországán?
A napokban cigány-oldalakat olvastam a világhálón. A cikkek, bejegyzések, hozzászólások tartalma, hangneme egy verstöredéket idézett fel bennem. Megkerestem a teljes művet és újraolvasva igazolódni láttam érzésemet, sejtésemet. Az elmúlt húsz év ideológiai terrorjának gyümölcse mára beért és a „talajvesztettség” a maga legpőrébb, legnyersebb formájában mutatja meg magát. Mert emögött a többséggel szembeni vakgyűlölet és tébolyult agresszivitás mögött a „semmi”, a „nihil” mélysége tátong. Olyan végvidék, ahol már semmi sem számít és minden lehet. Ebből kiút csak egy lehetséges, a „hamis próféták” megtagadása és az őszinte „kérnitudás” megtanulása. Kérni azoktól, akik adni tudnak; adni valódi közösséget és biztonságot az együvétartozásban. Kérni. Talán éppen úgy, ahogyan József Attila:
KIÁLTOZÁS
Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
félek a büntetéstől.
Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
Ölelj meg, ne bámulj vakon
a kifent rohamkéstől -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
félek a büntetéstől.
Mint fatutaj a folyamon,
mint méla tót a tutajon,
száll alá emberi fajom
némán a szenvedéstől -
de én sirok, kiáltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
félek a büntetéstől.
1936. november-december
(A bejegyzés) Innét: bbjnick.blog.hu/2009/02/28/j_a_adaleka_a_ciganykerdeshez