„A hübriszt jobban kell oltani, mint a tűzvészt.”
(Hérakleitosz)
Különvéleményt jelentek be. A Naqoyqatsi című film egy műremek. Sőt, még tovább is megyek: egy önmagán messze-messze túlmutató műremek. (Nem remekműként, hanem műremekként jellemzem a Naqoyqatsit; kérem az Olvasót, hogy ez a lényegi különbségtétel ne kerülje el a figyelmét!)
Nemrégiben láttam a Duna tévében Godfrey Reggio „qatsi-trilógiájának” (ezen) utolsó darabját és erősen megfogott. De amennyire megfogott és föllelkesített (mert föllelkesített), legalább annyira kíváncsivá is tett. Ugyanis, gondoltam, a Naqoyqatsi fogadtatása és befogadása (hatása) valószínűleg még magánál a műnél is izgalmasabb és tanulságosabb lehet. Azon nyomban utána is eredtem…
A „qatsi-trilógiáról”: Godfrey Reggio a hetvenes években határozta el, hogy egy ősi amerikai hopi indián szöveg (prófécia) nyomán filmet készít a „világ végéről” (pontosabban a mi világunk végéről, merthogy a hopik több világkorszakról tudtak/beszéltek). Sokéves munka után 1983-ban került bemutatásra a Koyaanisqatsi: Life Out of Balance (magyarul: Kizökkent világ) című film. A Kizökkent világban a hopi prófécia kiteljesedésének és beteljesülésének folyamatát és állomásait láthatjuk értő módon fényképezett-összeállított természeti és dokumentumfelvételek során keresztül, Philip Glass repetitív (meditatív?) zenei kíséretével. A film nem tartalmaz sem párbeszédeket, sem kísérőszöveget: a képek és a zene mondják el a „történetet”, világunk megromlásának és pusztulásának történetét. Bemutatása után a Koyaanisqatsi rövidesen kultfilmmé vált; részint aktualitása, részint innovativitása, részint minősége miatt (mert a maga nemében valóban nagyszerű film).
A Kizökkent világ sikerén föllelkesülve (és nyilván, annak köszönhetően) Reggio 1988-ban újabb „qatsi-filmet” forgatott Powaqqatsi: Life in Transformation (magyarul: Változó világ) címen. Az elbeszélésmód ebben a filmben is (a Koyaanisqatsi-ban megismert) „hopi-narratíva”, a „történet” pedig, amelyet elénktár: a civilizáció és a kultúra/kulturák konfliktusa, a civilizációs erőszak és párbeszédképtelenség, a kulturális sokszínűség veszélyeztetettsége és pusztulása (mely végeredményében az emberiség végéhez is vezet).
A „qatsi-sorozat” harmadik darabja a Naqoyqatsi: Life as War (magyarul: Erőszakos világ) 2002-ben került a mozikba.
A Naqoyqatsi: Reggio a Naqoyqatsiban nagyot és bátrat lép előre. Az előző két „qatsi-filmben” (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi) a hopi prófécia koncepciójára fölfűzött képsorokat látunk (Reggio tulajdonképpen illusztrálja a jóslatot), a harmadik film (Naqoyqatsi) azonban már lényegileg más módszerhez folyamodik. Itt (a Naqoyqatsiban) a legkülönfélébb audiovizuális-tömegkommunikációs anyagok (propagandafilmek, tudósítások, reklámok, játékfilmek, zenei videók, a legkülönbözőbb televíziós munkák – a showműsoroktól a sportközvetítésekig –, természet- és dokumentumfilmek, tudományos és oktatófilmek, számítógépes animációk stb.) részleteinek, töredékeinek és (a digitális feldolgozásnak köszönhetően) elemeinek felhasználásával létrehívott „autonóm” és „koherens” vizuális nyelvvel találkozhatunk, amely önmagán kívül nem tud másról szólni és amely, bár mi, emberek hoztuk létre, már rég a maga belső logikája szerint működik. E vizuális nyelv, természetesen, nem Reggio és munkatársai leleménye (vagy, méginkább, alkotása), ők csak feltárják, koncentrálják, és nyilvánvalóvá teszik számunkra.
A film eredeti alcíme: Life as War: az Élet, mint Háború. Reggio következetesen végigvezeti a próféciát: a pusztítás nem csak természeti és kulturális környezetünket sújtja, hanem a személy legmélyére is behatol és fölszámolja azt. A háborút mi folytatjuk önmagunk ellen; mi készítjük az egyre rafináltabb és kivédhetetlenebb fegyvereket önmagunk elpusztítására. És, semmi kétség, nyerésre állunk.
Reggio, a hopik és Simmel: A Naqoyqatsi hatása alatt üldögélve felötlött bennem Simmel és az ő „kulturpesszimizmusa”: „Minden kultúra fogalmához hozzátartozik, hogy a szellem egy önálló objektívet teremtsen, és ezáltal a szubjektum önmagától önmagáig ívelő fejlődésébe utat találjon. Azonban pontosan emiatt ez az integráló, kultúrát feltételező elem oly saját fejlődésre rendeltetett, mely egyre inkább elemészti a szubjektumok erőit, saját pályájába ránt szubjektumokat, anélkül, hogy ezzel őket saját magasságukra emelné. A szubjektum fejlődése többé nem indulhat el azon az úton, melyet az objektumok fejlődése követ, ebből következően zsákutcába téved, vagy a legbelsőbb és legsajátabb élet kiüresedéséhez vezet…” Simmel pontosan leírja a(z egyik) jelenséget (elidegenedés), ami (végeredményében) egy kultúra pusztulásához vezet; ebben kétségtelenül partiban van a hopikkal. Arról azonban már hallgat (legalábbis az általam ismert munkáiban nem találkoztam ilyen irányú fejtegetésekkel; ha mégis beszélne, itt kérek elnézést), hogy hogyan volna kivédhető/elkerülhető az általa fölvázolt folyamat. Pedig, pedig… (No, erre még érdemes volna visszatérni.)
Bejegyzésem elején írtam arról, hogy megpróbáltam némiképp utánajárni a Naqoyqatsi fogadtatásának és befogadásának. Úgy tapasztaltam, hogy akik nem reklámcélzattal vagy a munkát alapvetően félreértve írtak a Naqoyqatsiról, azok többségükben nem szerették ezt a filmet. Általánosnak mondható a fanyalgás, de méginkább az ironizálás, úgy a Naqoyqatsit, mint Reggiot és az ő hopijait illetően. Kétségtelen, hogy nem hibátlan munkával állunk szemben, mint ahogyan az is, hogy ez a produkció moziforgalmazásra készült, tehát nem minden kompromisszumtól ment(es). De mégiscsak beemel a „fősodorba”, láthatóvá tesz (és, tegyük hozzá, nem is akárhogyan) egy olyan problémát, ami sokakhoz másként nemigen jutna el. Annyit mindenképp megérdemelne, hogy érdemben foglalkozzanak vele azok, akiknek ez a hivatásuk. Gyanítom, hogy ez a (lényegében) elutasítás és mellőzés legalább annyira (méginkább?) szól a témának, mint magának a filmnek.
Mindenesetre én különvéleményt jelentek be. A Naqoyqatsi című film egy műremek. Sőt, még tovább is megyek: egy önmagán messze-messze túlmutató műremek.
Godfrey Reggio Naqoyqatsi c. filmje a Youtube-on:
Godfrey Reggio Evidence c. filmje a Youtube-on (...Evidence looks into the eyes of children watching television - in this case Walt Disney’s „Dumbo”...):
