„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2008.08.29. 05:00
Logikus, esztétikus, etikus: Valóság nagybátyánkkal a kocsmában
Címkék: valóság motiválatlanság etikus logikus valóság nagybátyánk esztétikus motiváltság mancika
1 komment
2008.08.28. 23:52
reszvetelidemokracia.blog.hu/2008/08/28/felhivasmagia_vs_bazisdemokratikus_halozatok_ternyerese
Címkék: demokrácia felhívás részvételi demokrácia bázisdemokrácia felhívásmágia
Szólj hozzá!
2008.08.27. 17:45
Csutak falun 10.(?)
Címkék: tolerancia pazár vízözön dunai kodolányi jános csutak színes géza erech szurippak lugal
„Az emberi nem jövője érdekében egyfajta mukimura van szükség.”
Gubbubu, a külföldet majmoló halhatatlan szavai ezek Kodolányi János Vízözön című regényéből.
Halhatatlan megnevezés alatt Kodolányi az első emberiség „vezető értelmiségeit” érti.
Az erechi birodalom szülötte Gubbubu aztláni szokásokat és elgondolásokat honosít, végtelenül büszkén és elegánsan.
Erechet legyőzi és megalázza Szurippak. Uralkodó halhatatlanja Lugal király és főpap rendkívül előrelátóan és nem mindennapi toleranciáról téve tanúságot úgy dönt, hogy a letiport birodalom tudós halhatatlanjait felkéri, működjenek együtt a szurippaki tudós halhatatlanokkal. Még szép, hogy az emberiség jövője érdekében.
Lugal, papkirályként a szimbolikus tettek iránt erős érzékenységet tanúsítva, egy hatalmas tornyot építene, mint egy szép kerek, összefoglalva leíró elméletet, ahová összegyűjtené mindazt, amit a nagybetűs emberi tudomány létrehozott.
A fönt idézett kijelentés felkérésekor hagyja el Gubbubu száját.
Aztán egy kicsit később jön a Vízözön, lepucolja a föld színéről Lugal királyt, Szurippakot, a tornyot az összes vezető értelmiségivel együtt, és a megtisztított terep átadatik egy új emberiségnek.
Pazár: Mecsoda hülyeség…
Dunai: Hát, nem tudom…
Csutak (indulatosan): Mit tudsz te… Mit tudtok ti?! (elsírja magát)
megjelenik Színes Géza, de csak Csutak látja
Csutak: (zokog) Géza, Géza…
Pazár feláll a kondigépből, elhagyja a helyiséget, majd visszatér egy túlméretezett gyógyszeres dobozzal, amin az „ANTIDEPRESSZÁNS” felirat olvasható
jelenet vége
1 komment
2008.08.27. 01:10
Mindent megírtak már. Ezt is
Címkék: youtube bereményi géza cseh tamás legendák suhannak visszaszállnak panasztalan idő csúfos fejeink hajlékony ragadozónk próbáknak ideje
Szólj hozzá!
2008.08.24. 00:44
Tégy a motiválatlanság ellen!
Címkék: motiváció motiválatlanság felhívás krízis vidéki értelmiség vezető véleményformáló értelmiség viszonyrendszer
TÉGY A MOTIVÁLATLANSÁG ELLEN!
FELHÍVÁS AZ ORSZÁG VEZETŐ, VÉLEMÉNYFORMÁLÓ ÉRTELMISÉGÉHEZ ÉS A MAGYAR VIDÉKI ÉRTELMISÉGHEZ
30 komment
2008.08.23. 19:10
A gagyi demokrácia
Címkék: demokrácia gagyi czakó gábor
(Czakó Gábornak)
„Gagyi”:1. igénytelen, színvonaltalan, lepusztult
2. Alsógagy, Felsőgagy, Gagybátor, Gagyvendégi (kistelepülések a csereháton)
3. Gagyi László, Gagyi Benedek (valamikori földesurak)
Ismert, Jancsi és Juliska kemencébe vetik a gonosz boszorkányt és megmenekülnek.
Igen ám! Csakhogy Jancsi megragadta a vénasszony egyik lábát, gondolva magában, hogy amikor Juliska hátat fordít, majd visszarántja a tűzből, és aztán valami ésszerű kompromisszumra jutnak a vén gonosszal: gyümölcsöző titkos együttműködés a jövőben… „Többet ésszel, Jancsikám!”
Juliska dettó.
És ők ketten ekkor egymásra kacsintottak. „Ki a tűzből, Vén Gonosz!”
A megegyezés már könnyen ment. „Tudjátok, gyerekek, a mézeskalács házikó mindig is ideális helyszíne volt a konszenzuskereső dialógusoknak”, mondta a boszorka, és már mosolygott.
Teltek, múltak az évek.
A hétfejű sárkány és bűnszövetkezete elrabolta a napot, a holdat, a csillagokat, és kitört a demokratikus átalakulás. Az öreg király egyik szeme nevetett, a másikat kiszúrták egy kis aprópénzzel. (Hogy mennyiért vették meg Király Kis Miklóst, az egy másik mese tárgya.)
Jancsiból falujukban polgármester — csinálódott.
Juliskából Jancsi alatt, iskola nélkül, pénzügyi előadó, könyvtáros, adminisztratív munkatárs és takarítónő — lett. Egyszerre.
Azután a rokonok is sorra. („Gyűlik a sok sütemény: rétes, béles, torta…”)
Így teltek, múltak a ciklusok.
„Jancsikám, szólt hozzá egy éjjel álmában a vénasszony, számoljunk!” Lefőtt erre Jancsi, csatakos lett a pizsama és a paplan. „Nyugodj meg, még nem ANNAK jött el az ideje, mosolygott a boszorkány hamiskásan. Figyelj, tudod te is, ebben a gagyi demokráciában polgármestert leváltani nem lehet, téged se lehet. Ez a negyedik ciklusod, neked már nem számít innen kezdve — ahogyan eddig sem számított — a választói akarat; kinyalhatják, Jancsi, neked biztos nyugdíjad lesz! Gondoltad volna annak idején, a te képességeiddel, hogy idáig juthatsz? Aki nem ismer, még tisztel is, mint közösségi első embert! Hát milyen öreganyád vagyok én neked? De félre az ömlengéssel, váltott hangot komoran, te most már biztonságban tudhatod magad, add nekem a talajt a lábad alól!”
Így történt, hogy elveszett Jancsi lába alól a talaj. Ettől az éjszakától kezdve nem volt többé ura semminek. Juliska költekezett és urizált, a falura pedig sötét letargia-ködöt fújt fogatlan szájából a Vén Gonosz, és ebből a ködből testet öltöttek lelkekre éhes katonái.
És Jancsi nem volt képes elmagyarázni senkinek, hogy nem ő a hibás…
4 komment
2008.08.23. 02:41
„…s a báb táncolni kezdett, mintha élne”
Címkék: politika tömeg stratégia varázsló quetzalcoatl uralom várkonyi nándor paprikajancsi huitzilopochtli törvényhozó sziriat oszlopai hatalomtechnika pol(itikai) strat(égiák)
(Pol(itikai) strat(égiák) 3.)
„(…) Az indiánok ősmondáiban, mitikus elbeszéléseiben nagy számmal szerepelnek törvényhozók, reformátorok, s e népek ma is nekik tulajdonítják első törvényeiket, műveltségüket, vallásukat. Körülbelül nyolc ilyen törvényhozó apostolnak, kultúrhősnek <<személyazonosságát>> lehet megállapítani (…)
Legismertebb közülük Quetzalcoatl (…). (…)
Kevés legenda van, mely annyira sugározná a népnek és tanítójának egymáshoz való szeretetét, mint Quetzalcoatlé. Életének és megjelenésének minden kis részletére emlékeznek. Fehér arca, szakálla idegen volt a csupasz vörös bőrűek között, hosszú, fehér köntöst viselt, melyet vörös keresztecskék díszítettek; fejét királyi koronához hasonló, magas mitra födte (…); durva cipője inkább szegény zarándokhoz illet volna, s hosszú vándorbottal járt. Hangja hol lágyan szólt, mint a kolibri csicsergése, hol fenyegetőn zúgott, mint a tenger; szeme úgy fénylett, hogy nem lehetett sokáig beletekinteni. Tisztaszívű volt, mint a gyermek, asszonyt nem ismert, s szakálla ellenére ártatlan lányhoz hasonlított. Senki sem látta, mikor szállt partra Mexikóban, szent városában, Tullában hirdette az igét, jobb társadalmi rendet teremtett, művészeteket és hasznos mesterségeket hozott. A szeretetet tanította. <<Ruházd fel a mezíteleneket, tápláld az éhezőket; gondold meg, hogy testük olyan, mint a tiéd, hogy emberek, mint te vagy; szeresd a gyengét, mert ő is isten képmása.>> A szeretet istene nem kíván véres áldozatot, hanem csak illatos füstöt, virágot, gyümölcsöt, imát és tiszta szívet. <<Ha azonban emberáldozatot akarsz hozni istennek, áldozd fel tenmagadat, saját testedet és véredet, nem a másét.>> Az örök békét, a háború megszüntetését is hirdette: <<Ha pedig háborúról beszéltek előtte, vászonnal betömte fülét>> – mondja a legenda. Minden erőszaktól irtózott. (…)
Végül a háború istene, Huitzilopochtli, uralmát féltve, leszállt a földre, és elűzte Quetzalcoatlt. Egy vásári nap a nép összegyűlt a piacon; a középen, kicsi, öreg, ismeretlen ember állt, senki sem tudta honnan jött. Tenyerén paprikajancsi formájú viaszbabát tartott; mormogott valamit, s a báb táncolni kezdett, mintha élne. Senki sem tudja megmondani, mi ment ekkor végbe a tömegen, az embereket mintha az ördög szállta volna meg a csoda láttára, s hogy jobban lássák, tolakodtak, lökdösték egymást. Mire a mutatványnak vége lett, az egész tér vérben úszott, és tetemek hevertek szanaszét, mint egy csatamezőn. Az aggastyánt agyon kellett volna ütni, akarták is, de mindig újra feléledt. Végre megértették, hogy varázsló, Huitzilopochtli küldötte, talán maga az isten; így meghódoltak neki. Ettől kezdve bebizonyította, hogy Quetzalcoatl törvényei hamisak, s a nép követte őt. Quetzalcoatlt nem ölték meg, csak elhagyták és elfelejtették. Ekkor Quetzalcoatl visszatért Keletre, a tengeren túl levő Tlapallanba, de megígérte, hogy ismét el fog jönni. (…)”
(Az idézet forrása: Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai. Magvető Kk., Bp., 1984.)
