„(…) És erre Sas elvtárs megfogta Ecsédi vállát, és -ahogy csak egy Sas elvtárs tud nézni- a sasszemével belenézett az Ecsédibe, és mondta, hogy: -Na, marad szépen, Ecsédikém, nyugodtan, elengedi magát, relaxál, jó, jó fiú, jó. És Ecsédi maradt is tátott szájjal, sas elvtárs pedig belenyúlt a zakója zsebébe, kivett egy cukorkát, és puff bele az Ecsédi nyitott szájába. És hát eddig is gyönyörű hangon beszélt a Sas elvtárs, de most még magasabb szinten kezdett énekelni, úgy, hogy én azt alig tudom utánozni, ezt énekelte:
Ollálá és még egyszer ollálá
Stollwerk ez édes cukorparádé
mondja utánam Ecsédi, igen, igen, igen
ollálá, az íz, az íz simogatsz, andalítsz
te szájpadláson és nyelvem hegyén szerteszét ömlő édes íz,
jaj de jó, hollálá, jaj de jó
ez a süppedő forró, ízből és szagból ősszeszőtt szőttes jaj de jó
ollálá, mondjuk még százszor el,
hogy Stolwerk ez, hogy ez édes, hogy ez cukorparádé,
Na, mondja utánam, Ecsédikém, igen, igen, igen.
Ollálá, lálálálálálá, jaj de jó Ecsédi,
sőt jaj de jó is lesz majd, sőt jaj de jó máris,
fenomenális, jaj de jó mindig Ecsédi, mindig ollálá
lálálálálálálá
csüccs le csak Ecsédikém, csüccs le és ollálá,
na, csüccs le csak és csüccs le és csucsukálj csak
és mondd csak utánam Ecsédi
ollálá
És Ecsédi állt transzban a Baross téren, hogy lálá-lálá, a szája sarkából édes nyál csordult, Sas elvtárs pedig mosolygott, mint az üres országút, és mondta, hogy: -Jó, jó, Ecsédi, nagyon jó. Majd mind a két aktatáskájával verdesni kezdett, és egy idő után méltóségteljesen fölemelkedett a levegőbe. És az önmaga által kijelölt pályára állt természetesen (…)
(…)
(…) amikor vége volt az adásnak, [Vizi] kikapcsolta a készüléket, átment a másik szobába, ahol Ecsédi a két karjára dőlve részegen aludt, Vizi odament hozzá, belemarkolt a hajába, felemelte, és beleordított az alvó arcba, hogy: -Ha nekem itt még egyszer nők nevét kiáltozod, meg házszámokat, ennek vége, érted?!!!
Ennek vége, értik?!”
További információk:
