Mi a magyar most?
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Minimális történelmi ismeretek birtokában világos, hogy Wass Albert gyűlölete kikre irányult, kik voltak a tárgyai.
– Minimális ismeretek birtokában meglehet, hogy így van, de ha a minimálisnál csak egy kicsivel is több történelmi és irodalmi ismerettel rendelkeznél, sokkal árnyaltabban látnád a témát.
2018. október 21.
– Mindenki elutazik. A hosszú hétvégén mindenki elutazik. A nővéremék is elutaznak – mondta a feleségem vádló hangsúllyal.
– Aha. Arthur Rimbaud is elutazik – válaszoltam.
Kommentelők egymás közt. Egy blogbejegyzés alatti kommentfolyamban olvastam:
– Az irodalomoktatást a hagyomány alapozza meg, abból a korból származik, amikor még a könyv sokkal fontosabb volt, és sok más eszköz nem létezett. Csökkenteni kellene szerepét, túl sok órát vesz el más fontosabb dolgoktól.
– Mi, akik itt vitatkozunk, valamennyien könyv-emberek vagyunk, abban a világban nőttünk fel, amikor a tudás elsajátításnak eszköze a könyv, a nyomtatott betű volt. Nem blöff vagy felelőtlenség leírni a könyvet akkor, amikor fogalmunk sincs, mert tapasztalat híján nem is lehet, arról, hogy milyen egy nem könyv-ember?
— Szabó Magda regénye —
„Összecsomagolt, kifizette a számláját, a szálloda eszpresszójában megivott egy feketét. Kezébe akadt a helyi lap, megtalálta a nekrológot. Pár soros volt: Máthé Istvánné, született Décsy Edit, hosszú, türelemmel viselt szenvedés után, életének 59-ik évében elhunyt, s a kedves halottban Kun László, a tarbai egyházközség lelkipásztora, a városi tanács tagja anyósát, Máthé István nyug. ref. lelkész feleségét, Kun Lászlóné Máthé Janka és Máthé Árpád tanító édesanyjukat, Kun Zsuzsanna nagyanyját gyászolja. Ugyan ki írhatta? Valaki idegen, aki az Árvát előléptette édesgyermeknek, őt meg egyszerűen kifelejtette a családból. Fiatal újságíró lehet, nem idevalósi, mert ami a türelemmel viselt szenvedést illeti, arról egész Tarba tudna beszélni, mármint azok az őslakók, akik emlékeznek még a Mamácska utolsó otthonlétére.”
[Forrás: Szabó Magda: Freskó; A szemlélők. Szépirodalmi Kk., Bp., 1987.] [Kattints ide!]
A Freskó című Szabó Magda-regény először 1958-ban jelent meg. Az írónő korábban nem jelentkezett szépprózai művel, költőként tartották számon; az 1947-es Bárány és az 1949-es Vissza az emberig című verseskötetei nevét közismertté tették az irodalmi életben, az Újhold folyóirat köréhez csatlakozott, olyan szerzők társaságához, mint 
Pilinszky János, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Rába György stb. A kommunista hatalomátvétel azonban, mint oly sok kortársáét, Szabó Magda alkotói kibontakozását is kettétörte, mind ő, mind férje, az író, műfordító, irodalom- és művészettörténész, újságíró, rádiós szerkesztő Szobotka Tibor elveszítette állását (a közoktatási minisztériumi munkatárs Sz. M. általános iskolai tanárként, a Magyar Nemzet napilap és a Magyar Rádió irodalmi szerkesztőjeként dolgozó Sz. T. nyomdai korrektorként tudott csak elhelyezkedni) és 1950 és 1956 között mindketten publikációs tilalom alá estek. 1956 után a kiépülő Kádár-rendszer, míg egyik kezével megtorolt, gyilkolt, addig a másikkal, hatalomtechnikai megfontolásból, alkalmilag kegyeket is gyakorolt, számos 1945 és 1956 között a kultúrából száműzött művész számára adta meg, ha nem is a teljes, de legalább az eseti és korlátozott nyilvánosság lehetőségét; hét év kényszerű hallgatás után Szabó Magda is így juthatott megjelenéshez, előbb két képes gyermekverses könyve (Ki hol lakik?, 1957; Bárány Boldizsár, 1958), majd első, Freskó című regénye kiadását is engedélyezte a kádári kultúrpolitika.
A regény (a Freskó) 1953-ban született, mint Szabó Magda visszaemlékezéseiből tudjuk, egy családi esemény (egy temetés) adta „ellenállhatatlan” késztetés hatására, a közlés minden reménye nélkül és az elkészült mű kéziratait, a korra korántsem indokolatlanul jellemző rettegéstől hajtva, évekig íróbarátoknál és rokonoknál (a pincében, a szén alatt) rejtegették. Amikor végül (a fentebb vázolt körülmények között) megjelenhetett a marxista irodalomkritika lesújtó bírálatokkal illette, ellenben nagy közönségsikert aratott és, váratlan fejleményként, fölfigyelt rá a nyugat-európai irodalom; már 1960-ban kiadták a Freskót az NSZK-ban, Szabó Magdát olyan szerzők méltatták, mint Hermann Hesse és ezt követően az 1970-es évek közepéig szinte valamennyi regénye napvilágot látott német, francia vagy angol kiadóknál is. (S az első nemzetközi sikersorozatot 1987, Az ajtó megjelenése után újabb követte, mely végeredményében napjainkig tart — ma Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.)
Egy alföldi város nyugalmazott református lelkészének felesége meghal... A Freskóban a temetés napját követhetjük végig a hozzátartozók szemével. Szabó Magda a szereplők belső monológjaiból építi föl a történetet (nagyjából-egészében egy-egy fejezet egy-egy szereplő belső monológja), ezeken keresztül ismerhetjük meg a nap eseményeit, valamint a család múltját és jelenét; így (ha jól számolom) kilenc, nemében, korában, státuszában, habitusában stb. különböző személyiség tekintetével látjuk és értelmezzük „egymást” és a történéseket. Ez az elbeszélési mód amellett, hogy komplexszé (ha úgy tetszik, tartalmassá, szórakoztatóvá) teszi a szöveget, fenntartja, mi több, a regényben haladva egyre inkább fölerősíti az olvasó érdeklődését, egyfajta intenzív „jelenlétélményt” is nyújt, minden újabb (többletinformációt tartalmazó) mondat elolvasása után újragondoltatja velünk, némiképp átrajzolja bennünk a családról és annak tagjairól alkotott képünket. A sok szereplőt számos nézőpontból fölvonultató és időben a XIX. század utolsó harmadáig visszanyúló családtörténet, bár a belső monológok logikája szerint nem lineáris, mégsem veszíti el egy pillanatra sem követhetőségét, mivel Szabó Magda alapvetően két szálra fűzi, az elhunyt anya és a családtól távol élő, a temetésre hazalátogató lány személyéhez köti azt, a nap eseményei és e két családtaghoz kapcsolódó emlékek adják az elbeszélés vezérfonalát. A Freskó méltatói gyakran kiemelik az erős atmoszférateremtést és a rendkívül pontos jellemábrázolást is (olvastam olyan szociálpszichológiai szemléletű recenziót, amely szerint a mű alapján szabályos klinikai személyiségrajz volna megalkotható a szereplőkről); kétségtelen, gazdag és izgalmas könyvet vesz kezébe, aki olvasására vállalkozik.
Szabó Magda (1917. október 5. – 2007. november 19.) tizenkét éve elhunyt. Tizenkét év nem nagy idő, történelmi távlatot bizonyosan nem ad, de ha azt keressük, mi változott Szabó Magda irodalmi megítélésében tizenkét évvel ezelőtti halála óta, akkor azt bizonyosan elmondhatjuk: megkezdődött klasszicizálódása. Ma már nem kortársként tekintünk rá, nem a népszerű és tekintélyes írónőt látja benne sem az olvasó, sem a kutató, még ha vannak is róla személyes emlékei, hanem az irodalomtörténeti személyt, művében pedig a irodalomtörténeti tényt; ma már nem legújabb vagy épp készülő műve a legérdekesebb számunkra, hanem a lezárt életmű és annak legkiemelkedőbb elemei. S mégis, manapság is, nemritkán találkozhatunk a sajtóban és a (sznobérikus) irodalmi közvéleményben méltatlan jelzőkkel Szabó Magdával kapcsolatban (az egykönyves szerzőtől a lektüristán át a nőíróig stb.), kikophatatlanul kísértenek a pályája során, a vele szembeni ideológiai-politikai megfontolások és szakmai irigység szülte leminősítések, idézőjelbe helyezések és feltételes módok. Annál érthetetlenebb ez a jelenség, mivel egyre egyértelműbb az irodalomtudomány álláspontja a tekintetben, hogy a Szabó Magda-i oeuvre számos darabja nemcsak az életművön belül, hanem a magyar irodalomtörténetben is jelentős állomás: az 1958-ban megjelent Freskó, az 1959-es Az őz, az 1977-es Régimódi történet, az 1987-es Az ajtó vagy az 1990-es A pillanat már ma ilyennek tűnik.
***
(Megkommentelem magam: Mivel egy blogbejegyzés ésszerű keretei, ha azt szeretnénk, hogy ne csak átfussa, de el is olvassa, aki ráakad, igencsak szűkre szabottak, így kihagytam két szerintem jelentős szempont kifejtését a szövegből. Ezekre itt utalnék röviden: 1. Ma, a gendertéboly és a kvótanők korában, fontos megjegyezni, hogy Szabó Magda, mint ezt maga is számos alkalommal hangsúlyozta, nem nőíró, hanem írónő volt, azaz identitásának centrumában nem nő volta (mely irodalmi tevékenységében is manifesztálódik), hanem szépíró volta (Sz. M. saját szavaival: „Az irodalom egy.”) állt. 2. A Freskónak 2019-ben különös aktualitást ad két alapmotívuma, a családi lét és a totalitarizálódás, melyek a mű születése idején evidenciák voltak, a korabeli olvasó is így tekintett azokra, számunkra azonban, mivel a családdal és a totalitarizmusokkal kapcsolatos tudásunk mára elhalványodott vagy eleve erősen töredékes, a regény társadalom- és emberképe tudatosít(hat)ja a hiányt, revelatívan hat(hat). Pont.)
***
SZABÓ MAGDA BIBLIOGRÁFIA (a Digitális Irodalmi Akadémia nyomán)
A római szépségápolás. Debrecen. 1940. Beke, 30 [2] p.
Bárány. Bp. 1947. Egyetemi Nyomda, 41 p.
Vissza az emberig. Bp. 1949. Egyetemi Nyomda, 42 p.
Ki hol lakik. Verses képeskönyv. [Bp. 1957.] Móra. (Leporello.)
Bárány Boldizsár. Bp. 1958. Móra, 102 p. = (Szalma Edit rajzaival.) Bp. 2007. Európa, 136 p.
Freskó. Bp. 1958. Magvető, 195 p. = 2. kiad.: Bp. 1964. Magvető, 308 p. = 3. kiad.: Bp. 1974. Magvető, 248 p. (Magvető zsebkönyvtár.) = Bp. 1999. Európa, 209 p. = Bp. 2003. Európa, 212 p. = Bp. 2005. Európa, 212 p.
Mondják meg Zsófikának. Bp. 1958. Magvető, 315 p. = Ifjúsági kiadás. Bp. 1993. Móra, 224 p. = Bp. 1998. Holnap, 217 p. = Bp. 1999. Holnap, 217 p.
Neszek. Bp. 1958. Szépirodalmi, 168 p.
Marikáék háza. Verses képeskönyv. Bp. 1959. Móra. (Leporello.)
Az őz. Bp. 1959. Szépirodalmi, 250 p. = Bp. 2000. Európa, 213 p.
Sziget-kék. Bp. 1959. Magvető, 213 p. = Bp. 2000. Holnap, 186 p. = Bp. 2001. Holnap, 186 p. = (Szalma Edit rajzaival.) Bp. 2007. Európa, 188 p.
Vörös tinta. Filmforgatókönyv. Bp. 1959. Fővárosi Nyomda, 173 p.
Disznótor. Bp. 1960. Szépirodalmi, 258 p.
Álarcosbál. Bp. 1961. Móra, 259 p. = Bp. 1997. Unikornis, 238 p. = Bp. 1999. Holnap, 199 p. = Bp. 2008. Európa, 232 p.
Születésnap. Bp. 1962. Móra, 277 p. = Bp. 2008. Európa, 280 p.
Pilátus. Bp. 1963. Magvető, 301 p. = Bp. 2004. Európa, 284 p.
A Danaida. Bp. 1964. Szépirodalmi, 393 p. = Bp. 2000. Európa, 414 p. = Bp. 2004. Európa, 414 p.
Hullámok kergetése. Bp. 1965. Szépirodalmi, 262 p.
Tündér Lala. Bp. 1965. Móra, 237 p. = Bp. 1998. Holnap, 237 p. = Bp. 2000. Holnap, 237 p. = (Szegedi Katalin rajzaival.) Bp. 2007. Európa, 245 p.
Eleven képét a világnak. Bp. 1966. Magvető, 396 p.
Fanni hagyományai. Pozsony. 1966. DILIZA, 71 p.
Alvók futása. Bp. 1967. Szépirodalmi, 257 p. = Bp. 2008. Európa, 232 p.
Mózes egy, huszonkettő. Bp. 1967. Magvető, 282 p. = Bp. 2004. Európa, 192 p.
Zeusz küszöbén. Bp. 1968. Szépirodalmi, 306 p. = Bp. 1984. Szépirodalmi, 384 p. (Zsebkönyvtár.)
Katalin utca. Bp. 1969. Szépirodalmi, 249 p. = Bp. 2001. Európa, 216 p.
Abigél. Bp. 1970. Móra, 365 p. = 6. kiad.: Bp. 1998. Móra, 456 p. = Bp. 2000. Európa. = Bp. 2007. Móra, 280 p. (Díszkiadás.) = Bp. 2008. Móra, 220 p. = Bp. 2009. Móra, 396 p.
Ókút. Bp. 1970. Magvető, 354 p. = Bp. 2000. Európa, 250 p.
A szemlélők. Bp. 1973. Magvető, 357 p. = Bp. 2004. Európa, 268 p. = Bp. 2008. Európa, 268 p.
Az órák és a farkasok. Bp. 1975. Magvető, 258 [2] p.
Szilfán halat. Bev.: Kardos Tibor. Bp. 1975. Magvető – Szépirodalmi, 354 p.
Régimódi történet. Bp. 1977. Szépirodalmi, 412 p. = Bp. 2003. Európa, 528 p. = Bp. 2006. Európa, 258 p. (Európa Diákkönyvtár.)
Kívül a körön. Bp. 1980. Szépirodalmi, 584 p. = Bp. 1982.
Erőnk szerint. Bp. 1980. Magvető, 377 p.
Megmaradt Szobotkának. Bp. 1983. Magvető, 475 p.
Béla király. Bp. 1984. Magvető, 396 p.
Az ajtó. Bp. 1987. Magvető, 303 p. = Bp. 1999. Európa, 261 p. = Bp. 2000. Európa, 261 p. = Bp. 2007. Európa, 264 p. = Bp. 2008. Európa, 163 p.
Az öregség villogó csúcsain. Bp. 1987. Magvető – Szépirodalmi, 668 p. (Szabó Magda művei.)
Záróvizsga. Kocsis Elemér előszavával. Bp. 1987. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 303 p.
A pillanat. (Creusais.) Bp. 1990. Magvető, 315 p. = Bp. 1999. Európa, 319 p. = Bp. 2005. Európa, 324 p.
A félistenek szomorúsága. Bp. 1992. Szépirodalmi, 443 p. (Szabó Magda művei.)
Az a szép, fényes nap. Drámák. Bp. 1994. Magvető, 640 p. (Szabó Magda művei.)
A lepke logikája. Bp. 1996. Argumentum, 199 p.
Szüret. Bp. 1996. Trikolor–Intermix, 286 p.
Ne félj! Beszélgetések Szabó Magdával. Debrecen. 1997. Csokonai.
A csekei monológ. Bp. 1999. Európa, 263 p. = Bp. 2005. Európa, 268 p. = Bp. 2008. Európa, 268 p.
Mézescsók Cerberusnak. Novellák. Bp. 1999. Osiris, 196 p. = Bp. 2002. Európa, 248 p.
Régimódi történet. Dráma. Bp. 1999. Neoprológus, 145 p.
Merszi, Möszjő. Publicisztikai írások. Bp. 2000. Európa, 239 p. = Bp. 2005. Európa, 244 p.
Sziluett. A lepke logikája. Bp. 2000. Európa, 364 p.
Disznótor. Kígyómarás. Regény és színmű. Bp. 2001. Európa, 311 p. = Bp. 2006. Európa, 316 p.
Für Elise. Bp. 2002. Európa. = Bp. 2005. Európa, 420 p. = Bp. 2008. Európa, 420 p.
Az a szép, fényes nap. Drámák. Bp. 2004. Európa, 456 p. = Bp. 2008. Európa, 452 p.
A macskák szerdája. Négy dráma. Bp. 2005. Európa, 464 p.
Szüret. Összegyűjtött versek 1935–1967. Bp. 2005. Európa, 133 p.
Békekötés. Hangjátékok. Bp. 2006. Európa, 224 p.
Abigél. Forgatókönyv. Bp. 2009. Európa, 224 p.
Örömhozó, bánatrontó. Levelek a szomszédba. Bp. 2009. Európa, 136 p.
Drága Kumacs! Levelek Haldimann Évának. Bp. 2010. Európa, 468 p.
Csigaház. Regény. Bp. 2018. Jaffa Kiadó, 162 p. (Szabó Magda-életműsorozat)
Periodikumokban, antológiákban, alkalmi kiadványokban megjelent egyéb művek
Utam Vörösmartyhoz. Alföld, 2000/11. 36–42. p.
En route. A Für Elise második kötetének nyitófejezete. Holmi, 2003/6. 701–707. p.
Színpadi művek, hangjátékok
Kígyómarás. (A Disznótor színpadi változata, bemutatta a Jókai Színház, előadta a Déryné Színház is.)
Leleplezés. (Bemutatta a Katona József Színház és a Nemzeti Színház Kamaraszínháza a Vasas Művelődési Házban.)
Békekötés. (Rádiódráma.)
Fanni hagyományai. (Kármán József műveinek felhasználásával, bemutatta a Katona József Színház.)
A rab. (Rádiójáték.)
Az a szép fényes nap. (A Rádiószínház bemutatója.)
Kiálts, város! (Bemutatta a debreceni Csokonai Színház.)
Béla király. (Bemutató a Madách Színházban.)
Szent Bertalan nappala. [Későbbi címe: A macskák szerdája.] (Bemutató a Madách Színházban.)
A multikulturalizmus célja nem kultúrák egymás mellett-élésének szabályozása. A multikulturalizmus, mint minden utópikus ideológia, új kultúra létrehozására törekszik, olyanéra, amely minél inkább kongruál az adott ideológia kultúrafelfogásával. Számos példát láttunk már erre a történelemben, az elmúlt háromszáz évben egyik ilyen kísérlet érte a másikat és mind tragikus kudarcba fulladt. A mai nyugati kísérlet is abba a fázisba ért, amely már egyre látványosabban mutatja a totalitarizmus jegyeit: valamennyi ilyen kísérlet – a német nemzetiszocialista és a szovjet bolsevik is – a demokratizálás jelszavával lépett fel, a szociális igazságosság és s személyes szabadság kiterjesztését ígérte és – ne tagadjuk – részben teljesítette is egy bizonyos fokig, addig míg az ideológia célképei és a valóság logikája között nem alakult ki kezelhetetlen feszültség. Az utópiák válasza erre eddig minden esetben a terror volt, annak valamennyi formájával, így természetesen a kulturális terrorral egyetemben.
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak….” (SZENT ISTVÁN KIRÁLY)
– Szent István, ha egészen pontosak szeretnénk lenni, nem egynyelvű és egyszokású országról beszél, hanem egynyelvű és egyszokású regnumról (Nam unius lingue uniusque moris regnum inbecille et fragile est.).
(regnum, i, kn. [rex] 1) királyság, királyi hatalom és királyi méltóság: potiri r., obtinere r.; regnum redit ad eum. Innen átalán uralkodás, kormányzás, igazgatás, a legfőbb hatalom, és gyakran, a római embernek republicánus szellemével megegyezőleg, gyűlölt értelemben egyeduralom, zsarnokság, kényuraság, törvénytelen hatalom: exercere r. in plebe Romana; hoc vero r. est, ez valóságos zsarnokság; r. judiciorum, forense; (költ.) rr. vini, ivás közben elnökség, vezetés (l. magisterium). Innen névk. regna, orum, kn. (újk. költ.) uralkodók, királyok. 2) királyság, királyi birodalom; küln. az alvilág birodalma, alvilág; innen (többnyire költ. és tréfásan) birtok, jószág, birtokterület.)
Ha végigolvasod az Intelmeket, nyilvánvalóvá válik számodra, hogy mire is utal itt Szent István: az egynyelvű és egyszokású királyság azért gyenge és esendő, mert az uralkodónak nem kiegyensúlyozott a hatalmi bázisa. Azért kellenek különböző nyelvű és szokású jövevények (hospes, adventicius)
(hospes, itis, hn. 1) oly ember, ki mással kölcsönös vendégszeretetből eredt barátságban van, A) vendég: recipere hh.; h. meus; h. vespertinus, estvéli. B) vendéget fogadó, gazda(vendégszerető): alter ad cauponam devertit, alter ad h. 2) ellentétben azzal, ki hon van, jövevény, és mint mn. idegen: h. hujus urbis, ezen városban; innen átv. ért. valamivel ismeretlen, járatlan: h. in agendo, a szónoklásban; úton járóról is; dic, hospes etc. 3) mint mn. a) idegen, külföldi, gemma. b) vendégszerető.;
adventicius, mn. [advenio] 1) (újk.) megérkezéshez tartozó, coena, megérkezési vendégség. 2) kívülről jövő (saját igyekezet nélkül nyert, történetesen kapott, örökség stb.) copiae aa.; doctrina a., külföldi; visio a., érzéki (ellentétül a szellemihez); pecunia a., más úton nyert, nem örökség útján, mellékesen szerzett; fructus a., történetes, véletlen.)
az udvarba (itt természetesen magyar és külföldi előkelőkről és papokról van szó), hogy a különböző érdekű, de a királynak elkötelezett hatalmi csoportok gyengítsék egymás és így erősítsék a király pozícióját.
***
Kiegészítés (2020. 01. 22.)
Részlet Bogyay Tamás (1909 -1994), 1945-től az NSZK-ban élő magyar történész, művészettörténész, 1975-ben született Stephanus Rex című munkájából (első magyar kiadás: 1988):
„Egy akkoriban főként Európa keletén igen elterjedt gyakorlat tükröződik az »Intelmek«-nek a vendégekről szóló sokat idézett hatodik fejezetében is. A királyi méltóság hatodik díszeként a »vendégek és jövevények« szerepelnek, mert »nagy hasznot hajtanak... különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli és a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország (regnum) gyenge és törékeny. Ezért megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.« Regnumon, a magyar »országon« akkoriban nem az államterületet értették – hiszen az állam fogalmát nem ismerték –, hanem az uralmat, a király kíséretét és hatalmi területét. A magyar ország szó is az »úr« szóból ered és eredeti jelentése uraság volt. Épp ezért teljes anakronizmus ebben az »intelemben« egy liberális »nemzetiségpolitika« kezdetét látni.”
[Forrás: Bogyay Tamás: Stephanus Rex. Ecclesia K., Bp. 1988., 82. p.]
Kommentelők egymás közt. Egy blogbejegyzés alatti kommentfolyamban olvastam:
– Egy ilyen híres verekedő, párbajhős hogyan úszta meg a katonai szolgálatot? A világháború végén is még csak negyven éves volt, noha akkor már az ötveneseket is besorozták.
– Krúdy negyven évesen már szív-, tüdő-, máj- és vesebeteg volt (és még ki tudja mi minden, amit nem szokás életrajzokban közölni). A módszeres züllés és a megfeszített munka megtette a hatását. Miközben szakmányban éjszakázott, mulatott, kártyázott, ivott, nőzött, a hivatalos bibliográfiája szerint, 1896 és 1933 között több mint 4100 első közlést produkált (publicisztikákat, elbeszéléseket és több mint 40(!!!) regényt). No de mikor aludt?