A multikulturalizmus célja nem kultúrák egymás mellett-élésének szabályozása. A multikulturalizmus, mint minden utópikus ideológia, új kultúra létrehozására törekszik, olyanéra, amely minél inkább kongruál az adott ideológia kultúrafelfogásával. Számos példát láttunk már erre a történelemben, az elmúlt háromszáz évben egyik ilyen kísérlet érte a másikat és mind tragikus kudarcba fulladt. A mai nyugati kísérlet is abba a fázisba ért, amely már egyre látványosabban mutatja a totalitarizmus jegyeit: valamennyi ilyen kísérlet – a német nemzetiszocialista és a szovjet bolsevik is – a demokratizálás jelszavával lépett fel, a szociális igazságosság és s személyes szabadság kiterjesztését ígérte és – ne tagadjuk – részben teljesítette is egy bizonyos fokig, addig míg az ideológia célképei és a valóság logikája között nem alakult ki kezelhetetlen feszültség. Az utópiák válasza erre eddig minden esetben a terror volt, annak valamennyi formájával, így természetesen a kulturális terrorral egyetemben.
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2019.10.03. 07:11
Multikulturalizmus most
Címkék: történelem európa terror szabadság kommunizmus igazságosság utópia globalizmus integráció politikai korrektség totalitarizmus nemzetiszocializmus bolsevizmus multikulturalizmus demokratizálás progresszió kultúrpolitika homogenizáció egyneműsítés
Szólj hozzá!
2019.10.02. 07:33
Szent István jövevényei
Címkék: történelem középkor hierarchia 1988 regnum királyság 1975 szent istván király adventicius jövevények hospes szent istván király intelmei imre herceghez nam unius lingue uniusque moris regnum inbecille et fragile est bogyay tamás stephanus rex
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak….” (SZENT ISTVÁN KIRÁLY)
– Szent István, ha egészen pontosak szeretnénk lenni, nem egynyelvű és egyszokású országról beszél, hanem egynyelvű és egyszokású regnumról (Nam unius lingue uniusque moris regnum inbecille et fragile est.).
(regnum, i, kn. [rex] 1) királyság, királyi hatalom és királyi méltóság: potiri r., obtinere r.; regnum redit ad eum. Innen átalán uralkodás, kormányzás, igazgatás, a legfőbb hatalom, és gyakran, a római embernek republicánus szellemével megegyezőleg, gyűlölt értelemben egyeduralom, zsarnokság, kényuraság, törvénytelen hatalom: exercere r. in plebe Romana; hoc vero r. est, ez valóságos zsarnokság; r. judiciorum, forense; (költ.) rr. vini, ivás közben elnökség, vezetés (l. magisterium). Innen névk. regna, orum, kn. (újk. költ.) uralkodók, királyok. 2) királyság, királyi birodalom; küln. az alvilág birodalma, alvilág; innen (többnyire költ. és tréfásan) birtok, jószág, birtokterület.)
Ha végigolvasod az Intelmeket, nyilvánvalóvá válik számodra, hogy mire is utal itt Szent István: az egynyelvű és egyszokású királyság azért gyenge és esendő, mert az uralkodónak nem kiegyensúlyozott a hatalmi bázisa. Azért kellenek különböző nyelvű és szokású jövevények (hospes, adventicius)
(hospes, itis, hn. 1) oly ember, ki mással kölcsönös vendégszeretetből eredt barátságban van, A) vendég: recipere hh.; h. meus; h. vespertinus, estvéli. B) vendéget fogadó, gazda(vendégszerető): alter ad cauponam devertit, alter ad h. 2) ellentétben azzal, ki hon van, jövevény, és mint mn. idegen: h. hujus urbis, ezen városban; innen átv. ért. valamivel ismeretlen, járatlan: h. in agendo, a szónoklásban; úton járóról is; dic, hospes etc. 3) mint mn. a) idegen, külföldi, gemma. b) vendégszerető.;
adventicius, mn. [advenio] 1) (újk.) megérkezéshez tartozó, coena, megérkezési vendégség. 2) kívülről jövő (saját igyekezet nélkül nyert, történetesen kapott, örökség stb.) copiae aa.; doctrina a., külföldi; visio a., érzéki (ellentétül a szellemihez); pecunia a., más úton nyert, nem örökség útján, mellékesen szerzett; fructus a., történetes, véletlen.)
az udvarba (itt természetesen magyar és külföldi előkelőkről és papokról van szó), hogy a különböző érdekű, de a királynak elkötelezett hatalmi csoportok gyengítsék egymás és így erősítsék a király pozícióját.
***
Kiegészítés (2020. 01. 22.)
Részlet Bogyay Tamás (1909 -1994), 1945-től az NSZK-ban élő magyar történész, művészettörténész, 1975-ben született Stephanus Rex című munkájából (első magyar kiadás: 1988):
„Egy akkoriban főként Európa keletén igen elterjedt gyakorlat tükröződik az »Intelmek«-nek a vendégekről szóló sokat idézett hatodik fejezetében is. A királyi méltóság hatodik díszeként a »vendégek és jövevények« szerepelnek, mert »nagy hasznot hajtanak... különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli és a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország (regnum) gyenge és törékeny. Ezért megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.« Regnumon, a magyar »országon« akkoriban nem az államterületet értették – hiszen az állam fogalmát nem ismerték –, hanem az uralmat, a király kíséretét és hatalmi területét. A magyar ország szó is az »úr« szóból ered és eredeti jelentése uraság volt. Épp ezért teljes anakronizmus ebben az »intelemben« egy liberális »nemzetiségpolitika« kezdetét látni.”
[Forrás: Bogyay Tamás: Stephanus Rex. Ecclesia K., Bp. 1988., 82. p.]
Szólj hozzá!
2019.09.26. 05:01
Krúdy Gyula titka
Címkék: irodalom 1896 magyar irodalom 1933 krúdy gyula irodalomtörténet 1918
Kommentelők egymás közt. Egy blogbejegyzés alatti kommentfolyamban olvastam:
– Egy ilyen híres verekedő, párbajhős hogyan úszta meg a katonai szolgálatot? A világháború végén is még csak negyven éves volt, noha akkor már az ötveneseket is besorozták.
– Krúdy negyven évesen már szív-, tüdő-, máj- és vesebeteg volt (és még ki tudja mi minden, amit nem szokás életrajzokban közölni). A módszeres züllés és a megfeszített munka megtette a hatását. Miközben szakmányban éjszakázott, mulatott, kártyázott, ivott, nőzött, a hivatalos bibliográfiája szerint, 1896 és 1933 között több mint 4100 első közlést produkált (publicisztikákat, elbeszéléseket és több mint 40(!!!) regényt). No de mikor aludt?
Szólj hozzá!
2019.09.24. 07:11
Sára Sándorról
Címkék: film történelem 1971 1978 1965 1993 kommunizmus 1996 televízió szocializmus 1974 duna tv 1968 dokumentumfilm szabó istván szindbád rendszerváltoztatás magyar film játékfilm 1963 1933 sára sándor 2019 huszárik zoltán rózsa jános tízezer nap gaál istván kósa ferenc kardos ferenc sodrásban 80 huszár a vád sír az út előttem földobott kő holnap lesz fácán vigyázók krónika - a 2. magyar hadsereg a donnál csonka bereg lefegyverzett ellenséges erők magyar nők a gulágon
2019. szeptember 22-én elhunyt Sára Sándor.
Sára Sándor (1933 – 2019) kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar filmtörténet nagyjai közé. Olyan gazdag és sokrétű életművet hagyott maga után, amely csak keveseknek adatott meg. Nem pusztán kiváló operatőr, nem önmagában vizuális tehetség volt, de megvolt benne a képesség átfogó gondolati konstrukciók megteremtésére és létrehozására is; amiben részt vállalt, intellektusának és személyiségének erejével nemcsak gazdagabbá, de stabilabbá és monumentálisabbá is vált. Pályája ezért ívelhetett a rendezők méltó alkotótársaként fellépő operatőrtől, az önálló játékfilmes rendezőn át, a műfajteremtő történelmi dokumentumfilmesig, majd a televízióalapító kultúraszervezőig, miközben aktív évei során mindvégig valamennyi tevékenységéhez hű maradt.
Már első operatőri munkái között olyan korszakos filmek vannak, mint Gaál István Sodrásbanja (1963) és Kósa Ferenc Tízezer napja (1965), meghatározó szerepe van Huszárik Zoltán Szindbádja (1971) egyedülálló képi világának megteremtésében, miközben visszatérő alkotótársává válik Kósa Ferenc mellett többek között Szabó Istvánnak, Kardos Ferencnek és Rózsa Jánosnak. Pályakezdésétől készít önálló rövidfilmeket, 1968-ban megrendezi első nagyjátékfilmjét, az „így jöttem” tematikájú Földobott követ, majd 1974-ben a Holnap lesz fácán című szatirikus szocializmus parabolát, 1978-ban pedig a valaha volt legjobb magyar történelmi filmet, a 80 huszárt. Mivel történelmi játékfilm-terveit ezután rendre visszautasítják történelmi és szociográfiai tárgyú dokumentumfilmek sorába kezd: Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál, „Sír az út előttem”, Csonka Bereg, Lefegyverzett ellenséges erők, Magyar nők a Gulágon stb. A rendszerváltoztatás után a rendezők közül először dolgozza fel játékfilmes formában a kommunista besúgórendszer működését (Vigyázók, 1993), illetve a szovjet megszálló csapatok állati kegyetlenkedéseit és a szovjet katonai hatóságok által meghurcoltak és elítéltek szenvedéseit (A vád, 1996). 1993-ban alapító elnöke és ezt követően hét évig vezetője a Duna Televíziónak, mely 1999-ben Unesco Camera-díjban részesül, a világ legjobb kulturális televíziójává választják.
A sárai örökség többrétegű: egyrészt munkái, operatőri és rendezői tevékenységének eredményei, melyek többségéről már ma is nagy bizonyossággal állítható, hogy időtálló, örökbecsű esztétikai és dokumentatív értéket képviselő alkotások, a nemzeti emlékezet és önismeret fontos elemei; ugyanakkor alkotói szemlélete és magatartása, fegyelme, józansága, kitartása és elkötelezettsége, mellyel minden őt követő művész számára példát mutat.
***
SÁRA SÁNDOR FILMOGRÁFIA (a Wikipédia nyomán)
Játékfilmek
Operatőrként
Asszony a telepen (1962) – rendezte Fehér Imre
Sodrásban (1963) – rendezte Gaál István
Gyerekbetegségek (1965) – rendezte Kardos Ferenc, Rózsa János
Tízezer nap (1965) – rendezte Kósa Ferenc
Apa (1966) – rendezte Szabó István
Ünnepnapok (1967) – rendezte Kardos Ferenc
Ítélet (1970) – rendezte Kósa Ferenc
Szindbád (1971) – rendezte Huszárik Zoltán
Nincs idő (1972) – rendezte Kósa Ferenc
Tűzoltó utca 25. (1973) – rendezte Szabó István
Hószakadás (1974) – rendezte Kósa Ferenc
Árvácska (1976) – rendezte Ranódy László
Budapesti mesék (1976) – rendezte Szabó István
Circus Maximus (1980) – rendezte Radványi Géza
A mérkőzés (1981) – rendezte Kósa Ferenc
Királygyilkosság (1984) – rendezte Bokor Péter
Orpheus és Eurydiké (1985) – rendezte Gaál István
Rendezőként
Feldobott kő (1968)
Holnap lesz fácán (1974)
80 huszár (1978)
Tüske a köröm alatt (1987)
Könyörtelen idők (1991)
Vigyázók (1993)
A vád (1996)
Rövidfilmek, etűdök, dokumentumfilmek
Operatőrként
Pályamunkások (diplomafilm, filmetűd, 1957) – r. Gaál István
Busójárás (dokumentumfilm, 1959) – r. Raffai Anna, Lestár János
Festenek a gyerekek (dokumentumfilm, 1959) – r. Bán Róbert
Szorongó varázs (rövidfilm, 1960) – r. Rémiás Gyula
Ki bírja tovább? (rövidfilm, 1961) – r. Vas Judit
Hajnal után sötétség (filmetűd, 1961) – r. Bán Róbert
Oda-vissza (dokumentumfilm, 1962) – r. Gaál István
Tisza-őszi vázlatok (dokumentumfilm, 1962) – r. Gaál István
Groteszk (rövidfilm, 1963) – r. Huszárik Zoltán
Férfiarckép (dokumentumfilm, 1963) – r. Gyöngyössy Imre
Éva A5116 (dokumentumfilm, 1963) – r. Nádasy László
Öngyilkosság (rövidfilm, 1967) – r. Kósa Ferenc
Csudavilág (rövidfilm, 1972) – r. Rózsa János
Tűz vagyok (dokumentumfilm, 1972) – r. Kósa Ferenc
Erdei Ferenc (dokumentumfilm, 1976-80) – r. Hanák Gábor
Portré Csoóri Sándorról (dokumentumfilm, 1977) – r. Sára Sándor
Szeretném, ha szeretnének (dokumentumfilm, 1977) – r. Kósa Ferenc
In memoriam Gyöngyössy Imre (dokumentumfilm, 1996) – r. Petényi Katalin, Kabay Barna
Rendezőként
Virágát a napnak (kísérleti film, 1960)
Cigányok (rövidfilm, 1962)
Egyedül (dokumentumfilm, 1963)
Vízkereszt (dokumentumfilm, 1967)
Pro Patria (dokumentumfilm, 1969)
Teszt (dokumentumfilm, 1972)
Égi kökényfák alatt (tévéfilm, 1980)
Néptanítók (dokumentumfilm, 1981)
Fúga (dokumentumfilm, 1982)
Elátkozva a hatodik napot (Zelk Zoltán portré, a Krónika befejező része, 1982)
Krónika (dokumentumfilm sor., 1982)
Pergőtűz (dokumentumfilm sor., 1983)
Bábolna (dokumentumfilm sor., 1984-85)
Dózsa (tévéfilm, 1985)
„Sír az út előttem...” (dokumentumfilm sor., 1987)
Jeles napok (dokumentumfilm sor., 1987)
Csonka-Bereg (dokumentumfilm sor., 1988)
Te még élsz? (dokumentumfilm, 1989)
Lefegyverzett ellenséges erők (dokumentumfilm sor., 1991)
Magyar nők a Gulágon (dokumentumfilm sor., 1992)
„Aki magyar, velünk tart” (dokumentumfilm, 1993)
Indiai képsorok (dokumentumfilm, 1997)
Bangkok, a kelet Velencéje (dokumentumfilm, 1997)
Tájak, borok, városok (dokumentumfilm sor., 1999)
Amrita Sher-Gil (dokumentumfilm sor., 2001)
Nehézsorsúak (dokumentumfilm, 2004)
Memento (dokumentumfilm, 2006)
Szólj hozzá!
2019.09.23. 23:59
Közös parádé
Címkék: kommunikáció történelem emlékezet felelősség lengyelország szovjetunió nemzetiszocializmus 1939 nagyhatalmi politika második világháború szovjet megszállás német nagyhatalmak történelemszemlélet német megszállás német birodalom szovjetkommunizmus emlékezetpolitika emlékezetkultúra krivosejn szemjon guderian heinz
[Forrás]
„...Szemjon Krivosejn szovjet parancsnok Heinz Guderian Wehrmacht parancsokkal közös katonai parádén ünnepelte a Lengyelország feletti győzelmet 1939. szeptember 23-án. Az eseményről nemcsak fénykép, de filmhíradó is készült. A dokumentum azt is megörökítette, amint Krivosejn gratulál Guderiannak a német sikerekhez, megjegyezve, hogy »..szívesen látja majd Moszkvában az eljövendő Nagy-Britannia feletti győzelem után...«...” [Kattints ide!]
***
Emlékezetkultúra [Kattints ide!]
1 komment
2019.09.13. 07:11
A kirekesztésről
Címkék: többség szólásszabadság kisebbség politikai korrektség totalitarizmus kirekesztés progresszió marsovszky magdolna arányosság egalitarizmus homogenizáció egyneműsítés egyenlősítés privilegizált kisebbségek
„A kirekesztés ellen kirekesztéssel lehet és kell harcolni.” (Marsovszky Magdolna)
Kommentelők egymás közt. Egy blogbejegyzés alatti kommentfolyamban olvastam:
– A hülye náciknak ajánlom figyelmébe, hogy magyar magyart kritizálhat, magyar zsidót nem, mert az kirekesztés. Zsidó magyart annyiban, amennyiben ez a kisebbségi mivolt miatti sérelmeket érinti. Magyarországon a magyar a többség, ezért automatikusan előnyben van, és többet eltűrhet. Tehát aki ezen cikk mellé, amelyben magyarok röhögnek magyarokon, zsidókon röhögő cikket követel, az náci. Ugyanis magyarként akar röhögni nem magyarokon. És az kirekesztés.
– Amit írsz, az abszurd. Tetszőleges kritériumok szerint, tetszőleges kombinációkban és variációkban gyárthatunk kategóriákat, amelyek alapján bármelyikünk kisebbséginek tekinthető a többséghez képest, így én is, mint bárki, bármikor tudnék indokot produkálni, hogy kisebbségi voltom révén jogot formáljak ahhoz, hogy ignoráljalak és a kritika, a számonkérés vagy a tiltakozás jogát elvitassam, megtagadjam tőled. Akkor most ki is a hülye?
Szólj hozzá!
2019.09.10. 09:33
„A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek...”
Címkék: történelem középkor kereszténység katolicizmus boszorkányság könyves kálmán király
„A boszorkányperek megszüntetéséről
A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak.
A magzatukat megölő asszonyokról
Azokat az asszonyokat, akik magzatukat megölik, vigyék az esperes elé és ( az ilyenek ) tartsanak vezeklést.
Az asszonyok elrablásáról
Az asszonyok elrablását a püspök vagy az esperes ítélje meg.
A varázslók büntetéséről
A varázslókat, akiket az esperes és az ispán küldöttei találnak, ezek ítéljék meg.”
(Könyves Kálmán törvényeiből)
Kommentelők egymás közt. Egy blogbejegyzés alatti kommentfolyamban olvastam:
– Miközben a művelt nyugat boszorkányoknak vélt asszonyokat égetett, a dicső Kálmán király a következőt hozta törvénybe: „A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak.”.
– Kálmán törvénykönyve strigákat említ („de strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat”), ezek olyan boszorkányok, varázslók, akik képesek állattá vagy egyenesen emberevő fenevaddá változni. Ezekben Kálmán király, mint jó keresztény, az Egyház tanításának megfelelően, nem hitt. A bűbájosok, boszorkányok, varázslók, rontó személyek létezésében viszont, mint mindenki a korban, annál inkább.