Megnéztem, hogy az EU-s szabályozás szerint mire rakható rá a BIO-címke. A feleségem vett egy nagyáruházban egy csomag „bioparadicsomot”; a csomagoláson szerepelt egy kód, arra rákerestem az interneten; a kód alapján megtudtam, hogy Spanyolország melyik tartományában termett és, hogy egy EU-s rendelkezés szerint, bioterméknek minősül, mert – és ez a lényeg! – „környezetazonos” módon termesztették, azaz szabadföldi termesztéssel. Szó sincs tehát vegyszer- vagy gmo-mentességről, pusztán arról, hogy olyan helyen termett, ahol szabadföldi termesztéssel megtermelhető a paradicsom. Az EU-nak ez már elég ahhoz, hogy engedélyezze a BIO-termék címke használatát...
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2019.09.07. 05:11
Bio, bio, bio...
Címkék: európai unió környezetvédelem mezőgazdaság természetvédelem globalizmus fenntarthatóság biotermék biotermesztés vegyszermentesség biotermék-címke gmo-mentesség környezetazonos termesztés élelmiszerpolitika
Szólj hozzá!
2019.09.05. 07:07
Amit most itt olvasol
Címkék: média internet kommunikáció cenzúra plágium blogoszféra blogszolgáltatás szólásszabadság globalizmus világháló közösségi média olvasáskultúra kinyomtatott szó
Alig egy hónapja írtam egy blogbejegyzést A kinyomtatott szó értékéről. A lényeglátásom gyermekkorom óta nem titok előttem, azóta nyomaszt, de hogy ennyire időszerű is legyek, ezt még valahogyan föl kell dolgoznom. :-)
Tegnap jelent meg egy link blogom szerkesztőfelületén, amely a Blog.hu új Általános Szerződési Feltételeiről szóló tájékoztatóra mutat. Ebben kerek perec tudatja a Blog.hu kedves felhasználóival, hogy a hat hónapnál régebben nem frissülő blogoldalak webcímét a szolgáltató átnevezi, ezzel az éppen használaton kívül lévő blogok blog- és webcímei felszabadulnak. A Blog.hu számára kereskedelmi szempontból ez egy logikus lépés, bizonyára nagyon büszke magára, aki kitalálta. No de mit jelent kommunikációs szempontból?
Két dolgot biztosan. Egyrészt, hogy az épp használaton kívül lévő blogokra mutató linkek mind érvényüket vesztik, azaz, ezek a blogok elérhetetlenné válnak, kommunikációs szempontból meghalnak (nem nagy ügy, mondhatnánk, s valóban, bár nem mindegy, hogy hol vannak azok a linkek: ha például tudományos intézetek oldalain vagy angol nyelvű történelmi szakmunkák lábjegyzeteiben – én például írtam olyan, több mint egy éve nem frissülő blogoldalra, amire ilyen linkek is mutatnak –, az már azért jelent némi erkölcsi és szakmai veszteséget); valamint, hogy az egykor népszerű, sok látogató érdeklődését felkelő, de épp valamiért pihenő vagy tartalmilag lezárt blogok blog- és webcímei szabad prédává válnak, a Blog.hu rövid távú üzleti megfontolásokból odaveti ezeket az egykori szerzőik tehetségével és szorgalmával létrehozott szellemi „brendeket” ügyeskedők és hülyék kényének-kedvének, élősködjenek rajtuk vagy épp tegyék azokat tönkre (emlékszünk még a néhány évvel ezelőtti nagy magyarországi plágiumhisztériára? vajon mi volna a plágium – a szó eredeti jelentése szerinti lélekrablás; a latinban a plagizátor rabszolgakereskedőt jelent –, ha nem éppen ez?).
Amit most itt olvasol, az nem a jövő, az maga a szép új jelenvaló. Légy üdvözölve a tartalmak és összefüggések nélküli nagy információgomolygásban, merülj el benne és ne keress semmit, mert így találhatod meg önmagad: ha vállalod, hogy senki és semmi vagy, akkor bármi lehetsz. A Világháló a korlátlan kommunikáció ígéretével jelent meg anno, mára nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a totális cenzúra manifesztációja, de a múlt és a jelen és az értelmes emberi kommunikáció kereteinek fölszámolója is.
Alig egy hónapja írtam egy blogbejegyzést A kinyomtatott szó értékéről. [Kattints ide!]
Szólj hozzá!
2019.09.04. 23:13
Tekintély és teljesítmény
Címkék: eredmény teljesítmény tekintély
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Legyen a teljesítmény, az elért eredmény a tekintély forrása.
– Tekintély nélkül nincs eredmény, így minősíthető teljesítmény sem. Ugyanis a tekintély határozza meg, hogy mi eredményes, mi minősül teljesítménynek.
Szólj hozzá!
2019.09.03. 07:11
Virtuális lincselkedések
Címkék: média internet sajtó kommunikáció irodalom gyilkosság szabó lőrinc világháló 1945 magyar irodalom 1957 közösségi média karaktergyilkosság bírákhoz és barátokhoz
A személyek ellen irányuló virtuális lincselések (irányított sajtótámadások és a közösségi médiában folyó hangulatkeltések, uszítások) célja nem pusztán ideológiai csatározás, hanem konkrét emberek erkölcsi-lelki-fizikai megsemmisítése.
Szabó Lőrincet 1945-ben (a mai eszközökhöz és a mai hangnemhez kísértetiesen hasonlóan) megtámadta a polgári radikális és a szociáldemokrata sajtó. Két éven keresztül nem szálltak le róla. Elérték, amit el akartak: a negyvenes évei közepén járó Szabó néhány éven belül két szívtrombózison, két tüdővérzésen esett át, sokízületi gyulladást kapott és 1957 őszén (57 évesen, totális roncsként) tüdőrákban meghalt.
Az ellene irányuló támadások rá mért hatásáról Szabó 1945-ben így ír naplójában:
„...tudom, hogy legbelül sírig megmarad a végső erőm, a becsületé, az önbecsülésé, amely nélkül nem lehet élni… s a munkaerőmnek is van még bizonyítéka… De a rendes, igazi, normális élet számára elvesztem: ahhoz nem erőfeszítések kellenek, hanem oda se figyelő, laza, nyugodt erő, csöndes, természetes, halk biztonságérzet, olyasmi, ami nem foglalkoztat, ami nem vonja egyébről magára a szellemünk figyelmét… Most felejteni kéne, gyógyulni, ez volna a legelső…”
[Forrás: Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz (Napló és védőbeszédek 1945-ből). Magvető Kk., Bp., 1990.]
Így is meg lehet egy embert gyilkolni, nem csak mesterlövész-puskával. És a mi „progresszív” médiánk nap mint nap ezen munkálkodik. Aki a célkeresztjükbe kerül...
Szólj hozzá!
2019.08.30. 07:47
„Ezzel összehasonlítva a mi létünk...”
Címkék: történelem középkor kereszténység modernitás egész tekintély katolicizmus 1950 újkor abszolút létérzés guardini romano az újkor vége
Romano Guardini írja az 1950-ben született Az újkor végében:
„Amíg a középkori ember létérzése egységes marad, a tekintélyt nem bilincsnek találja, hanem az Abszolúthoz való kapcsolódásként éli meg, az eligazodás támpontjaként a földi életben. Lehetővé teszi számára, hogy a stílus nagyságából, a formák intenzitásából s az élő rendek sokféleségéből egy Egészet alkosson. Ezzel összehasonlítva a mi létünk valószínűleg fölöttébb primitívnek látszanék előtte.”
[Forrás: Guardini, Romano: Az újkor vége; A hatalom. Vigilia K., Bp., 1994.]
Szólj hozzá!
2019.08.28. 07:57
Lehet készülődni!
Címkék: öngyilkosság liberalizmus gyilkosság politikai korrektség gyermekgyilkosság eutanázia progresszió művi abortusz 2019 liberális demokrácia magzatgyilkosság egalitarizmus homogenizáció egyneműsítés egyenlősítés
A művi abortusz legalizálásának ellenzői már a kezdetektől figyelmeztették embertársaikat, hogy a terhességmegszakítások logikus következménye lesz az eutanázia legalizálása és elterjedése. S, lám csak, néhány évtized alatt – Nyugaton, egy-két állam kivételével, a hatvanas és a nyolcvanas évek között vált általánossá a művi abortuszok legalizálása, majd ezt követően egyre szélsőségesebb liberalizálása –, hová jutottunk! Ma már nem csak az eutanázia (a jó halál?!) nyílt és burkolt formái – például az asszisztált, azaz támogatott öngyilkosság – magától értetődőek a progresszió és az emberi jogok egyre több fellegvárában – aktív eutanázia és támogatott öngyilkosság engedélyezett napjainkban Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Kanadában, Kolumbiában, Németországban, Svájcban, az USA számos államában stb. –, hanem a „műfaj” olyan továbbgondolásai is, mint például a gyermekeutanázia és az újszülött-eutanázia.
Nos, mivel már nekem is – minden valószínűség szerint – jóval több áll mögöttem, mint előttem, gondolkodtam és – magam és kortársaim érdekében – a következő szerény javaslattal élek:
Ha nem szeretnénk, hogy vénségünkre lemérgezzenek bennünket, mint egy hitvány egeret, tegyünk vállalást! Amint betöltjük hatvanötödik életévünket, önként, dalolva, elvonulunk egy számunkra kijelölt helyre és ott addig imádkozunk és böjtölünk, míg csöndben, méltósággal, lassan, de biztosan éhen nem halunk. Ezzel a megoldással – a maga szempontjából – mindenki jól járna, de leginkább mi, jövőbeni öregek. Remélem, nem becsülöm túl az akkori fiatalok és középkorúak emberiességét és nagyvonalúságát és ennyit talán még megadnának nekünk.
Lehet készülődni!
Szólj hozzá!
2019.08.23. 07:09
Genderforradalom — És akkor mi lesz?
Címkék: homoszexualitás irodalom 1967 veszély forradalom többség nobel díj kisebbség globalizmus kockázat politikai korrektség totalitarizmus progresszió japán irodalom 2019 arányosság óe kenzaburó egalitarizmus homogenizáció gender-ideológia genderforradalom egyneműsítés egyenlősítés privilegizált kisebbségek futball-lázadás
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– A buzik nagyon béketűrő emberek, de én már észlelem, hogy telik a pohár.
– És akkor mi lesz? Tiltakozásképpen minden buzi seggbeszúrja magát egy tüskéshéjú uborkával?
***
(Megkommentelem magam: Talán akad olvasó, aki nem egészen érti, mivel érdemelte ki ez a kommentváltás, hogy ide idézzem. Nos, számára elárulom, hogy ez egy „Nobel-díjas” kommentváltás. A válaszkommentben feltett kérdés ugyanis szerintem egy irodalmi utalás – méghozzá igen találó és mélyértelmű – Óe Kenzaburó, Nobel-díjas japán író, Futball-lázadás című regényére.)
***
Kiegészítés (2022. 04. 21.)
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Buzinak lenni komoly kockázat.
– Úgy különösen, ha fennhangon hirdetik, hogy a céljuk kisebbségből többséggé válni.