...Egy géniusz csak egy géniusz, nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. De azért figyelni nem árt, mert, mint a történelemből megtanulhattuk, időnként azért nagyon csúnya bajokat is képes kavarni (elég ha csak szétnézünk magunk körül). Kérdezem, nem mondom: nem gondoljátok, hogy nagyon is belátható időn belül Ejrópa minden „valamirevaló” kocsmájában lecserélésre kerülnek a reprók? Nem gondoljátok, hogy éppen azok, akik eddig a Szabadság istenasszonyának legelvakultabb (és legmegvadultabb) hívei voltak, éppen azok fogják önazonosságuk (és megfellebbezhetetlen szellemi felsőbbrendűségük) egy új minőségét egy nagyon is ejrópai (és így nagyon jól hivatkozható) túlérett szentimentalizmusban megtalálni? Kérdezem, nem mondom: Nem gondoljátok, hogy néhány éven belül, már ez az „új elit” fog lenézni minket?... (
magyarido.blog.hu/2009/07/10/tukor_a_kepben_vagy_egy_megnemirt_bejegyzes_megnemirasarol/fullcommentlist/1#c6458267)
Vajon, ki emlékszik már azokra a 2009. júliusi napokra, amikor Mancika, a kocsmárosnő, törzskocsmánk falán, azt a bizonyos – a pult mellett (nekünk jobbról) egy nagyobbacska falfelületet takaró, négy rozsdás rajzszöggel feltűzött – reprodukciót lecserélte?
Arra a napra, amikor a régi kép lekerült,
A régi repró
s arra, amikor helyét új foglalta el.
Az új repró
Vajon ki emlékszik már a csere körülményeire? S vajon ki emlékszik már Z. barátunk, a cserét kommentáló, megjegyzéseire? Pedig alig több, mint két éve történt! Igaz, sűrű két éve, de mégiscsak alig több, mint két éve. S mi azóta is úgy ülünk az alatt az új kép „alatt”, mint valamiféle „evidencia” alatt; úgy tudomásul vettük (úgy vettük tudomásul), mintha annak magától értetődően helye volna ott, ahol van (és csakis annak volna ott a helye).
Punnyadunk Z.-vel törzskocsmánkban ezen a fagyos 2011. novemberi estén és a sörtől semmi mást nem várunk, csak hogy az íze és az alkoholtartalma hozza, amit szokott és egymástól sem igen várunk mást, mint hogy – a több évtizedes ismeretség jogán – elfogadjuk egymás (jelen)létét. Szólni sem igen szólunk; négyféle cigarettadohányból (szerintem) remek keveréket készítettem, leginkább annak kitapasztalásában, kiélvezésében vagyunk elmerülve.
– Elnézem Mancikát, ahogy mosogat és elnézem, ott mellette, azt a reprót a falon és tudod mi jut eszembe?! – szólal meg egyszer csak Z., majd mélyet szív cigarettájából és a füstöt belefújja söröspoharába.
Ültömben enyhén hanyatdőlve hátrafordulok, alaposan kicsavarodik a nyakam, hogy Z. élményéről legalább néminemű fogalmat alkothassak, majd visszafordulok és visszakérdezek:
– Jobb, ha nem tudom?
– Emlékszel-e, mit szokott mondani barátunk, a nagy @gabriel syme a korszellemről, az emberek és a sorbólkilógás viszonyáról? – kérdez tovább Z.
– Talántán valami olyasmit, hogy az emberek akár önmaguknak is hajlandók jelentős anyagi és/vagy erkölcsi kárt okozni, csakhogy a sorbólkilógásnak a látszatát is elkerüljék – próbálom legalább fővonalaiban felidézni a @gabriel syme-i bölcsességet.
– Igen. És arra emlékszel-e, amikor Mancika azt a régi reprót letépte és a Valóság nagybátyánk által ajándékozott újat kitűzte?
– Mi az hogy, nagyon is!
– Látod, erről van szó! – vágja ki a frankót Z.
Éppen annyiban is hagyhatnám Z. zagyválását, de éppen annyi erővel rá is kérdezhetek. Tehát rákérdezek:
– Jó, de mi a megmondás?!
– Hát az, hogy a korszellem mindent visz! Az Öreg [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, Valóság nagybátyánkra gondol] pontosan látta, hogy ez lesz! Politikai szentimentalizmusba csomagolt hatalmi önkény minden vonalon! Giccs és terror! Szépelgés és uszítás! Nagyvonalúságnak és igazságosságra törekvésnek maszkírozott önzés és forradalmi változásnak álcázott elvtelenség!
– Álljál meg, Z.! – vágok közbe. – Innét már könnyű okosnak lenni! Innét már én is meg tudom mondani, hogy a waterlooi csatát ki fogja megnyerni!
– Lósz*rt, mama! – folytatja megcáfolhatatlanul és megállíthatatlanul Z. – Hol látszott még akkor a dél-európai válság, hol látszott még a meghasonlott, a maga alá f*sott EU?! Ebből a kocsmából biztosan nem! Hol volt még akkor Kötcse [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, az Orbán Viktor által 2009 őszén, Kötcsén meghirdetett centrális politikai erőtér-koncepcióra és annak manifesztációira gondol]?! És lett! És az Öreg [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, Valóság nagybátyánkra gondol] nemcsak azt látta, hogy ez lesz, hanem azt is, hogy mindez egygyökerű! Ezer arca lehet, de mindmögött csak egy van! A korszellem mindent visz! S ha itt volna, meg is mondhatná [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, Valóság nagybátyánkra gondol]!
– De nincs itt, Z..
Sajnos, ez a helyzet. Valóság nagybátyánk már hosszabb idő óta nem látogatja törzskocsmánkat.
– Antikrisztianizmus! Még pontosabban: antikatolicizmus! – így Z.
– Tessék, Z.?
– Ez az újsütetű politikai szentimentalizmus, vegye föl bármelyik maszkját, lényegében csak az egyházellenesség álcázására szolgál. De így volt ez mindig is, a szentimentalizmus sohasem katolikus, hanem...
– ...hanem manicheus?
– Igen! Honnan tudod?
– Szerinted, ugyan, honnan tudom, Z.?
Z. elhallgat, közbeszólásom megtöri lendületét.
– Gyújtsunk rá – kínálom (szerintem) remek saját készítésű cigarettámból – és szedelőzködjünk!
– Helyes! – válaszolja Z.
