...Harrach Péter vagyok, szenvedélybeteg...
„Nyitott szemmel aludjatok, jó emberek. Mint a viaszbabák. Mint a játékbabák.” (dia.pool.pim.hu/html/muvek/SUTO/suto00022a_kv.html)
2011. március 9-én, délután öt óra után néhány perccel, a HírTV Híradójában, egy hírriportban, Sz*cska M*klós egészségügyi államtitkár a következőket „üzente” Harrach Péter kereszténydemokrata politikusnak (a kormánypárt koalíciós társa, a KDNP frakcióvezetőjének) (nem szószerinti idézet): Egy kereszténydemokrata politikushoz nem méltó Harrach Péter megnyilatkozása. Ilyenkor Hamvazószerda idején azt kellett volna mondania, hogy: Harrach Péter vagyok, szenvedélybeteg, és böjtölni fogok, nem dohányzok. (A hírriportot, sajnos, nem tudtam kiemelni a HírTV Híradójának videoanyagából; ha/amint sikerül, idelinkelem.)
Először megdöbbentem, majd egy „vasököl” erejével vágott mellkason a fájdalom, a megalázottság fájdalma. Ennyire mélyre süllyedtünk!
Az „üzenet” előzménye röviden a következő:
Harrach Péter és Rubovszky György kereszténydemokrata politikus, 2011. március 8-án, sajtótájékoztatót tartott, amelyen többek között elmondták: Minden vendéglátó-ipari egységben és minden munkahelyen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy zárt térben, másokat nem zavarva, akik úgy gondolják, hogy elszívnak egy szál cigarettát, azt megtehessék (…) a dohányzás káros, de a társadalom számára a fanatikus megoldások talán legalább annyira károsak. (belfold.ma.hu/tart/cikk/a/0/90308/1/belfold/Harrach_zart_helyisegben_is_lehessen_dohanyozni?place=srss) A Harrach-Rubovszky-sajtótájékoztató, a jelenleg is tárgyalás alatt lévő 2011. évi . . . törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról c. törvénytervezet (www.parlament.hu/irom39/02489/02489.pdf) azon rendelkezéseivel kapcsolatos reakció volt (mint a képviselők hangsúlyozták: egyéni képviselői álláspontjuk megfogalmazása), mely rendelkezések teljes mértékben kitiltanák a dohányzást a munkahelyekről és a szórakozóhelyekről, általában a közforgalmú zárt terekből és – az önkormányzatok döntési kompetenciájába utalva – a közterületekről.
A két (kormánypárti) kereszténydemokrata képviselő egyéni képviselői álláspontot megfogalmazó sajtótájékoztatója éppen elég (indok) volt ahhoz, hogy a hatalom számára „ellenséggé” (mi több: szabad prédává) váljanak és a Kormány a témában felelős tagja, a HírTV-ben, főműsoridőben, rendreutasítsa, vérig alázza őket: példátlan arroganciával és cinizmussal kioktassa a – többek között – teológus végzettségű Harrach Pétert (harrachpeter.fidesz.hu/index.php?id_cikk=34) keresztény erkölcsiségről, lelkiségről, hitéletről, kötelességről (nem szószerinti idézet): Egy kereszténydemokrata politikushoz nem méltó Harrach Péter megnyilatkozása. Ilyenkor Hamvazószerda idején azt kellett volna mondania, hogy: Harrach Péter vagyok, szenvedélybeteg, és böjtölni fogok, nem dohányzok.
Sz*cska M*klós államtitkár úr, amikor Harrach Péternek (nyilván, a „példátlan méretű nemzeti összefogás” felkent szószólójaként) a fent idézett módon „üzent”, olyan területre tévedt, ami a bolseviki hatalomgyakorlás életvilága. Harrach és Rubovszky hivatkozott sajtótájékoztatójában (óvatos, kulturált, a másik ember méltóságát szem előtt tartó módon) épp az efféle hatalomgyakorlás ön- és közveszélyes voltára igyekezett felhívni a figyelmet, s hogy figyelmeztetésük nem volt alaptalan/indokolatlan, éppen a Harrachot (a sajtótájékoztatót követő huszonnégy órán belül) ért (emlékeim szerint, az elmúlt húsz évben egyedülállóan) durva, aljas (és stílusát és tartalmát tekintve nyugodtan perverznek nevezhető) támadás bizonyítja.
Mikor a hírrel szembesültem, első felindulásomban, egy meglehetősen durva hozzászólást követtem el az egyik hírblog egy posztjának kommentsorába (mandiner.blog.hu/2011/03/09/ferfinap_2/fullcommentlist/1#c12853377). A hozzászólás stílusa erősen kifogásolható és ha nem fejezné ki olyan szemléletesen a konfliktus súlyosságát (mint ahogyan kifejezi) szégyellném is idézni. A hozzászólás:
Szócska nem tudja, mint beszél. Mondjon le!!! Ez olyan virtigli bolsevik duma, hogy az ember esze megáll. A Fidesz ma már teljesen úgy viselkedik, mintha mindenki megőrült volna benne. Ez a ******** Szócska, ez punkzenészből lett karrierista **** egészségmenedzser, fel sem fogja, hogy mit művel. ******! Egy ********* ateista tanítja kereszténységre a hívő katolikust, mert nem tetszik neki, annak, teológiailag megalapozott, álláspontja. Ilyenre még a Cseka sem merészkedett. Lövesse agyon, ****** ***, ha útjában van, de ne a S*tán tanítsa már az erkölcsteológiát!
A hangnemért minden olvasótól bocsánatot kérek, de a leírtak tartalmi részét fenntartom.
Hogy Sz*cska M*klós milyen platformról beszél tulajdonképpen lényegtelen is. Az azonban korántsem az, hogy mit támadt meg. Hogy megérthessük Harrach és Rubovszky motivációját (hogy világossá váljon, milyen platformról szólnak ők), idézzünk egy részletet XVI. Benedek Deus caritas est c. enciklikájából, a keresztény szeretetről szóló pápai megnyilatkozások egyikéből:
„Itt az ideje, hogy az aktivizmus és a fenyegető szekularizmus láttán a karitatív munkában tevékenykedő sok keresztényben újra megerősítsük az imádság jelentőségét. Az imádkozó keresztény természetesen nem képzeli, hogy megváltoztatja vagy megjavítja Isten terveit, melyeket Ő előre elgondolt. Sokkal inkább találkozni akar Jézus Krisztus Atyjával, és kéri, hogy Lelkének vigasztalásával legyen ott őbenne és a cselekedeteiben. A bizakodó kapcsolat a személyes Istennel és az Ő akarata iránti odaadás megakadályozza, hogy az ember károsodjon, és megőriz a fanatikus és terrorista tanításoktól. Az őszinte vallásos magatartás megakadályozza, hogy az ember Isten bírája legyen és vádolja Őt amiatt, hogy megengedi a nyomorúságot, anélkül, hogy részvétet érezne teremtményei iránt. Aki pedig arra vetemedik, hogy az ember érdekeire hivatkozva harcba száll Istennel – kire fog hagyatkozni, ha az emberi cselekvés erőtlennek bizonyul?” (www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/encyclicals/documents/hf_ben-xvi_enc_20051225_deus-caritas-est_hu.html)
***
Közel egy éve írtam egy bejegyzést egy Dobszay Lászlót ért médiatámadásról (bbjnick.blog.hu/2010/05/29/a_hirtv_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez_a_kotcsei_dilemma_a_szekely_himnusz_es_a_torok). Abban a következőkre hívtam fel a figyelmet: Az, aki Dobszaynak (a „példátlan méretű nemzeti összefogás” önjelölt szószólójaként) „üzent” (…) a lakájmédia legmélyebb bugyrából böfögött fel, abban bízva, hogy ezzel gazdái kedvére tesz. Szavaiból világos, hogy sem Dobszay hivatkozott jegyzetéről, sem magától Dobszayról, sem a magyarságról, sem az elemi tisztességről, sem a józan észről fogalma sincs. Biztos, hogy ilyen „támogatásra” van szüksége egy konzervatív-nemzeti kurzusnak? Nem volna itt az ideje „precizírozni” a „kötcsei beszédet”? (magyarido.blog.hu/tags/kötcse) (…) Ha a jobboldali lakájmédia úgy értelmezte Orbán kötcsei beszédének az értékviták mellőzésére vonatkozó kitételét (www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=568&tema_id=28), hogy a ma élő egyik legjelentősebb magyar katolikus zenepedagógust és zenetudóst (mert Dobszay kétségkívül a legjelentősebbek közül való) bármikor lek*ssolhatja, megtámadhatja, mert véleménye részben vagy egészében elüt a médialakájok által éppen „hivatalosnak” vélt állásponttól, akkor a „Nemzeti Együttműködés Rendszere” nagyon hamar bajba fog kerülni. Ha a „példátlan méretű nemzeti összefogásra” hivatkozva „hecckult-paprikajancsik” oszthatják majd az észt, mert csak, akkor… Nem volt ebből elég az elmúlt hatvan évben? (Ismét megkérdezem: Nem volna itt az ideje „precizírozni” a „kötcsei beszédet”?)
Mára már kétség sem férhet hozzá, hogy nem csak a jobboldali lakájmédia értelmezte úgy Orbán kötcsei beszédének az értékviták mellőzésére vonatkozó kitételét, hogy bárkit, bármit lek*ssolhat, megtámadhat, mert véleménye részben vagy egészében elüt a médialakájok és egyéb rendű és rangú fidesznyikek által éppen „hivatalosnak” vélt állásponttól, hanem maguk a hatalom gyakorlói is így értelmezik azt.
És ezen a ponton e bejegyzés szerzője elnémul …
***
Apdét vagy kiegészítés, 2011. március 13.:
'Harrach Péter vagyok és szenvedélybeteg'
Nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárnak Harrach Pétertől, a KDNP frakcióvezetőjétől.
Danó Anna| NOL| 2011. március 11.
Nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárnak Harrach Pétertől, miután a kormánytag a HírTV riporteri kérdésére, hogy mit gondol Harrachnak, a dohányzás szigorításáról szóló javaslat fölpuhítására tett kísérletéről, azt válaszolta:„úgy vélem, hogy egy kereszténydemokrata politikushoz sokkal jobban illet volna az a megnyilatkozás, hogy Harrach Péter vagyok és szenvedélybeteg és a böjti időszakban gyakorolni fogom az önmegtartoztatást, amit a vallásom üzen nekem".
Úgy tudni, az eü-államtitkár ezért a kitételért végül több fórumon is nyilvánosan megkövette a KDNP frakcióvezetőjét.
Az ügy előzménye, hogy Harrach Péter korábban a dohányzást szigorító, parlament előtt lévő indítvánnyal magánvéleményként azt mondta: minden vendéglátó-ipari egységben és minden munkahelyen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy zárt térben, másokat nem zavarva, akik úgy gondolják, hogy elszívnak egy szál cigarettát, azt megtehessék.
Hozzátette: a dohányzás káros, de a társadalom számára a fanatikus megoldások talán legalább annyira károsak. "Nem szeretek füstös helyiségben vacsorázni, de ugyanúgy nem szeretem, ha megtiltják nekem, hogy utána elszívjak egy szál cigarettát" - fogalmazott Harrach Péter. Ez pedig adott esetben azt jelenti, hogy rossz döntéseket is hozhatunk, "mindenkinek joga van arra, hogy elszúrja az életét" - tette hozzá a KDNP-s politikus.
Címkék: KDNP, frakció, Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Forrás: nol.hu/belfold/_harrach_peter_vagyok_es_szenvedelybeteg__
(A bejegyzés) Innét: bbjnick.blog.hu/2011/03/10/az_egeszsegugyi_allamtitkar_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez_a_kotcsei_dilemma_a_keresz
„(...) A reakciós ember hiába ismeri jó könyvekből a dialektikus Módszert, nem érti, mi a módszer lényege: hiányzik valami rugó az agyából. Ezzel magyarázható például az a mód is, ahogyan megítéli embertársai pszichikumát. A dialektikus elme tudja, hogy az ember értelmi és érzelmi élete állandó mozgásban van, hogy az egyén semmiképp sem tekinthető a minden körülmények között változatlan jellemvonások birtokosának. Az életkörülmények megváltozásával megváltoznak az ember hiedelmei, reflexei is. A reakciós ember meghökkenve nézi az embertársaiban lezajló változásokat. Látva, hogy ismerősei miként válnak lassan a rendszer híveivé, e jelenséget a maga suta módján az »opportunizmussal«, a »gyávasággal« magyarázza, vagy »árulásnak« nevezi; szüksége van az efféle címkékre, nélkülük elveszettnek érzi magát. Mivel gondolkodásmódja a »vagy-vagy« alapelven nyugszik, környezetét felosztja »kommunistákra« és »nem kommunistákra«, holott a népi demokráciákban az efféle megkülönböztetésnek nincs létalapja: ott, ahol a dialektika formálja az életet, az, aki a régi logikát akarja használni, elveszti lába alól a talajt.
„(…) Az →emberi méltóság alapja az →istenképiség. (…)”