Hitler valamennyi, a háború végét megélő kelet-közép- és kelet-európai szövetségesét, Horthy kivételével, a győztes hatalmak háborús bűnössé nyilvánították és elítélték; hogy Horthy esetében erre nem került sor, annak, ugyan, mi más oka lehetett, minthogy mind a nyugati Szövetségesek, mind a szovjetek úgy ítélték meg tevékenységét, hogy a körülményekhez képest maximálisan megtett mindent a veszteségek minimalizálásáért és a háború mielőbbi lezárásáért?
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2023.09.14. 23:33
Egy kérdés a „Horthy-kérdéshez”
Címkék: történelem magyarország emlékezet háború felelősség bűn politikai kultúra 1944 szovjetunió megszállás veszteség szövetség nagyhatalmi politika 1945 második világháború horthy miklós szovjet megszállás politikai stratégia nagyhatalmak horthy korszak német megszállás bűnrészesség német birodalom háborús taktika horthy-korszak emlékezetpolitika emlékezetkultúra kiugrási kísérlet nyugati szövetségesek háborús bűnösség
2 komment
2023.09.10. 03:11
Kötcse 2023
Címkék: politika film közélet kötcse fidesz kormányzat magyarország 1987 feljelentés orbán viktor magyarság rendszer mszmp szocializmus ady endre politikai kultúra hatalom 1988 1979 kormányzás 2023 magyar film hatalomgyakorlás politikai szocializáció politikai osztály rendszerváltoztatók feljelentő békeidő fidesz kormány vitézy lászló fidesz-kormány hatalomtechnika kádár-korszak rendszerellenesség orbán-korszak dokumentumjátékfim
„Betyár urai így nevelték, / Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rugott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rugáshoz.” (Ady Endre)
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Tegnap vetítette a köztévé (M5) Vitézy László 1979-ben forgatott Békeidő című remek dokumetumjátékfilmjét, téeszelnökökkel, párttitkárokkal, tanácselnökökkel, elvtársi zabálásokkal, iszákoskodásokkal, játszmázásokkal. Vitézy Orbán Viktor nagybátyja (egészen pontosan nagynénje első férje), ott volna a helye a kötcsei pikniken. Milyen remek filmet tudna forgatni a mai viszonyokról is! Sokat elmond pártunkról és kormányunkról, hogy ma nem készül(hetne) el egy ilyen film.
– Tsz-elnök voltál???
– Nem voltam téeszelnök és lombkoronasétányt sem építtettem soha tarvágásra. Viszont folyt ellenem vizsgálat a nyolcvanas években, mert egy iskolatársam (aki most egy nagy kormányalapítvány fideszes vezetője) feljelentett, hogy eléggé el nem ítélhető módon rendszerellenes kijelentéseket teszek; majd mikor a fülembe jutott, hogy ő volt a feljelentő és megkérdeztem tőle, hogy ez most mi ez, akkor megfenyegetett, hogy a párttitkár nagyanyjával tönkretetet engem is és a családomat is. Szóval, vannak fogalmaim arról, hogy kik voltak azok és kik ezek.
– B×××meg, 40 éves sztorikkal ostorozod magad? Egyébként mit mondtál?
– Mivel az egykori feljelentő ma magasrangú kormányhivatalnok, ez egyáltalán nem egy avítt sztori. És hogy mit is mondhattam (mit mondhatott az a p×××fej hülyegyerek, hogy mit mondtam), az soha nem derült ki vesszőfutásom során, bárkitől is kérdeztem, senki nem adott rá konkrét választ, csak általánosat (eléggé el nem ítélhető módon rendszerellenes kijelentéseket tettem).
– Ismerem az érzést, az a világ szerencsére elmúlt.
Valóban elmúlt volna?
***
Kötcse [Kattints ide!]
Szólj hozzá!
2023.07.29. 05:11
Marxizmus és család
Címkék: család nő férfi szülő prostitúció társadalom szabadság gyermek forradalom kommunizmus erkölcs kereszténység baloldal szocializmus jános evangéliuma kizsákmányolás 1848 globalizmus házasság tulajdon kommunisták 2023 felszabadítás kollektivizmus internacionalizmus proletariátus marx karl nőközösség engels friedrich marxizmus progresszió férfi és nő szülőség nőkérdés egalitarizmus homogenizáció gender-ideológia genderforradalom szülő-gyermek viszony a kommunista kiáltvány
„Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” [János evangéliuma]
„A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek. Világ proletárjai, egyesüljetek!” [Marx-Engels: A kommunista kiáltvány]
Szögezzük le: Marx nem egy elefántcsonttorony-filozófus volt, munkásságában éppoly hangsúlyos szerepet kap a konkrét politikai praxis megalapozása (ideológia és program), mint a közgazdaságtani és történetfilozófiai elmélet. Marx tanait meg nem érteni lehet, félreérteni csak nagyon-nagyon nehezen. [Egy komment a Világhálóról 2014-ből]
Két rövid szemelvény annak demonstrálására (azok számára, akik nem tudnák vagy már elfelejtették volna), honnét is fúj a nyílttársadalmisták-kultúrmarxisták(wokeisták/genderbuzeránsok)-liberálbolsevikiek családellenes szele:
„A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.
Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.
A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.
Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük.
De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól.
A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.
De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia.
A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd.
Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.
A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd.” [Marx-Engels: A kommunista kiáltvány]
„Milyen befolyása lesz a kommunista társadalmi rendnek a családra?
A két nem viszonyát tisztán magántermészetű viszonnyá fogja tenni, amely csak a résztvevő személyekre tartozik, és amelyben a társadalomnak semmi beavatkoznivalója nincs. A kommunista társadalom megteheti ezt, mert a magántulajdont kiküszöböli és a gyermekeket közösségben neveli fel, s ezáltal megsemmisíti az eddigi házasság mindkét alapját, a nőnek a férfitól és a gyermekeknek a szülőktől való, a magántulajdonnal kapcsolatos függőségét. Ebben benne van a felelet a fennkölt erkölcsű nyárspolgárok által a kommunista nőközösség ellen csapott lármára is. A nőközösség olyan viszony, amely egészen a polgári társadalom sajátja és manapság teljesen fennáll a prostitúcióban. A prostitúció azonban a magántulajdonon nyugszik és vele együtt esik el. A kommunista szervezet tehát nemhogy bevezetné a nőközösséget, hanem ellenkezőleg, megszünteti.” [A kommunizmus alapelvei. Engels „kátéja” A kommunista kiáltványhoz]
Szólj hozzá!
2023.07.17. 01:01
Budapest Pride 2023
Címkék: politika homoszexualitás kommunikáció közélet kötcse magyarország kormány populizmus demokrácia elit propaganda manipuláció 2009 politikai kultúra politikai kommunikáció hatalom ellenzék globalizmus demagógia kormányzás 2023 hatalomgyakorlás politikai osztály valóságentrópia gyarmati politika liberális demokrácia hatalomtechnika gender-ideológia prájdfeszt kommunikációs és tematizációs monopólium
Ez az egész neresdi úgy kerek, ahogy van. Itt még az ellenzék is a kormány hatalmát segíti elő és a kormány is a főállású ellenzék egzisztenciális biztonságát. A választók teljes spektruma megkapja a polidiliből, amire vágyik, miközben a politikai elit rendre megköti a maga dealjeit egymással és a globalogazdikkal. [Egy komment a Világhálóról]
Ha ahhoz buzifelvonulásokon kell(ene) parádéznom, hogy a Fidesz cinikus rezsimje bukjon, akkor inkább maradjon!
***
Kötcse [Kattints ide!]
Prájdfeszt [Kattints ide!]
11 komment
2023.07.09. 22:43
Családmesék (Kiscsaládom, nagycsaládom)
Címkék: közösség munka család nő gazdaság férfi magyarország szülő anya apa 1981 társadalom piacgazdaság gyermek nyugdíj magyarság globalizáció adó gazdaságpolitika kapitalizmus globalizmus házasság nagycsalád népesség népesedéspolitika munkaerőpiac társadalombiztosítás demográfia népességfogyás gyermeknevelés 2023 nyugdíjrendszer adómentesség közösségvállalás férfi és nő családpolitika szülőség nőkérdés demográfiai krízis gazdaságkor
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Magyarország kizsigereli a nagycsaládosokat. Nincs 30.000 férfi akinek nagycsaládja lenne Magyarországon! Eleve semmiféle adót nem kellene fizetnük és csak a szánalmas 15 százalék SZJA alól mentesek ameddig fel nem nőnek a gyerekek utána ugyanúgy lehúzza őket az állam mintha semmit se csináltak volna. Pedig a magyar nyugdíjrendszert ez a 30.000 férfi tartja fenn a többi parazitának.
– Ez, sajnos, szó szerint így van (mármint, hogy a nagycsaládosok tartják fenn a magyar nyugdíjrendszert). 1981, a magyar (abszolút) népességfogyás kezdetének két alapvető kiváltója volt: 1. a férfiak-nők aránya a munkaerőpiacon ~ 1:1 lett; 2. a négy vagy több gyereket nevelő családok (nagycsaládok) aránya ~ 3% alá csökkent. Amíg ez így van (marad), addig a népességfogyás megállítására semmi esélyünk.
Szólj hozzá!
2023.07.05. 23:59
A Mandiner vége
Címkék: média fórum vélemény internet sajtó kommunikáció vita párbeszéd globalizáció információ manipuláció szólásszabadság virtuális valóság politikai kultúra politikai kommunikáció hatalom világháló politikai korrektség 2023 véleményszabadság hatalomgyakorlás tömegkommunikáció internetező webkultúra információcsere információáramlás véleményterror hatalomtechnika véleménymonopólium homogenizáció egyneműsítés kommunikációs és tematizációs monopólium
Régebben, az internet hajnalán, amikor az emberek behálózása, a virtuális kommunikációs térbe való beterelése, felszoktatása volt a cél, a szólásszabadság, a gondolatok szabad áramlása egy teljesen logikus szlogen volt, amivel meg lehetett győzni a népeket a világháló előnyeiről. Miután ezen túl vagyunk – ma már fingani sem tud senki egy egészségeset a hálózat nélkül, gyakorlatilag minden hivatalos és magántevékenység legalább részben, ha nem egészében az interneten zajlik –, a fő csapásirány a világháló feletti ellenőrzés, kommunikációs és tematizációs monopólium megszerzése lett... [Kattints ide!]
Talán van jelentősége, talán nincs, engem mindenesetre elgondolkoztatott. Történt ugyanis, az elmúlt szűk két évben negyedszer, hogy a mandiner.hu., az ország egyetlen „szabadon” kommentelhető hírportálja, törölte (aktuálisan) regisztrált nicknevemet, valamennyi, a nicknév alatt írott hozzászólásommal egyetemben. Mivel már negyedszer történt, ami történt, különösebben nem lepődtem meg a tényen, annál inkább annak (vélelmezhető) okán... [Kattints ide!]
Akik, hozzám hasonlóan, még úgy ismerték meg az internetet, ami azzal, hogy kitágította a kommunikációs teret, a tartalmas párbeszédek számára is addig soha nem tapasztalt lehetőségeket nyújtott, azok nyilván elég rosszul élik meg, hogy mára az internet pórázzá vált, amellyel a kisebb-nagyobb hatalmi tényezők vezetik (meg), irányítják a bolygó polgárait és ennek megfelelően a világhálós fórumok is a párbeszéd helyett a homogenizáció, a gondolati egyneműsítés eszközeiként szolgálnak... [Kattints ide!]
A mandiner.hu mára nemcsak olvashatatlanná, de kommentelhetetlenné is vált, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, át kell adnunk a terepet a buzeráns nicktolvajoknak, a féleszű orbán- és gyurcsányfanoknak és a különbféle rendű és rangú trolloknak. Nekik így is jó lesz!
7 komment
2023.07.05. 05:47
Az olvasók kegyeiről (kultúrharcos jegyzet)
Címkék: közélet nemzet kultúra irodalom korrupció magyarság hitelesség 1848 hatalom kossuth lajos reformkor közvélemény népszerűség önkény hazafiság kortárs irodalom szabadságharc magyar irodalom irodalomtörténet korszellem 1849 hiteltelenség legitimitás kulturkampf batthyány lajos szemere bertalan kultúrpolitika 1847 klasszikus irodalom 1853 1836 emlékezetpolitika korhangulat emlékezetkultúra korízlés olvasáskultúra tömegirodalom bach-korszak kuthy lajos hazai rejtelmek
Nem az olvasó a hülye, a dilettáns, hanem a kortárs szerző, ha nem számol azzal, hogy a kortárs irodalom (minden kortárs irodalom) többszörös versenyhátránnyal indul az olvasók kegyeiért vívott harcában (a klasszikusokkal és a lektűrrel, a bulvárral szemben): ezen versenyhátrányok egyike a kortárs olvasó vélt vagy valós tapasztalata, aki, nyilván, óhatatlanul is keresztül fogja futtatni a kortársi közvélekedés és kortárs létélménye szűrőjén a kortárs szöveget. S ha hiteltelennek találja – akárha a szerző ilyen-olyan egyéb megnyilvánulásai miatt is – , akkor megette a fene azt a műélvezetet. [Egy komment a Világhálóról 2018-ból]
Aki pénzt vagy munkát fogad el a hatalomtól, azzal elismeri a hatalom legitimitását is. Ezek után már hiteltelen, ha illegitimnek minősíti azt a hatalmat. (A szocializmus végig erről szólt, úgy fogott a hatalom, hogy korrumpált. Aki pedig nem volt korrumpálható, azt nemcsak alkotóként, de igen gyakran személyében is ellehetetlenítette.)
Az illegitim hatalommal kiegyezni, szolgálni azt, a magyaroknál különösen nagy bűnnek számít(ott). Az egyik legszemléletesebb példa erre Kuthy Lajos (1813-1864) esete. Ő amellett, hogy a legnépszerűbb és legjobban fizetett prózaíró volt Magyarországon az 1840-es években, ugyanakkor köztiszteletben álló közéleti személyiség és az úri társaság kedvelt tagja is. Nemcsak a közönség rajongta, de az irodalmárok többsége is a legjobb prózaírónak tartotta és mivel 1836-ban öt hónapig börtönbe, vizsgálati fogságba zárta a Habsburg hatalom, mert jogászgyakornokként, követi titkárként részt vett a feloszlatott Országgyűlésen és Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósításokjának szerkesztésében is közreműködött, így még az üldözött hazafi szerepében is tetszeleghetett. 1848-1849-ben is, a szabadságharc alatt végig, különböző kormányzati pozíciókat töltött be, a Batthyány-kormány miniszterelnöki irodájának igazgatója volt, majd a Szemere-kormány idején osztálytanácsos, így tekintélye csak nőtt a magyarok szemében. Mígnem elkövette azt a szörnyű bűnt, hogy 1853-ban, a Bach-rendszer, az osztrák önkényuralom alatt, amikor minden becsületes magyar ember passzív ellenállásba vonult, nem töltött be kormányzati, állami állásokat, Kuthy elvállalta a nagyváradi helytartósági osztály másodosztályú megyebiztosi hivatali állását, majd később az aradi megyei főbiztosi címet és hivatalt is. Ezzel az addig bálványozott sztáríró olyan szinten kiírta magát a nemzetből, hogy a lapok már nem merték közölni munkáit, mert az olvasók a lapelőfizetés lemondásával fenyegetőztek. És ha ez még nem lett volna elég, elterjedt róla, hogy amikor valaki számon kérte rajta, hogy miért vállalt kormányhivatalt, akkor úgy válaszolt: Tíz-tizenkét író miatt nem érdemes fenntartani egy nemzetet. (Kuthy vérbeli társasági figura volt, világfi, a hölgyek kedvence, akár mondott ilyet, akár nem, róla mindenki el tudta képzelni, hogy egy bonmot-ért, egy szellemes fordulatért, mondásért képes volt akár ilyen átgondolatlan megnyilatkozásra is.) Ezzel hosszú évtizedekre kiesett Kuthy Lajos a magyar irodalmi emlékezetből, még ma is nagyon kevesen ismerik, pedig Hazai rejtelmek című műve kora legolvasottabb és szakmailag is nagyon nagyra becsült, irodalomtörténeti jelentőségű regénye volt.
Mindez a kultúrharcról jutott eszembe — s ha már eszembe jutott, ide is jegyeztem.
***
Kuthy Lajos művei Szinnyei József Magyar írók élete és munkái nyomán:
Költeményei, elbeszélései s egyéb czikkei a következő lapokban és évkönyvekben vannak: debreczeni Lant (1833. költ. és A szerencsés akadályok, elb., 1834. A szökevény, rege); Rajzolatok (1835. Farsangi kaland, 1836. Nagyváradi levél és költ.), Regélő (1834. Életszabályok, Jelenkori házasság, költ. 1836. Garcia de Marcarensas költő életrajza), Honművész (1834. Nagyváradról színi kritika, 1835. Szomorú hír Nagyváradról, 1839. Almanach-társaság, Császár Ferencz költeményeinek ism.), Athenaeum (1837. A beteg, költ., 1838. Szinháztárgyi viták, 1839. Egy éj a fővárosban, A szerelemféltő, A színésznő, Végrendelet, A számüzött, 1840. Mátka áldozat és költ., 1841. Az őrangyal, mutatvány Don Garcia cz. regényből és polemia), Regélő (1839. Vetélytárs, 1840. Nő és férjszeszély, 1841. Toulouse Saphoja); Emlény (1840. Balitéletek, 1841. Arthur és Jenő, A trónkövetelő), Religio és Nevelés (1841. A hitnevelés szüksége, Az apaüldöző), Világ (1847. I. 2. sz. Literaturai pártemberek ismertetéseül); Közlemények (1841. Bevezető szózat I. Ossian lelkéhez és költ.); Nemzeti Almanach (1841. költ., Divatkép, Az álomjáró), Regélő Pesti Divatlap (1842–43. A tőr és feszület, Nők és az élet székfoglaló és költ.) M. Életképek (1843. Egy iskolai kaland), Honderű (1843. Két elitélt, Freskófestések), Őrangyal (1843. Az önmérséklet jutalma), Pécsi Aurora (1843. beszély), Aradi Vészlapok (1844. Egy törpe, mutatv. Don Garciaból), Életképek (1844. Tohub, mutatv. Don Garciaból, Hortobágyi képek a Hazai Rejtelmekből, 1845. Válás, párbeszéd versben), Pesti Divatlap (1845. Egy hirlapi czikk, A kárpáti csúcsokon és költ., 1847. Téli csillagok I–IX. költ., Féltési párbaj, Álmom látogatójához, költ., Kakukk, költ., Beszterczei lápvidék, mutatv. a Hazai Rejtelmekből, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Érdember, Lehelke halála és költ.), Ajándok (1846. Az eskü órája), Hölgyfutár (1850. Emlékirat, költ., Egy hölgy imája, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Egy házi hivatalnok márczius előtt, 1851. Alarica Newa, 1852. Az ecsedi lidércz 1853. Beszélyem kijött a Hölgyfutárban), Remény (1851. A sir vadrózsája, Márczius előtti képek), Losnczi Phönix (1851. Az ifjú császár), Nagyenyedi Album (1851. Székely Katalin), Müller Gyula Naptára (1852. Egy kételkedő gazdag); Budapesti Hirlap (1860. 1–274. sz. A királyné olvasója, történeti regény, összesen 119 számban.)
A fehér és fekete, szomorújáték 4 felvonásban. Buda, 1839. (Szinműtár, kiadja Nagy Ignácz I. 3. Először adták Pesten a nemzeti szinházban 1839. febr. 19. és 25., szept. 5., Székesfejérvárt 1841. máj. 21. Kolozsvárt 1840. máj. 25., 1844. febr. 15. Ism. Honművész 1839. 18. sz.)
Első Károly és udvara. Történelmi dráma 5 felvonásban. Uo. 1840. (Szinműtár I. 7. Jambusokban, az akadémiai pályázaton dicséretet nyert. Mind a két szinmű censurai példánya megvan a m. n. múzeum kézirati osztályában.)
Kuthy munkái. Novellák. Pest, 1841-53. Kilenc kötet. (I. 1841. Gróf Széchenyi Istvánnak ajánlva, Cleopatra, Egy éj a fővárosban. A szerelemféltő, A színésznő, Nő és férjszeszély, 2. kiadása 1843., II. 1841. Cilley Borbála, Mátka áldozat, Toulouse Saphója, Végrendelet, A számüzött, Vetélytárs, 2. kiadás. Uo. 1843. III. 842. gróf Battyhány Antonia szül. Zichy grófnőnek ajánlva, Balitéletek, Arthur és Jenő, Az eskü órája, Délila, IV. 1842. gr. Károlyi Györgynének ajánlva, A trónkövetelő János fővétele, Divatkép, Igaz itélet, V. 1844. Egy alkalmi vers, Bizalom és gyanu, A tőr és feszület, Az apaüldöző, Az álomjáró, Egy iskolai kaland, Két elitélt, VI. 1851. Egy éj az altáborban, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Egy divatlapi cikk, Érdember; a cenzúra lefoglalta első cikke miatt és így került az 1852. kiadásba annak a helyébe a Zarskoje Selo c. novella, VII. 1852. A guerilla, Lyon lovag, Lehelke halála, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Nők és az élet, VIII. 1852. A kételkedő, Egy jobbágyper martius előtt, Szerencsés akadályok, A szökevény, rege, IX. 1853. Székely Katalin, Egy delejes nő végnapjai, Az ecsedi lidérc)
Polgári szózat kelet népéhez. Röpirat. Uo. 1841 (Ism. Athenaeum, 1842)
Hazai rejtelmek. Regény. Uo. 1846-47. Két kötet, 14 füzeben. (Újabb kiadásban: 1906.)
Szózat Erzsébet austriai császárné ő fensége örvendetes szülésekor. Arad, 1855
A királyné olvasója (1860)
Egy iskolai kaland. Budapest, 1898 (Olcsó Könyvtár, 1071.)
A szerelmes diák, Soóky Margit Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1943, 32 oldal
Korvin (regény, nem jelent meg)
Kéziratban: Ariadne a könnyelmű nő, Eredeti szomorújáték 4 felv. (Először Pesten 1838. szept. 24. Ism. Honmvész 78. s. Athenaeum II. 27. sz. kézirata a nemzeti szinháznál). Költemények: Hámor völgye, Kirablott sziget, Jós ige; levelei: hely és kelet nélkül sógorához topai Kalicza Zsigmondhoz Komáromban, ezen levélen Kúthy-nak írta nevét; testvéréhez, kelet nélkül, hugaihoz, Pest, 1841. dec. 25., nővéréhez, Zimbró, 1859. jún. 21.; a Magyar Nemzeti Múzeumban: levele Petőfihez, Pest, 1845. március 16.