„LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS.”
A bejegyzés itt olvasható:
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2010.07.03. 13:13
Az „eredeti bűn” (a)vagy Kötcse
Címkék: közösség választás együttműködés kötcse magyarország jobboldal szabadság demokrácia elit forradalom magyarság rendszer morál erkölcs felelősség bűn érték 2010 szuverenitás
Szólj hozzá!
2010.07.01. 05:47
Rövid széljegyzet(ek) a Széchenyi-évhez (2010. július 1.)
Címkék: nemzet magyarország európa széchenyi istván magyarság hunnia 2010 németh lászló 1860 mélymagyar garay jános széchenyi év egy pillantás a névtelen visszapillantásra blick
„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványúl sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!”
Garay János: AZ ÁRPÁDOK. VEZÉRHANG (részlet)
1. Németh László 1942-es nagy Széchenyi-tanulmányát (a Széchenyiről valaha írt, gyanítom, legtisztességesebb és legihletettebb dolgozatot) kerestem a Világhálón. Tudtam, hol keressem. A Németh-életműsorozat (a „rózsaszín sorozat”) Az én katedrám című kötetének harmadik, 1983-as kiadása tartalmazza a munkát (annak idején itt olvastam én is), tehát ennek a tanulmánygyűjteménynek a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain megtalálható digitalizált változatát „nyitottam meg” (itt: dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=1006&secId=96998). Meglepetten tapasztaltam, hogy a Széchenyi-tanulmánynak se híre, se hamva. Az én katedrám digitális változatának forrásaként az 1983-as kiadást jelölik meg, de arra, hogy a szöveg nem volna teljes (mint ahogyan nem az, több fontos tanulmány is hiányzik belőle), az oldalszélen található hiányos eredeti oldalszámozáson kívül, semmi sem utal.
Ezután vadászatra indultam a Széchenyi-tanulmány után: azt nem merném kijelenteni, hogy a Világhálón nem érhető el ez a szöveg, de hogy én hosszas keresgélés után sem találtam meg, azt határozottan (igen).
2. A Hunnia Széchenyi egyik legfontosabb műve. 1834-ben kezdte el írni, majd 1858-ban (a Bach-rendszer németesítő törekvései elleni tiltakozásként) újra elővette és kiadatta. E kiadás köteteit a korabeli kormányzat nyomban le is foglalta. Azt nem merném kijelenteni, hogy a Világhálón nem érhető el ez a szöveg, de hogy én hosszas keresgélés után sem találtam meg, azt határozottan (igen).
3. Széchenyi 1844. október 1-én felszólalt a főrendiházban a magyarországi zsidóság emancipációjának témájában. A beszéd szövege gyakran hivatkozások tárgya. Ma a Világhálón teljes terjedelmében egyetlen helyen olvasható: az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékének oldalán, Komoróczy Géza Források és dokumentumok a zsidók történetéhez Magyarországon (Szöveggyűjtemény) című munkájának (MTA Judaisztikai Kutatóközpont, Bp. 2005.) „netes” változatában (itt: www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_105.pdf). Tekintve, hogy Széchenyi István sem asszír, sem zsidó nem volt, hanem…
4. Idén 150 éve, hogy elhunyt a „legnagyobb magyar”. A jelentős évfordulóhoz, természetesen, Emlékbizottság is dukál (www.szechenyiemlekbizottsag.hu). A Bizottság honlapján egy „oldaldobozból” megtudhatjuk, hogy, aki Széchenyi műveit szeretné olvasni, az egy bizonyos Logod Bt. nevű kiadó által megjelentetett CD-ROM-ról megteheti (megrendelhető postai utánvéttel 11000 HUF+postaköltség). (Ehhez nem tudok szalonképes kommentárt fűzni.)
***
Két rövid részlet két, a Világhálón nem olvasható műből:
Részlet a Hunniából, Széchenyi Magyarország nemzetiségeihez intézett szózatából: „Mi magyarok férfiúi határozottsággal elszántuk magunkat arra, hogy nemzetünket zsibbasztó bilincsei közül mindenáron vagy kiszabadítjuk, vagy virágtalan létünket csatatéren vagy akárhol veszni hagyjuk. És akkor jaj nektek és a Hazának! Habár győztesek lesztek is – mit soha nem hiszünk – még estünkben is halálos fogással ragaszkodván hozzátok, velünk együtt fogtok dűlni a számunkra Tiáltalatok nyitott sírgödörbe. S akkor kénye szerint dúlhatja majd a hont a soha nem látott kaján irigység.”
Részlet Németh László Széchenyi-tanulmányából: „Széchenyi életében nincs semmi, amiért annyira kellene szeretnünk, mint a Blick*. Hogy védi táblabírástól, betyárostól azt az emberséges (nagyképű szervezetek nélküli szervezett), forradalom előtti Magyarországot, amelynek nem volt őnála nagyobb korholója! Vele is az történt, ami sokakkal, a méltatlan Európa züllése tanította meg fajtáját becsülni.”
Szólj hozzá!
2010.06.30. 05:02
Csángó (1.)
Címkék: magyar magyarság mélymagyar csángó magyar népzene csángómagyar népzene táncházi muzsika
A Rekettyés zenekar játszik a kilencvenes évek közepén egy légópincében...
4 komment
2010.06.22. 22:07
A Hard Rain’s a-Gonna Fall és/vagy nem vagyok européer és nem vagyok demokrata
Címkék: közösség film nemzet magyarország demokrácia forradalom valóság magyarság kereszténység groteszk nagyboldogasszony 2010 bűnbánat méltóság valóság nagybátyánk mélymagyar valóságérzékelés valóságigény européer
Anya gyermekével kilakoltatásra várva (1)
„Az 1956-os magyar forradalom eszmei hátterét, mértékadó, felelős, realista politikai közszereplőinek álláspontját, valamint a népfelkelés napjaiban észlelhető fő törekvéseket nem lehet megérteni az 1943-as szárszói konferencia ismerete nélkül.”
(Valóság nagybátyánk válasza Mancikának, a pultosnőnek, miután (az) figyelmeztette, hogy: „Zárunk, ideje szedelőzködni!”)
– Elb*szták! Nem kellett nekik két hónap, hogy elb*sszák! – így Z.
– Ugyan, Z.! – jegyeztem meg mosolyogva.
– Tudom, hogy mit beszélek!
– Tudod, hogy mit beszélsz?
– Jó, nem tudom, de azt tudom, hogy ő sem! Kinyomtattam.
Elém dobott a kocsmaasztalra egy négyrét hajtott fehér lapot. Tényleg kinyomtatta! A lapon egészen apró betűkkel (Z. nem pazarolja fisre-f*sra feleslegesen a nyomtatófestéket) ezt olvastam:
4 komment
2010.06.14. 23:04
Bizonyos Satov adaléka a "Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez"
Címkék: élet nemzet halál tudomány vallás isten jó hit rossz nép értelem ördögök jelenések könyve dosztojevszkij f m istenkeresés az élet lelke az élet vizének folyói az egyetlen igaz istenben való hit
"Az értelem és a tudomány a népek életében az idők kezdete óta mindig, most is csak másodrendű és kisegítő szerepet játszott, és fog is játszani az idők végezetéig. A népeket más erő alakítja ki és mozgatja /.../ Az élet lelke, ahogy az Írás mondja, "az élet vizének folyói", amelynek kiapadásával annyira fenyeget a Jelenések Könyve. Esztétikai őselv, ahogy a filozófusok mondják, erkölcsi őselv, ahogy ugyancsak ők azonosítják. "Istenkeresés" - ahogy én a legeslegegyszerűbben nevezem. Egy-egy nép egész tevékenységének célja - minden népnél és létének minden időszakában - csakis az Istennek, a saját, okvetlenül az ő saját Istenének a keresése, és az őbenne mint az egyetlen igaz Istenben való hit. Az Isten az egész nép összetett személyisége - elejétől a végéig véve. /.../ A nemzeti jelleg megsemmisülésének a jele az, ha az istenek kezdenek közössé válni. Amikor az istenek közössé válnak, akkor fokozatosan elhalnak az istenek meg a beléjük vetett hit is, magukkal a népekkel együtt. Minél erősebb egy nép, annál sajátabb az istene. Sohase volt még nép vallás nélkül, vagyis a rosszról és a jóról alkotott fogalom nélkül. /.../ Amikor sok népnél kezdenek közössé válni a rosszról és a jóról alkotott fogalmak, akkor fokozatosan kihalnak a népek, és akkor kezd elmosódni és eltűnni maga a rossz és a jó közti különbség is. Az értelem sohase volt képes meghatározni a rosszat és a jót, vagy akár elválasztani a rosszat a jótól, ha csak hozzávetőleg is; ellenkezőleg: szégyenletesen és szánalmasan mindig összekeverte őket; a tudomány pedig erőszakos megoldásokat adott."
F.M.Dosztojevszkij: Ördögök (45 előtti fordításban: Megmételyezettek)
Dosztojevszkij Ördögökje a Világhálón is megtalálható, olvasható, letölthető. Itt: www.mek.oszk.hu/05200/05281/index.phtml
2 komment
2010.06.13. 05:44
Prohászka Lajos adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
Címkék: közösség politika nemzet kultúra magyarország egyház valóság magyarság állam morál erkölcs kereszténység hatalom hagyomány prohászka lajos mélymagyar tradíció civil társadalom a vándor és a bujdosó
„(...) ...ami a kultúrának magyar földön egészen tipikus bélyeget ad, az kiváltképpen ennek a kultúrának, általában a magyar szellemi életnek hatalmi, vagy tágabb értelemben: politikai meghatározottsága. A magyar szellemi glóbusz (...) jellemzően hatalmi ígérkezésre alakult. (...) ...nálunk egyedül a politika az önmagáért való, autonóm kultúrterület és a kultúrának minden más ága tőle függ és a benne való részesedés arányában érvényesül. A kereszténység felvételétől napjainkig úgyszólván minden mozgás hatalmi szóra történt; az egyéni kezdemény is csupán a hatalom attribútumaival tud gyökeret fogni, mint ahogy a közösségi összetartásnak is, egyszerű és bonyolult formáiban is egyaránt a szervezet, a vezetés, az alkalmazkodás, vagy akár a dekoratív megjelenés önelégültsége nem csak az előfeltevése, hanem éppenséggel a végső lényege. Tét és ellentét - hagyomány és megújulás - egyképp hatalmi indítékokra vezethető vissza. Van ebben kétségkívül valami védekező vonás: azzal, hogy mindennemű alkotótevékenység nálunk általában hatalomhoz kötött, az egész kultúra mintegy az állam- és nemzetfenntartás szolgálatába szegődik. (…)”
(Az idézet forrása: Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó. Universum K., Szeged, 1990., 146. p.)
Szólj hozzá!
2010.06.11. 19:05
Képzeld el (folytatás) Cipő talpán birkaszar
Címkék: pokol ördög lélekvándorlás ateizmus lennon karácsony gergely lmp karamazov verhovenszkij
E bejegyzés közvetlen előzménye itt olvasható: magyarido.blog.hu/2010/05/26/kepzeld_el_18
Ottan benne a flasztergőzben, kicsiny rőzsedalként, jelentéktelen apró harmóniát gyújt az utazó lélek ennek az aktuális testnek a fejében:
(hogyasszondihogyittenebbenagőzben) "Tírüp-tírüp-tírüp tüdedipp, tírüp-tírüp-tírüp tüdedipp, (saztánmeginthogy) tírüp-tírüp-tírüp tüdedipp..."
Csak klimpírozott monoton módon az aktuális agyvelő. Ebben a zsongásban aztán életre keltek, mondhatni e testben létet kértek, majd ott benn egymással harcra keltek, fura figurák, fura figurák.
"Pjotr Sztyepanovics Verhovenszkij vagyok, a benned háborúzók szóvivője." Mutatkozott be egy megnyúlt fejű szőke fiatalember. "Én téged nem ismerlek." Így az elszenvedő alany. "Ha te engem nem ismersz, hívom a barátaimat!" S örült a szőke. "A te barátaid az én barátaim is." "Haha! Az én barátaim a te ellenségeid... viszont a te barátaid barátaim nekem is." "Tehát az én barátaim azért ellenségeim, mert barátaid ők neked is?" "Mit kiabáltok itt?" Kérdezte, s egy pillanatra megállt mellettük ef. Zámbó Öcsi a Bizottság nevű zenekarból. "Tényleg, mit kiabálunk? Egyáltalán, ki ez az idetestesült patkányfejű, mikor én nem is ismerem az orosz realistákat..." "És a nemzetközi ateizmussal hogy állunk?" Sunyi kérdés volt ez, valahonnan hátulról érkezett. Az agy megpördült tengelye körül és - mivel egyszerű konstrukció volt, amiből hiányzott a pörgettyűs stabilizátor, úgy is, mint giroszkóp - megszédült. Pjotr Sztyepanovics, kihasználva ezt a bizonytalanságot, távozott. (Lehet, hogy a barátaiért indult?) "Ha érdekel, én egy tanyán nevelkedett blogger vagyok, a cipőm talpán birkaszar." Ily módon határozta meg magát segítőkészen, és az intenzív szemkontaktust, mint stabilizációs lehetőséget kínálta fel, a hang. "Blogger lábán birkaszar? Nem kérek ebből, visszautasítom, visszautasítom a segítséget, visszautasítom, hogy engem emberségbe helyezzenek, hogy talajba gyökereztessenek...Hogy e módon mobilitásom odavesszen, odavesszen, odavesszen!" Háborgott a háborodott. Egy újabb jelenés, Richard Brautigan az úttest túloldaláról integetett: "Gondold át, gondold át!" Ezt kiabálta: "A domboldalról lefutó falépcső nem gyermekkori álmod pisztrángot rejtő vízesése! Valaki átkúrja a fejed!"
Aztán csönd, csak a pörgő agy surrog a fejben, meg az autók zúgnak az Andrássy úton.
Csak a pörgő agy surrog és az autók zúgnak.
Csak surrog, meg zúg.
Csak az agy.
Ágya a gondolatnak.
Iván K. megérkezett. Zdrasztvújtye, Iván Karamazov!