Nyár. Augusztus közepe: forróság.
Az esztendőnek azon szaka, amikor végre felemelheti a lejáratot fedő lappancsot, és annak a vak, ősz öregembernek évenként egyszeri alkalomra szóló külön engedélyével, akit elveszve és tanácstalanul, tehát amikor a legnagyobb szükség volt rá, okos megérzéssel keresztapjának szólított, tizenkét ujjal kapaszkodva felhúzza magát, s kiül a lyuk szélére Ady Lőrinc Bandi fia, hogy lábát lógázva - giling-galang - a világtalan mélység felett, tenyerével árnyékolt reménykedő nagy szemeivel a nyíri akácok tövében korhely, Napimádó vad táncra kerekedett messzi porfelhők fátylából kihámozhassa hazatértükben a szelíd pócsi búcsúsokat.
Giling-galang.
Szürke Ló Főnök tétova révületben áll a tér sarkán. Legyőzve így az idő linearitását - amúgy simán, akármikor, Balogöcsi Szellem már szinte a lekötelezettje - és az illúziót, amit fizikának neveznek, tekintete keresztülhatol a tér betonján, valamint majd öt évtized lepedékén: tisztán rajzolódik ki Pali bátya Pannónia motorbiciklijének keréknyoma a sívó homokban, aki ilyenkor mindig átszaladt Kislétáról, az oldalkocsiban néhány láda nyári almával, hogy az ünneplő feketébe öltözött, a beköszönést már elvégző, a hosszú énekektől cserepes szájú búcsúsokat felfrissíthesse rögtön, itt a templom előtt.
Tétova révületben áll tehát a tér sarkán; mögötte zarándokközpont és kávézó. "Vallási turisták, vallási turizmus: élőholt farizeizmus", ítélkezik, mert ő már csak ilyen hirtelen.
Átellenben, közvetlenül a Kegytemplom kapuja mellett álldogál egy alak. Mellette gúlába rakva, ahogyan egykor a karabélyokat támasztották össze a katonák, botok. Egyszerű, görbített markolat nélküli, egyenes botok. Olyan mellközépig érően hosszúak. Fehérre vannak festve, felső végük alatt egy jó marokszélességgel vékony bőrszíjból átfűzött hurok.
Szürke Ló Főnök révületében jól látja és jól hallja.
Az illető mindenkit, aki a Bazilikából épp távozik, megszólít, legyenek bár turisták, vagy válogatott papi személyek, harsányan megkérdi, látták-e könnyeit hullatni a Pócsi Máriát, s mindenkinek, aki nemet mond - mindenki nemet mond - igyekszik a kezébe nyomni egy ilyen botot.
És nem tágít.
Van, aki átveszi a bolondjától, hogy aztán mosolyogva mutogassa az úti társaságban, de a legtöbben igyekeznek észre sem venni a hülyét.
Aztán - végül - megérkezik Pali bátya: Még Nevetlen És Nem Is Főnök a fejébe nyomja a kissé lötyögős, félgömb alakú, világoskék bukósisakot, az álla alatt valahogy összecsombékolja a műbőr szíjat, amiről már rég leszakadt a csat, felül Pali bátya mögé a feketével szegett piros ülésre, megkapaszkodik egy hosszú, és szintén műbőr kabát oldalában... és igyekszik nem elfelejteni, hogy ha hazaértek, leszálláskor gumitalpú tornacipőjével ne lépjen rá a tűzforró kipufogóra.
