Az éj, amikor D'Estefán és a Kicsi megfogadja, hogy amint lehet meglógnak önnön börtönük magasba nyúló falai mögül, miközben a Hold ezüstös párafüggönyök mögé rejtezik, és a Bartók rádió Notturno c. műsorát hallgatja, amit, nem mellesleg, jó szívvel ajánl minden emelkedettségre törekvő léleknek, akiben éjjelente felbolydul a nappal már eltemetni vélt vicsorgó káosz minden riadalma, réme és rettegése
Bizony, egy átlagos nap estéjén úgy esett, hogy egy bűnügyi helyszínről, mint feltételezett elkövetőket, begyűjtötték önnön magukat. A teljesen nyilvánvaló hasonlóság először fel sem tűnt nekik. Csak ahogyan a rabosítás folyamatába illeszkedő fotózáson tébláboltak, tátották el a szájukat:
- D'Estefán! - riadt meg a felfedezéstől a Kicsi. - Mint egyik tojás a másikhoz!
- Aszta! Kicsi, harr, hörrr, emitt állunk testileg, amott pedig valójában!
- D'Estefán, ööö... akkor most mi lesz? Bíróság elé állítanak bennünket?
Erre a valójában D'Mégiscsak Estefán válaszolt a valójában Kicsinek:
- Még ma éjjel. És tudod-e kik lesznek a vádlóink? A hörr, a D... harr, hörr, harr, a hörr, ...on... harr, ...onok!
- A Daltonok? Vádalku?
- Nem a Daltonok! A Démonok!
A tárgyaláson tehát a vád tanúi (+ az ügyész) a Démonok, úgy mint Démon Géza, Démon Alajos, Démonné szül. Démon Franciska és három fiatalkorú gyermeke: a Démon ikrek voltak. Az ügyészt dr. Démon Elemérnek hívták.
A vádlottak egyetlen vádpontot sem voltak képesek tagadni, nyilvánvalóan lelepleződtek önmaguk előtt.
Semmi perc alatt megszületett az ítélet, s kettejüket azon nyomban át is szállították a börtönükbe: narancs lüktetéssel töltötte meg az utca sötétjét az elektromosan nyíló hatalmas kapu testi épségre veszélyt jelentő odébb csusszanását jelző villogó forgó fénypászmája, ők pedig összebilincselve titkos fogadalmat tettek egymásnak: a lehető leghamarabb, az első adandó alkalommal megszöknek. Önmaguk elől.
A Kicsi végigmérte a falakat.
- D'Estefán, szükségünk lesz létrára - súgta narancssárga hajjal.
