...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2020.07.31. 07:01 Szabó A. Imre

Hagymázas fantazmagória?

Címkék: trianon összeesküvés-elmélet történelem emlékezet európa baloldal bal 2020 1920 tisztánlátás szabadkőművesség balsors első világháború 1919 fejtő ferenc progresszió valóságigény koherencia karsai lászló

Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

– „Ha viszont azzal állna elő valaki, hogy az orosz cári rendszert és a német császárságot, az Osztrák-Magyar Monarchiát, valamint az Oszmán Birodalmat a szabadkőművesvilág-összeesküvők döntötték meg, ezt a hagymázas fantazmagóriát legfeljebb a Kárpátia Stúdió adná ki könyvalakban.” (Karsai László)

– A kommunistából lett szociáldemokrata Fejtő Ferenc, a magyar baloldal és balliberálisok nagy történész idolja épp ezt állítja. Egészen pontosan azt, hogy: „...a szabadkőművesség, ez az elitisztikus, jól felépített és a politikai pártoknál jobban szervezett és központosított tömörülés játszotta az élcsapat szerepét abban, hogy a nagyhatalmak háborúja ideológiai háborúvá változzon át abból a célból, hogy Európát köztársasággá alakítsa át”.

Szólj hozzá!

2020.06.29. 23:59 Szabó A. Imre

Budapest Pride 2020

Címkék: homoszexualitás betegség egészség szabadság liberalizmus erkölcs biblia kereszténység globalizmus horogkereszt 2020 szivárvány politikai korrektség istenkáromlás nemzetiszocializmus jelenések könyve szövetség blaszfémia destrukció karácsony gergely teremtés könyve normalitás ezekiel könyve progresszió lelepleződés eszmélés erkölcsi érzék konszenzusterror véleménydiktatúra egalitarizmus homogenizáció gender-ideológia prájdfeszt rómaiaknak írt levél egyneműsítés egyenlősítés privilegizált kisebbségek erkölcsi restség szellemi renyheség az úr trónusának alapzata

„Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.” (Róm 1,32)

Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

– Mi értelme van egy ilyen pridenak? Komolyan nem értem. Magyarországon minden felnőtt azzal dughat akivel csak akar minden földi jogkövetkezmény nélkül. Mit akarnak még ennél többet, aranyórát lánccal?

– Azt akarják, hogy eszébe ne jusson az embereknek elgondolkozni ezen, olyan legyen mint az összes többi felvonulás, ami nem érdekel senkit.

– Akkor vonulgathattok az idők végezetéig, mert a normális emberek egészséges vonzalmait, harmóniára való fogékonyságát és ép erkölcsi érzékét nem fogjátok tudni elpusztítani, bármennyire aljas eszközökkel is igyekeztek azt roncsolni. Nálatok nagyobb legények is kísérleteztek már azzal és lám, mi lett mindig a vége!

***

Kiegészítés (2020. 08. 15.)

Tegnapi hír: „Kitűzte a Budapesti Városháza homlokzatára az LMBTQ közösség szivárványszínű zászlóját Karácsony Gergely. A főpolgármester facebook oldalán tette közzé az erről készült képet. Karácsony azt írta, azért döntöttek így, hogy ezzel is világossá tegyék: Budapest városa büszke minden olyan polgárára, aki él a szabadságával és kiáll saját közösségéért. Bízom benne, hogy jövőre már együtt járhatjuk végig Budapesten a Pride útvonalát és együtt ünnepelhetjük majd a szerelem szabadságát! – tette hozzá a Párbeszéd politikusa.” [forrás]

Gondoljátok meg, proletárok: A szivárványos zászló gyakorlatilag ugyanaz a történet, mint a horogkeresztes zászló. A horogkereszt egy sokezer éves Napszimbólum, jóformán valamennyi ősi kultúrában megjelenik, a hinduk máig egyik legszentebb jelképe. Ezt a szimbólumot sajátították ki a német nemzetiszocialisták, éltek vissza vele és tették értelmezhetetlenné és elfogadhatatlanná. A szivárvány szintén számos kultúrában fontos szimbólum, Kínától Kambodzsáig és Afrikáig, a sintoizmustól a buddhizmusig, a szibériai sámánizmustól a Kalevaláig és a magyar népi kultúráig mindenütt jelentős szerepe van. A kereszténységben a szivárvány Isten az emberrel, az Özönvíz után kötött szövetségének jele és az Úr trónusának alapzata (lásd: Ter 9,12-13; Ez 1,28; Jel 4,3). Ahogy a nácik a horogkereszt esetében, úgy a buziaktivisták is tisztában voltak vele, hogy mit gyaláznak meg, amikor a szivárványt destrukciójuk jelképévé tették, részükről ez egyértelműen a blaszfém (istenkáromló) szándék demonstrálása. Ahogy a nácizmus beszennyezte a horogkeresztet, úgy szennyezi be a fajtalan, szodomita téboly a szivárványt, ahogy a nácik bukása után a horogkereszt használhatatlanná vált, úgy fog a buziaktivizmus valódi arcának lelepleződése után a szivárvány is egy gyilkos sátáni ámokfutás mementójává válni. Jó volna, ha mielőbb megtörténne az eszmélés, hogy minél kevesebb áldozattal fizessen az emberiség erkölcsi restségéért és szellemi renyheségéért.

***

Kiegészítés (2020. 08. 27.)

Tegnapi hír: „Karácsony Gergely főpolgármester kitűzte a budapesti városháza homlokzatára a Pride zászlaját. A Párbeszéd társelnöke azonban itt nem állt meg, és – talán érezve a tömeges felháborodást – magyarázkodásba kezdett. Ennek során találta leírni egy Facebook-bejegyzésben, hogy a Pride nem vallásellenes, a szivárványos zászló pedig nem üzen mást, mint ami a katolikus egyház hivatalos álláspontja. Vagyis, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés a szexuális orientációja miatt, mert mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Karácsony hozzátette azt is, hogy Isten szereti a meleg embereket – és az egyháznak is szeretnie kell őket.” [forrás]

Karácsony annyira magabiztos az álláspontjában, hogy azóta töröl(tet)te a kérdéses facebook-posztot és egy szomorú buzi fotóját pakol(tat)ta a helyére. Ennyit K. G. vallástanítói oeuvrejéről...

A Katolikus Egyház álláspontja világos és egyértelmű a kérdésben. A Hittani Kongregáció Az azonos neműekről című dokumentuma (többek között) az alábbiakat mondja:

„A homoszexuális együttélésekből teljesen hiányzanak a házasság és a család azon biológiai és antropológiai elemei, melyek ésszerűvé tehetnék az ilyen együttélések törvényes elismerését. Ezek az együttélések ugyanis nem alkalmasak arra, hogy megfelelően biztosíthatnák az emberi faj szaporodását és fennmaradását. Ezen alkalmatlanságukon a mesterséges megtermékenyítés területén elért újabb fölfedezések esetleges fölhasználása - azon túl, hogy súlyosan sérti az emberi méltóságot - semmit nem változtat. A homoszexuális együttélésekből teljesen hiányzik a házastársi dimenzió is, amely a szexuális kapcsolatok emberi és rendezett formáját képviseli. E kapcsolatok ugyanis akkor emberiek, amikor és amennyiben kifejezik és elősegítik a nemek kölcsönös megsegítését a házasságban, és nyitottak az élet továbbadására.

Amint a tapasztalat bizonyítja, a kétneműség hiánya akadályokat állít a gyermekek normális fejlődése elé, akik esetleg az ilyen együttélések részesévé válnak. Nincs alkalmuk megtapasztalni az anyaságot vagy az apaságot. Gyermekeket örökbefogadással bevinni homoszexuális együttélésekbe erőszakot jelent e gyermekekkel szemben, abban az értelemben, hogy kihasználják kiszolgáltatottságukat azáltal, hogy olyan környezetbe helyezik őket, mely nem támogatja teljes emberi fejlődésüket.

Az ilyen gyakorlat súlyosan erkölcstelen lenne, és nyílt ellentmondásba kerülne azzal az elvvel, amelyet az ENSZ gyermekek jogairól szóló nemzetközi konvenciója is elismer, mely szerint minden esetben a gyermek mint gyengébb és védtelen fél érdekét kell előnyben részesíteni.

(...)

Az Egyház tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez. A közjó követeli, hogy a törvények ismerjék el, támogassák és védelmezzék a házassági együttélést mint a társadalom alapvető sejtjének, a családnak alapját. A homoszexuális együttélések törvényes elismerése vagy azok házassággal való azonosítása nem csupán egy deviáns magatartás jóváhagyását jelentené, azzal a következménnyel, hogy a mai társadalom egy modelljévé teszi, hanem alapvető értékeket is elhomályosítana, melyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak. Az Egyház nem teheti meg, hogy ne védelmezze az ilyen értékeket az emberek és az egész társadalom javára.” [Forrás: Hittani Kongregáció: Az azonos neműekről]

Szólj hozzá!

2020.06.21. 07:11 Szabó A. Imre

A kulturális forradalomról

Címkék: kultúra történelem usa európa terror szabadság liberalizmus forradalom kommunizmus bevándorlók többség rasszizmus baloldal igazságosság utópia kisebbség globalizmus emancipáció befogadás együttélés integráció 2020 politikai korrektség totalitarizmus nemzetiszocializmus asszimiláció multikulturalizmus demokratizálás progresszió kultúrpolitika befogadók kulturális forradalom liberális demokrácia egalitarizmus homogenizáció kulturális expanzió kulturális regresszió egyneműsítés egyenlősítés privilegizált kisebbségek

A kulturális forradalmakból a kultúra soha nem került még ki győztesen.

***

Ti mindannyian egyéniségek vagytok! Vagy annyira azért mégsem? [Kattints ide!]

„Nem félünk” [Kattints ide!]

Az integráció helyzete [Kattints ide!]

Multikulturalizmus most [Kattints ide!]

„Manapság mindkettő egyformán fenyeget, és irányítani akar” [Kattints ide!]

Szólj hozzá!

2020.06.19. 07:01 Szabó A. Imre

A világjárvány alatt

Címkék: élet halál betegség egészség veszély megértés felelős felelősség igazság igazságosság posztmodern lelkiismeret szolidaritás személy járvány 2020 öntudat tett méltóság cselekvés következmény méltányosság világjárvány önbecsülés felelősségtudat felelősségérzet belátás

Nem tudom, ki hogy van vele, engem mélyen elszomorít a közemberek (az egyszeri állampolgárok) járvány alatti magatartása. Ha akár csak középiskolás fokon is ismerjük a történelmet, akkor tisztában kell lennünk vele, hogy a védőoltások kora előtti járványokat, más eszközük nemigen lévén, a kórokozó elszigetelésével, következetes karanténintézkedések bevezetésével győzte le az emberiség. A vesztegzárak sohasem voltak önkéntesek, rendre szigorú katonai-rendvédelmi intézkedésekkel nyomatékosította azokat a mindenkori hatalom, de hatékonyságuk biztosítéka nem elsődlegesen az alkalmazott erőszak foka, sokkal inkább az emberek fegyelme volt. Ma, amikor nagyjából száz év után ismét egy olyan világszerte pusztító kórral nézünk szembe, ami ellen egyetlen fegyverünk a felelős magatartás, lehangoló látni, milyen rosszul is állunk öntudat dolgában, mennyire képtelen legtöbbünk a józan mérleglésre-belátásra és a helyzet megkívánta határozott-következetes magatartásra.

A járvány első hullámán, Európában legalábbis, úgy tűnik, túl vagyunk, azonban a szabad mozgást-érintkezést korlátozó intézkedések fokozatos feloldásával egyre több helyütt alakulnak ki járványgócok, ez pedig, nem nehéz belátni, nem jelent mást, minthogy a fertőzésveszély korántsem szűnt meg, bárhol-bármikor megfertőződhetünk és hordozójává, terjesztőjévé válhatunk a kórnak. Önbecsapás és mások egészségét, életét is veszélyeztető ostobaság volna tehát azt gondolnunk, hogy az önkorlátozás okafogyottá vált; a hivatalos karanténrendelkezések eltörlésével személyes felelősségünk nem csökkent, ellenkezőleg, éppen hogy jelentősen megnőtt. 

Tudom (s mert tudom, ezért írom e sorokat), nem népszerű manapság sem az önbecsülésre, sem a lelkiismeretre hivatkozni, azonban, azt gondolom, amennyire népszerűtlen az efféle hivatkozás, legalább annyira időszerű is. Posztmodern tömegemberként rég elszoktunk (mert módszeresen elszoktattak) attól, hogy döntéseinket komplexebb összefüggésekben mérlegeljük, tetteink következményeit szélesebb perspektívákban lássuk, a helyzet azonban, amiben vagyunk, mindenkitől ezt kívánja meg. A világjárvány valamennyiünk számára (azok számára is, akik ezt elutasítják) nyilvánvalóvá teszi, hogy „nem vagyunk sziget”, hogy legjelentéktelenebb, leghétköznapibb cselekedeteink is élet-halál kérdésekké válhatnak, legkisebb figyelmetlenségünk, felelőtlenségünk is mások számára sorskérdés lehet. Vajon valóban annyira nehéz ennek belátása és az ebből következő magatartás megvalósítása? Vajon tényleg „lehetetlen küldetés” egy maszk, egy kesztyű viselése nyilvános helyeken és elviselhetetlen lemondás mozgásainkat, érintkezéseinket a legszükségesebbekre korlátozni? ... Vajon hány embernek kellene meghalnia ahhoz, hogy felelősségünk evidenciává váljék? ... Vajon mennyit ér annak az élete, aki mások életével nem számol?

Szólj hozzá!

2020.06.17. 07:11 Szabó A. Imre

„Egy vita vége és – eleje”

Címkék: nemzet vita irodalom betegség egészség magyarság 1974 illyés gyula sorskérdések magyar irodalom irodalomtörténet kulturális élet a népi mozgalom és folyományai kulturkampf kultúrpolitika népi urbánus vita népi-urbánus vita

Két részlet Illyés Gyula Egy vita vége és – eleje című 1974-es esszéjéből:

„Az irodalom életében a megoszlás legtöbbször nem a betegség, hanem éppenséggel az egészség jele. A megoszlás a nemzetek életében viszont végzetes lehet. Irodalmunk bármilykori kettészakadásának tünetei tehát merőben onnan nézendők, jelentették-e vagy jelentik-e a nemzet valamiféle végzetes megoszlásának veszélyét.

(...)

Az irodalomban, ezzel kezdtem, a véleménymegoszlás nem félelmetes. Bajt csak az jelentene, ha ennek vagy annak a szerzőnek a nézete egyeduralomra törhetne; ha egy másik szerző ugyanazon a fórumon azt a nézetet, ha arra szorul, nem igazíthatná ki, higgadtan és tárgyilagosan, sőt, ha nem adhatna maga is iránykereső hangot, éppúgy fölkészülve a higgadt és tárgyilagos kiigazításra.” [Forrás]

Mindez a kultúrharcról jutott eszembe — s ha már eszembe jutott, ide is idéztem.

Szólj hozzá!

2020.06.07. 23:59 Szabó A. Imre

Trianon 100+

Címkék: trianon történelem irodalom magyarország emlékezet fájdalom magyarság karinthy frigyes hagyomány önismeret 2020 veszteség 1920 magyar irodalom mélymagyar magyarságtudat fantomfájdalom

Karinthynak van igaza, hogy Trianon örökre megmarad, mint fantomfájdalom: ha valaki elveszíti valamelyik végtagját, az még utána is fáj, akár élete végéig is. Amíg világ a világ és még két napig, amíg magyar él a földön, érezni fogja ezt a fájdalmat. Ezzel nincs mit tenni, mert nem lehet vele mit tenni, ezzel együtt kell élni, nekünk, magyaroknak és azoknak is, akik velünk ezt tették.

 ***

Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak [Kattints ide!]

Szólj hozzá!

2020.05.27. 11:49 Szabó A. Imre

Igazságbeszéd

Címkék: politika 2006 kommunikáció közélet politikus hazugság demokrácia gyurcsány ferenc valóság beszéd igazság baloldal politikai kultúra politikai kommunikáció bal 2020 viszony politikum szocialisták kormányzás hatalomgyakorlás balsors demokraták gy f politikai szocializáció viszonyrendszer valóságérzékelés igazságbeszéd progresszió valóságigény demokratizmus liberális demokrácia hatalomtechnika

„Jön az őszödi beszéd 14. évfordulója! Most újra meghallgathatja és elolvashatja a 2006. május 25-én elmondott, elhíresült beszédet az akkori miniszterelnöktől!” [Kattints ide!]

Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

– Gyönyörű, szenvedélyes igazságbeszéd volt, Elnök Úr!

– Igazságbeszéd? Vegyük, ha csak egy pillanatra is komolyan magunkat és gondoljuk végig, mit is jelent ez pontosan ebben a kontextusban: igazságbeszéd az, ha beismerem, hogy hazudtam. Milyen erkölcsi, szellemi és mentális állapotban lehet az, akinek ilyen az igazságról alkotott képe, az igazsághoz való viszonya?

Szólj hozzá!