Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Az egyetlen megoldás az ateista világ lenne.
– És azt hogyan valósítanád meg? Erőszakos térítéssel?:-)
***
Megértés [Kattints ide!]
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2024.09.30. 22:59
Az egyetlen megoldás
Címkék: jövő tudás hit ateista megoldás megértés megváltás ateizmus jövőkép haladás térítés felvilágosodás megvalósítás progresszió végső megoldás erőszakos térítés a maga módján vallásos az egyetlen megoldás ateista világ
Szólj hozzá!
2024.09.27. 23:11
Hatvannyolc év után
Címkék: politika történelem usa magyarország ukrajna emlékezet 1956 oroszország háború forradalom orbán viktor magyarság kádár jános kommunizmus szocializmus politikai kommunikáció globalizmus szovjetunió kádárizmus nagy imre internacionalizmus nagyhatalmi politika szabadságharc 2022 szovjet megszállás nemzettudat oroszság 2024 orbánizmus ötvenhatosok orbán balázs emlékezetpolitika emlékezetkultúra kisnépség nagyhatalmi konfliktus ukránság prolizmus kádár jános koponyája orbán viktor politikai igazgatója amerikaiság
„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.” (Orbán Balázs, Orbán Viktor politikai igazgatója) [Forrás]
„...most a politikai igazgatóm éppen félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba, hiszen a mi közösségünk az 1956-os forradalomnak a talaján áll, abból nőtt ki. Nem lenne a mi politikai közösségünk, ha nem lettek volna az '56-os hősök, és ezért a háború és béke vitájába nem beemelni kell a magyar történelem számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit, 1956 és az '56-os hősök, hanem inkább távol kell tőle tartani. Nem szeretném, ha az ukrán-orosz háború árnyéka rávetődne az 1956-os szabadságharcosoknak az emlékére, akiknek hálával tartozunk. És az ő dicsőségüket kell inkább napirenden tartanunk, mert ahol nem felejtik el a hősöket, ott új hősök is születhetnek. Nincs nekem kétségem egyetlen fideszes vezető politikai nézetei felől sem. Én biztos vagyok abban, hogy Orbán Balázs is, ha a történelem úgy fordulna, hogy megint harcolni kell a hazáért, akkor ott lesz velünk a Corvin közben. De mindenesetre figyelnünk kell arra, hogy a háború és békéről szóló nemzetközi viták, mikor megérkeznek Magyarországra, ne tereljék félre, ne rombolják le, ne siklassák ki az egyébként fontos, belpolitikai értelmes vitákat.” (Orbán Viktor) [Forrás]
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Hát, ez az Orbán Viktor-nyilatkozat nagyon kádárjánososra sikerült: amit tabusítunk, amiről nem beszélünk, abból probléma sem lehet. Szerintem Orbánnál van Kádár ellopott koponyája és esténként megbeszéli vele a másnapi teendőit. Elvonul az elfüggönyözött hátsó szobába és megkérdezi a koponyát: „Mondd, János, te mit tennél a helyemben?”
– Nincsen ebben semmi meglepetés, hogy belezavarodtak Ötvenhat magyarázatába. Az ő eredetmítoszuk Nagy Imre háborús jóvátételt behajtó biztos bácsi, az Ipatyev-sortűzbizottság egyetlen magyar túlélője. Naná, hogy nem fordította a Magyar Néphadsereget az invázió ellen. Hogy beállt volna harckocsi elhárító ágyút tölteni a Corvin közbe, arról nem maradt fenn dokument. Cikáznak és tekergőznek, mint fing az üvegben / gólyafos a levegőben / zsidóban a fájdalom, esetleg mindhárom egyszerre. Mert nincsen közük Ötvenhathoz. Kádárhoz van, aki nemzeti szocializmust épített, nem teljesen sikertelenül. Kinyírta a főmoszkovitát és 3 millió proletárt befizetett Balcsi-virsli-sörre. A többi meg szopott, akárcsak most.
***
1956 [Kattints ide!]
Orosz-ukrán háború [Kattints ide!]
Kádárizmus [Kattints ide!]
Orbánizmus [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2024. november 4.):
Csak a miheztartás végett! Azzal valóban nehéz volna vitatkozni, hogy aki Oroszországgal szándékozik szkanderezni, az többször és nagyon alaposan gondolja át, csakhogy ebben a konkrét esetben nem erről szól a történet. Orbán Balázs kijelentésével nem az a probléma, hogy egy evidenciára felhívja a figyelmet, hanem az, hogy az 1956-os magyarországi és 2022-es ukrajnai helyzet között vont párhuzama értelmetlen. 1956-ban Magyarország szovjet megszállás alatt állt, a szovjetekkel szembeni fegyveres ellenállás népfölkelés jellegű volt, abban a reguláris magyar haderő nem vett részt (ha jól emlékszem egyetlen kivétel volt, nov. 4-én hajnalban, a pesterzsébeti Jutadombnál, talán, két üteggel őrszolgálatot teljesítő kiskunmajsai tüzérezred rálőtt a bevonuló szovjet csapatokra); 2022-ben Ukrajnát külső támadás érte egy másik ország, Oroszország részéről, amire Ukrajna ugyanúgy reagált, ahogyan bármely más ország reagált volna, ha külső támadás éri, reguláris hadseregével védte a területét. Hogy azóta hányszor és hogyan lehetett volna lezárni ezt a háborút, az, persze, legitim és fontos kérdés, de a magyar ’56-hoz semmi köze. Orbán Balázs szimplán hülyeségeket beszélt (ahogy erre Orbán Viktor is rámutat), egyszerűen nem gondolta át, mit mond és ezzel lehetetlen helyzetbe hozta saját magát, pártját és kormányát és megbántott és megzavart sok magyart is. [Egy komment a Világhálóról]
3 komment
2024.09.25. 19:11
Kötcse 2024
Címkék: politika kommunikáció közélet kötcse fidesz kormányzat vita magyarország populizmus párbeszéd demokrácia orbán viktor magyarság demagóg manipuláció politikai kultúra politikai kommunikáció hatalom globalizmus kádárizmus feketelyuk neoliberalizmus gyurcsányizmus hatalomgyakorlás politikai szocializáció politikai osztály valóságérzékelés nemzeti öntudat fenomenológia valóságigény 2024 valóságentrópia gyarmati politika orbánizmus fidesz-kormány doktriner demokratizmus hatalomtechnika orbán-korszak nemzeti önismeret
„Mi sose ígértük az embereknek azt, hogy minden problémájukat megoldjuk. Sose ígértük, hogy megváltjuk őket. Egy dolgot ígértünk, hogy mi itt leszünk velük. Ha fúj, ha esik, mi itt leszünk velük.” (Orbán Viktor)
Az orbánisták ma kb. ott tartanak, ahol a kádáristák tartották a nyolcvanas évek második felében vagy a gyurcsányisták a kétezres évek második felében. Észszerű érv ma már ugyanúgy nincs az orbánizmus mellett, ahogy anno nem volt a kádárizmus és gyurcsányizmus mellett sem, így az orbánisták is feladták a vitákat és pozíciójuk a passzív agresszív és a nyíltan erőszakos, az értetlenkedő, lekezelő és a fenyegetőző attitűd között pulzál. Sajnos, annyival tragikusabb a helyzet, mint a nyolcvanas vagy a kétezres években volt, hogy akkoriban volt politikai önszerveződésre, ellenállásra képes nemzeti elkötelezettségű értelmiség, mára a Fidesz-kormányok ezt az értelmiséget félrevezették, korrumpálták, szétzilálták, megfélemlítették, elrohasztották. Orbán minden akadályt felszámolt a globalista expanzió előtt, védtelenné, kiszolgáltatottá tette az országot a gyarmatosítók számára.
***
Kötcse [Kattints ide!]
3 komment
2024.09.19. 17:59
Tizenötször
Címkék: média internet sajtó kommunikáció fidesz magyarország populizmus orbán viktor magyarság kommunizmus rogán antal virtuális valóság politikai kultúra politikai kommunikáció globalizmus világháló nemzetiszocializmus neoliberalizmus személyi kultusz hatalomgyakorlás tömegkommunikáció hitler adolf sztálin j v 2024 kim dzsongun orbánizmus fidesz-kormány mao ce-tung véleményterror hatalomtechnika véleménymonopólium homogenizáció egyneműsítés szeretett vezér spin dictator kommunikációs és tematizációs monopólium proliság prolizmus rogán művek
E bejegyzés közvetlen előzményei ide és ide kattintva olvashatóak.
Megszámoltam, a mandiner.hu címlapján tizenöt cikk címében szerepel Orbán Viktor neve. Nooormális???!!! Ilyen aránytévesztésben még Sztálin vagy Hitler vagy Mao Ce-tung alatt sem volt az aktuális kormánysajtó. Valószínűleg intelligensebb emberek írták intelligensebb embereknek, mint ma a Rogán Művek propagandistái és fogyasztói. Fogadjunk, hogy egy észak-koreai hírportál címlapján nem szerepel tizenötször Kim Dzsongun neve!
***
Orbánizmus [Kattints ide!]
Világháló [Kattints ide!]
1 komment
2024.09.10. 03:11
Papifrankó... 3.
Címkék: média közösség sajtó kommunikáció kormányzat fájdalom bukás orbán viktor keresztény erkölcs rogán antal kereszténység propaganda manipuláció politikai kultúra politikai kommunikáció bayer zsolt autonómia tekintély seb kormányzás katolikus egyház képmutatás papság erkölcsiség politikai szocializáció valóságérzékelés egyházellenesség farizeizmus valóságigény moralitás valóságentrópia orbánizmus egyházpolitika hatalomtechnika botránykampány szabadság-szobor bese gergő rivafinoli francesca keresztény kormányzás
E bejegyzés közvetlen előzményei ide és ide és ide kattintva olvashatóak.
Itt kommentálom Francesca Rivafinoli „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” — felháborodás helyett építsük közösen a keresztény Magyarországot [Kattints ide!] című cikkét:
Szia, uram, Francesca Rivafinoli! Mindenek előtt, légy szíves, győzz meg, hogy a Bese-féle Rogán-akta nem azért landolt épp most és épp az apostoli nuncius asztalán, mert a Magyar Katolikus Egyház finoman szólva sem lelkesedett a Szabadság-szoborra tervezett keresztetekért! Hasonlóképp azért is hálás volnék, ha megmagyaráznád, hogy hogyan fér össze a keresztény kormányzással az, hogy a miniszterelnök az Egyház ügyének minősíti a Bese-ügyet és a hozzád hasonló kétes egzisztenciájú politikusok, kormánykáderek és propagandisták, akik tizenöt éve a papság erkölcsi tekintélyén sütögetik a szalonnájukat, most melldöngetve határolódnak el a bukott paptól és zúdítanak rá gyilkos médiahadjáratot, deklarálva, hogy az „ő közösségükben” nincs helye „ilyen” embereknek! Ha keresztényként gondolkoznátok, akkor közösséget vállalnátok a fájdalomban, mert nyilvánvaló volna számotokra is, hogy egy pap bukása mindannyiunk közös lelki és erkölcsi sebe, seb az Egyházon, seb Krisztus testén.
***
Kiegészítés
S ha már, akkor már! Mivel a facebookon nem vagyok regisztrálva, röviden itt szólnék hozzá Bayer Zsolt „Bedász Andgő – papok a szarzivatarban” [Kattints ide!] című írásához:
Ha valaki tudja a választ, megoszthatná velem! Bayer Zsolt saját jogon, jellemének, belső indíttatásainak engedve ekkora primitív büdös állat vagy szerepet játszik, a Fidesz panelproli szavazóinak szellemi-erkölcsi igényeit igyekszik kielégíteni, amikor ilyen undorító és aljas, mocskos és uszító szövegeket gyárt egy katolikus pap bukásáról? Ennyire mélyre még a kommunisták sem igen süllyedtek anno; nyilván, nem a papok méltóságára voltak tekintettel, saját önbecsülésük tartotta vissza őket, hogy ennyire leadják. Ha nem tudnátok, feltételeznétek, hogy a fenti cikket egy katolikus szerző, egy keresztény-nemzeti-konzervatív kormány vezérpublicistája írta?
***
Katolicizmus [Kattints ide!]
3 komment
2024.09.09. 03:33
Szavak
Címkék: jog közélet jelentés isten hazugság szépség szabadság demokrácia jóság szent szavak szeretet kereszténység megértés igazság gondviselés igazságosság érték kegyelem személy személyiség jézus krisztus istenítélet szentség igazságtalanság abszolút tökéletesség kollektív weil simone középszerű csúfság autenticitás isteni rend ami személyes és ami szent a szavak hatalma isten az igazság középszerű intézmények középszerű értékek autentikus jó demokratikus szabadságok
E blogbejegyzést, Olvasó, tekintsd könyvajánlónak!
„Mikor a szavak hatalmát emlegetik, általában téves és illuzórikus hatalomról van szó. A Gondviselés rendelkezése folytán azonban vannak bizonyos szavak, melyek --- ha jól használjuk őket --- eleve önmagukban hordják a megvilágosodás és fölemelkedés kegyelmét. E szavaknak számunkra fölfoghatatlan és abszolút tökéletesség a birtoka. A megvilágosítás és a jó felé való vonzás ereje magukat a szavakat lakja, úgy, ahogy kiejtjük őket, távol minden magyarázkodástól. Helyes használatuk megkívánja, hogy semmiféle fejtegetést ne csatoljunk hozzájuk. Fölfoghatatlan, mit e szavak kifejeznek.
Isten az igazság: ilyen szavak. Hasonlóképp: igazságosság, jóság, szeretet.
Veszélyes e szavak gyakorlása. Használatuk istenítélet. Hogy törvényesen használjuk, semmiféle emberi koncepcióba nem szabad bezárnunk őket, s kizárólag olyan indításokat szabad elfogadnunk, melyeket világosságuk közvetlenül sugall. Különben hamarosan hazugságnak tűnnek mindenki szemében.
E szavak bizonyára kényelmetlenek. Az olyanok társasága, mint jog, demokrácia, személyiség, sokkalta kellemesebb. Ezért részesülnek mindig előnyben azoknál, kik --- akár a legjobb hiszemmel --- közszereplést vállaltak. Az ilyen szerepnek nincs más értelme, mint hogy lehetőséget nyújt a jó gyakorlására, s azok, kik jóhiszeműen vállalják, bizonyos, hogy jót is kívánnak szerteárasztani kortársaikra; tévedésüket kivétel nélkül ott követik el, hogy ők maguk a jót --- úgy vélik --- áron alul megvásárolhatják.
A szavak, mik a középszerű értékek régiójából származnak, [jog, demokrácia, személyiség] megfelelően alkalmazhatók a maguk szintjén, a középszerű intézmények világában. Maga az inspiráció azonban --- miből 
minden intézmény származik, s aminek azok mintegy projekciói csupán --- tökéletesen más nyelvet követel.
A személynek a kollektivitással szemben való alárendeltsége hozzátartozik a dolgok természetéhez, ahogy a mérleg serpenyőjén a gramm alárendeltje a kilogrammnak. De lehetséges olyan mérleg, hol a gramm fölébe kerül a kilogrammnak. Egyedül az kell, hogy a mérleg egyik karja több mint ezerszerte hosszabb legyen, mint a másik. Az egyensúly törvénye szuverén módon felette áll a súlyok egyenlőtlenségének. De soha a kisebb nem győzhet a nagyobb súlyon, ha kettejük viszonylatában királyi fölénnyel nem érvényesíti hatását az egyensúly törvénye.
Hasonlóképp, a kollektívval szemben sose lehet megvédeni a személyt és biztosítani a demokráciát, egyedül az autentikus jó érvényesülésével a közéletben, annak az autentikus jónak érvényesülésével, mi maga személytelen és semmiben sincs alávetve bármi politikai formának.
A személy szót, igaz, gyakran alkalmazzuk Istenre. De ott, ahol Krisztus magát Istent adja a tökéletesség követendő példaképéül az embereknek, a személyes mellett nyomatékosan egy személytelen képpel is szolgál: »Legyetek hasonlóvá a ti mennyei Atyátokhoz, ki egyként kelti napját jókra és gonoszokra, s egyként küld esőt igazakra és hamisakra.«[...]
Az univerzumnak e személytelen és isteni rendje szép megfelelője a köztünk működő igazságnak, igazságosságnak, szépségnek. Semmi náluknál alacsonyabb nem lehet méltó ihletője azoknak, kik elfogadták a halált.
Azok fölé az intézmények fölé, melyeknek a jog, a személyek, a demokratikus szabadságok védelme a tisztük, olyan intézményeket kellene kitalálnunk, miknek hivatása lenne fölismerni és megsemmisíteni mindazt, ami a kortárs életben az igazságtalanság, a hazugság és csúfság jegyében tipor a lelkeken.
Ki kell találnunk őket, mivel ismeretlenek, és mert lehetetlen kétségbe vonnunk, hogy nélkülözhetetlenek.” [Simone Weil: Ami személyes, és ami szent — Kattints ide!]
***
Kereszténység [Kattints ide!]
Szólj hozzá!
2024.09.05. 00:49
Hozadék és hagyomány
Címkék: politika kommunikáció kultúra konformizmus populizmus társadalom stratégia széchenyi istván valóság magyarság jólét manipuláció politikai kultúra politikai kommunikáció hagyomány önismeret kádárizmus demagógia magyar kultúra önkép megtévesztés tisztánlátás értékvesztés neoliberalizmus közjó önreflexió politikai szocializáció valóságérzékelés szociográfia hozadék valóságigény mértékvesztés kultúrpolitika magyar politikai tradíció nemzeti lét orbánizmus hatalomtechnika kiművelt emberfő proliság prolizmus
„A kiművelt emberfő. Ennél lejjebb nem bocsátkozhatunk.” (Széchenyi István)
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Tudod, mi az elmúlt 15 év hozadéka? Az orbánista prolizmus. Ahol élek, vidéken, az elmúlt tizenöt évben lecserélődtek a lakók, az időseket felváltották a panelból olcsóbb kertes területre költöző panelproli családok. Tizenöt éve onnét tudtam, hogy mások is élnek a környékünkön, hogy napközben emberek jöttek velem szemben az utcán; mára már nem lehet nyitva tartani az ablakot, mert nemcsak nappal, de még hét közben is hajnalig zaj tölti be az utcát, hol itt, hol ott, de valahol minden este buli van. És ami a legdermesztőbb, főként középkorú női hangokat hallasz; elsősorban nem a gyerekek vagy a kamaszok hangoskodnak, még csak nem is a férfiak, hanem az ittas anyukák. Számukra ez jelenti a jólétet. Ez Orbán népe, ez a kormány az ő világukat szolgálja, nekik kommunikál, az ő értékeiket testesíti meg.
– Ne hazudj!
– Ez nem hazugság, ez szociográfia. Maga a napi valóság. Vagy szembenézünk vele vagy lehúzhatjuk a rolót. Aki nem kíváncsi az igazságra, arra az igazság sem lesz kíváncsi. A magyar nemzeti gondolkodást két motívum tartotta életben, még a kommunizmus idején is (!!!): a hagyományba gyökerezettség, a történelmi és irodalmi-nyelvi tudat és az ezzel szinkronban folyamatosan jelenlévő szociografikus látásmód (magyarán: tudjuk, kik vagyunk és tudjuk, hol tartunk). A Fidesz ezzel szemben a szélsőséges gazdasági pragmatizmusra és politikai demagógiára építve tartja fenn és működteti hatalmát, könyörtelenül megfojtva, eltiporva mindent, ami útjába kerül regnálásának és térfoglalásának, így a nemzeti politikai és kulturális hagyományt is. A szociográfia, a szociografikus szemlélet segítségével, a magyar kultúra, az elmúlt száz évben, már kétszer húzta ki önüstökénél fogva magát az „önmagáról gondolkodni képtelenség”-mocsarából. Először a történelmi Magyarország felbomlását követően, a „csonkamagyarország” önismeretének és önképének kialakításához járultak hozzá felbecsülhetetlen mértékben a „szociográfusok”, majd a hatvanas években, a sztálinizmus által felőrölt-felmorzsolt, gyakorlatilag megsemmisített kultúra regenerálódását indította el az újraéledő szociografikus látás- és ábrázolásmód. Vajon megtörténik-e, megtörténhet-e ez harmadszor is? Képesek vagyunk-e még szembenézni önmagunkkal?
***
Szociográfia [Kattints ide!]
Orbánizmus [Kattints ide!]
Pol(itikai) strat(égiák) [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2024. október 11.)
Minden, ami kultúra, ma már nemcsak felesleges flincfanc a Fidesz számára, hanem egyenesen gyanús és üldözendő. 15 év alatt teljesen padlóra küldték a kulturális életet. Vörösmarty óta nem volt olyan, hogy a magyarságnak ne lett volna „írófejedelme”. Ma ki az? Hogy mekkora a baj, jól mutatja, hogy a Századvég Kiadó tavaly meghirdetett egy szociográfiai pályázatot és nyertes pályaműként csak egy 2014-ben már megjelent faluszociográfia újrakiadását és az Írószövetség Szociográfiai Osztályának egy alibiből összedobott tanulmánykötetét tudta bemutatni. [Egy komment a Világhálóról]