E bejegyzés szövege 2015-ben született.
Amikor a nyolcvanas évek második felétől fokozatosan hozzáférhetővé váltak azok a dokumentumok, leforgatták, bemutatták azokat a dokumentumfilmeket, megírták, kiadták azokat a könyveket, amelyek a XX. század, addig évtizedekig elhallgatott eseményeiről, „elmondhatatlan” aspektusairól, „személyes történelmi szenvedéstörténeteiről” szóltak, hatalmas lendülettel vettettem bele magam ezekbe a munkákba. Mindent elolvastam, megnéztem, amihez csak hozzá tudtam jutni.
Azóta elég sok év eltelt és mostanában azt kezdem magamon észrevenni, hogy erősen kerülni kezdtem a „személyes történelmi szenvedéstörténeti” tárgyú munkákat: nincs hozzájuk sem türelmem, sem erőm. A tények érdekelnek, nem a sorsok. Talán az történhetett, hogy összeért bennem a történelmi tudás és a személyes tapasztalat, amiket évtizedeken keresztül olvastam, mára, mivel én is „sorsra tettem szert”, személyessé, de legalábbis megélhetővé váltak.
Ma úgy látom, hogy a még több „személyes történelmi szenvedéstörténettől” az emberek nem lesznek sem jobbak, sem okosabbak, legfeljebb érzéketlenebbek. A múltat nem szabad sem elabsztrahálni, sem túldramatizálni...
Az ideológiai konstrukciók demonstrációjaként bemutatott történelem éppúgy hamisítvány, mint a melodrámaként előadott. Hogy hogyan válhat a történelem hitelessé és egyúttal megélhetővé? Valószínűleg alapfeltétel, hogy az adott történelmi téma logikája szerint (a hely és idő szabályszerűségeihez, az adott korhoz kötötten) tárgyilagos. Nehezebb kérdés, hogy vajon a személyesség (a megszólítottság) hogyan érhető el? Azt hiszem, ez csak úgy lehetséges, ha a befogadó rendelkezik családjában, közvetlen környezetében elsajátított közösségi emlékezettel. Enélkül a közösségi emlékezet nélkül a történelem max. tudomásul vehető, de be nem fogadható és meg nem élhető. Ez adja, alakítja ki a személyben azt a belső mértéket, amellyel más korok és más idők emberivel és eseményeivel kapcsolatban is él(ni tud).
[Medgyessy Ferenc Régészet című alkotása]
***
Történelem [Kattints ide!]
Történelemszemlélet [Kattints ide!]
Emlékezetkultúra [Kattints ide!]
[Friedrich, C. D.: Vándor a ködtenger felett, 1818]
[Illusztráció]
[
Illyés Gyula művei a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain [
Meg kell fogadni Orbán Viktor tanácsát, nem kell tévésorozatokkal foglalkozni. Valóságshowkkal pedig még kevésbé. Ha a Fidesz a ValóVilág szintjére süllyeszti a közéletet, akkor nem kell részt venni a közéletben. Akinek számít még valamit a nemzet, a magyar politikai és kulturális hagyomány, az ország jövője, akiben még maradt szemernyi erkölcsi érzék, az nem legitimálja az orbáni állatizmust, nem vesz részt a választásokon, nem vállal állami, közéleti szerepet, passzív rezisztenciába vonul. Itt a nagyszerű alkalom, a júniusi európai parlamenti és önkormányzati választások, ha a nyolc millió választópolgárból csak három millió vagy kevesebb jelenik meg, az EP-be és az önkormányzatokba csak kormánypárti képviselőket választanak, másnap a Fidesz hatalma már illegitim.