Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Megtévesztett kisember? Ez olyan, mint a megélhetési bűnöző?
– Nem, az olyan, mint a bántalmazott nő vagy gyermek.
Mi a magyar most?
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Megtévesztett kisember? Ez olyan, mint a megélhetési bűnöző?
– Nem, az olyan, mint a bántalmazott nő vagy gyermek.
...a Ki Jézus Krisztus? [Kattints ide!] című bejegyzéshez
1.
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Jézus zsidó volt.
– Jézus nem zsidó volt, hanem Istenember. „Istenember: →Jézus Krisztus, aki egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. (...) Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével, mint létének alapjával. A kalkedoni zsinat dogmaként mondta ki, hogy a Fiú isteni személye az isteni és emberi természetet mint sajátját birtokolja, s azokon keresztül kifejezi magát mint valóságos Isten és valóságos ember (DS 301).” (http://lexikon.katolikus.hu/I/Istenember.html)
2.
„»Valóságos Isten és valóságos ember«; az imádság e szavai jelzik a vállalkozás egész természetfölötti nehézségét. A bármelyikünkhöz hasonló ember-Jézus tárgya lehet ugyan a pszichológiai tanulmányozásnak, de abban a pillanatban, amikor személyével kapcsolatban már-már megállapítunk egy emberi jellemvonást, gondolnunk kell arra a megfogalmazhatatlan tartalmú kapcsolatra, ami emberi karaktere és természetének másik – isteni – arculata között fennáll, amiben ez az emberi karakter is kifejeződik, és a mi felfogóképességünk számára megragadhatatlan. Hogy egy olyasféle kifejezés, mint az »emberfia«, egyszerre legyen értelmezhető egy hozzánk hasonlóan asszonytól született, húsból-vérből gyúrt halandó definíciójaként, s egyszersmind az élő Isten messiási titkát magába foglaló természetfeletti valóság kifejezéseként, talán elegendő a zátonyra futás veszélyének jelzésére. A három apostol elfedte arcát Jézus színeváltozásának pillanatában, és a megdöbbenéstől összezavarodva alig volt bátorságuk, hogy a megdicsőült alakban felismerjék a barátjukat; szerényebb fokon hasonló helyzetben találja magát mindenki, aki portrét kíván festeni Jézusról: az emberi alakon áttetsző megtestesült Isten elvakítja a szemét.”
[Forrás: Daniel-Rops, Henri: Jézus és kora I.-II. Ecclesia, Bp., 1991.]
„(...)
– Ön szerint hány gender létezik hivatalosan?
– Azt hiszem, hetvenkettő volt legutóbb. Mi a mai állás?
– Kilencven körül.
(...)” [Forrás]
Csak egy észrevétel: Ugye, azért azzal mindenki tisztában van, hogy mivel kezdődött ez az egész gendertéboly? A női emancipációs mozgalmakkal, azzal a beteges gondolattal, hogy egy nőnek AZONOS JOGOKkal kell rendelkeznie, mint egy férfinak. Ennek az őrültségnek a kóros burjánzásának vagyunk tanúi és elszenvedői, amely, mint a rák, felfalja a társadalmakat.
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Ki, végezetül ki relativizálta a holokausztot?
– A zsidóság második világháború alatti üldözése, meghurcolása, tömeges meggyilkolása történelmi tény. Ezzel a háború vége óta foglalkozik a történelemtudomány, a téma bevett magyar neve Vészkorszak volt, a héber Soá mintájára, amely egy Izajás-prófécia nyomán ad biblikus értelmezést a történteknek. A holokauszt fogalom az 1990-es évekig meg sem jelenik a magyar történeti irodalomban, ami nem is csoda, mert a nyugatiban is csak a nyolcvanas években terjedt el egy amerikai zsidó identitáskampány nyomán. A kampány célja az volt, hogy a vallástalan zsidókat a második világháborús zsidó üldözések emlékezetének felelevenítése révén élessze új közösségi öntudatra, adjon számukra új zsidó identitást. Ez nem történelem, ez kultusz. Ez a kultusz mára egyféle újpogány zsidókultusszá nőtte ki magát. Mindez, természetesen, zsidó belügy, amíg nem próbálják saját kultuszukat fölérendelni az európai kulturális hagyományoknak, ad absurdum, nem próbálják a kultusz gyakorlását mindenki, tehát a kultusszal azonosulni nem kívánó zsidók és a nem zsidók számára is kötelező jellegűvé tenni. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy ki relativizálja a holokausztot.
***
„holokauszt (a gör. holo kaüszton, ’egészen elégett’ kifejezésből; lat. holocaustum): egészen elégő [áldozat]. - A Szentírásban az ÓSz legértékesebb véres →áldozata, melyben a hím állatot megnyúzva, teljes egészében elégették az →égőáldozati oltáron (más áldozatoknál az áldozati állat valamely része a papokat illette). - 1980 u. a II. vh. koncentrációs táborainak áldozatai (a szó ósz-i jelentésére utalva). →soah” [Forrás]
„soah, soa (héb.): a zsidók üldözése és megölése Németországban 1933-45: a →nemzeti szocializmus idején. A történelmük folyamán elszenvedett legkegyetlenebb üldözést elsősorban Izraelben nevezik ~nak, a többi nyelvben inkább →holokauszt használatos. - A ~ szó Izaiástól való: »Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, és írván igazságtalanságot írnak, hogy elnyomják az ítéletben a szegényeket, és erőszakot tegyenek az én népem alázatosainak ügyében, hogy az özvegyek a prédáik legyenek, és megrabolják az árvákat! Mit fogtok tenni a látogatás és a távolról jövő veszedelem [~] napján? Kihez fogtok segítségért fordulni és hol fogjátok elveszíteni dicsőségteket?« (10,1-3.) - Hitler és a náci párt hatalomra jutásával 1933: megkezdődött a zsidók rendszeres kiszorítása No-ból. Jóllehet minden lehetséges zsidóellenes jelszót alkalmaztak, a ~ nem vallási, hanem faji alapon történt. 1935: hagyták jóvá a »német vér és német becsület védelme« törvényt. A ~ a zsidó vállalkozások és üzletek bojkottjával kezdődött, kisajátításokkal folytatódott. 1938. V. 17-: a zsidóknak föl kellett venniük a Sára, ill. Izrael előnevet. X. 5: kötelezően bevezették a J betű, 1939: a sárga csillag viselését. 1938. XI. 10: a ném. birod-ban az összes zsinagógát lerombolták v. fölgyújtották. A II. vh. előrehaladtával, mivel olyan országok kerültek ném. megszállás alá, ahol tömegesen éltek zsidók (Lengyo., Mo.), »a zsidókérdés végső megoldásaként« 1941: megnyitották az első →koncentrációs táborokat, ahol a ~ népirtás formájában történt. - A ~ ideológiájának és megvalósításának nagyon sok nem zsidó (szerz-ek, papok) áldozata is volt. Az egyh. mindent megtett a ~ ellen, legutóbb 1998: a Zsidósággal Való Vallási Kapcsolatok Biz-a adta ki: Emlékezünk: reflexió a ~ról c. dokumentumát. **
LThK 1993. IX:195.” [Forrás]
Talán van jelentősége, talán nincs, engem mindenesetre elgondolkoztatott. Történt ugyanis, az elmúlt szűk két évben negyedszer, hogy a mandiner.hu., az ország egyetlen „szabadon” kommentelhető hírportálja, törölte (aktuálisan) regisztrált nicknevemet, valamennyi, a nicknév alatt írott hozzászólásommal egyetemben. Mivel már negyedszer történt, ami történt, különösebben nem lepődtem meg a tényen [Kattints ide!], annál inkább annak (vélelmezhető) okán. A mandiner.hu szemlézett ugyanis egy Lovászy László-cikket [Kattints ide!], amelyben a miniszteri biztos szerző kioktatja és rendreutasítja a Katolikus Egyházat, annak a lombik(mesterséges megtermékenyítési)-programmal kapcsolatos álláspontja miatt (nem mellesleg csúsztat, hogy azt ne mondjam, füllent is a miniszteri biztos úr, amikor egy pápai magánmegnyilatkozással próbálja annulálni, meg nem történtté tenni valamennyi későbbi, a témával kapcsolatos hivatalos egyházi megnyilvánulást). Ehhez szóltam hozzá és szálltam vitába több kommentelővel, tőlem telhetően tényszerűen ismertetve és védve az egyházi tanítást [Kattints ide!]. És, úgy látszik, ezzel léptem át egy határt, mivel nem voltam tudatában, hogy ma Magyarországon, a keresztény-nemzeti-konzervatív-stb. kormányzás tizenegyedik évében, egy minden kétséget kizáróan kormánypárti lap hírportáljának fórumán a római katolikus álláspont képviselete, az ott kiszabható legsúlyosabb büntetést, szómegvonást (és valamennyi korábbi hozzászólás törlését), valamint kizárást von maga után. De most már tudatában vagyok. És majd nagyon igyekszem jól fejben tartani és levonni a mindebből levonható valamennyi konzekvenciát.
***
Kiegészítés (2021. január 9.)
Ötödször is... (törölte a mandiner.hu (aktuálisan) regisztrált nicknevemet, valamennyi, a nicknév alatt írott hozzászólásommal egyetemben.)
***
Kiegészítés (2021. február 11.)
És hatodszor is.
***
Kiegészítés (2023. január 1.)
És hetedszer is. [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2025. június 4.)
Szólásszabadság Fidesz módra [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2025. július 8.)
A lapos téboly kategóriája... [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2025. július 29.)
„Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!” [Kattints ide!]
„George Clooney teljes közleményének fordítása: »Nem számítok arra, hogy a válaszomat a magyar híroldalak nagy része lehozná, mert azokat az orbáni rezsim vagy közeli szövetségeseik tulajdonolják és működtetik. De azért lesz visszhangja. Soros Györggyel egyszer, egy ENSZ-értekezleten találkoztam, ahol az Egyesült Államok elnöke is ott volt, és a menekültválságról volt szó. Egyszer találkoztam a fiával, Alexszel is, egy davosi rendezvényen. Ebben ki is merül a kommunikációm Soros Györggyel. Orbán propagandagépezete tehát hazudik, pont. Ugyanakkor a Soros család oktatást és jogsegélyt finanszírozott a szegényeknek és a menedékkérőknek, elsöprő jótéteményt hoztak a világnak. Orbán úr ugyanezt érzékelhette 1989-ben, amikor Soros úr fizette az angliai tanulmányait. Aztán a kormánya egymillió dollárt fogadott el Soros úrtól a régi szép időkben, amikor Orbán Viktor a kommunizmus ellen küzdött. Ami korábbi megjegyzéseimet illeti, szégyellném magam, ha nem szólalnék fel nyilvánosan az efféle a tekintélyelvűség ellen, amelyben az Orbán-rezsim az ellenőrzése alá vonja a médiát, a cégeket drákói adószabályoknak veti alá, elhallgattatja a szabad sajtót, csak az ő engedélyükkel fotózható a drótkerítésük, démonizálja a jogfosztottakat, és a szélsőjobb felé kacsintgat. Mintha 1956 soha nem történt volna meg, amikor a világot elárasztották a szovjet uralom elől menekülő magyar menekültek. Nagyon kedvelem a magyar embereket. Az 1980-as évek elején voltam ott először, amikor még a Szovjetunió része volt. A 2000-es évek elején tértem vissza, és a Dunaparton sétálgattam. Akkoriban Magyarország a Szovjetunió bukása után elért demokratikus siker ékes példájának látszott. Várom a napot, amikor Magyarország újra rátalál arra, ami egykor volt.«” [Forrás]
A közleményt olvasva a következő jutott eszembe — a ha már eszembe jutott, ide is jegyzem:
Újságíró: Mi a véleménye arról, amit George Clooney mondott?
Orbán Viktor: Melyik filmjében?
...ajánlom minden kedves európai szíves figyelmébe az alábbi gondolatokat Henri Daniel-Rops Jézus és kora című, először 1945-ben megjelent munkájából:
„Itt van tehát a tanúság lényege, mely lehetővé teszi, hogy megismerjük Jézust: az evangélium! E négy vékony könyvecske önmagában is sokkal inkább fenntartója a nyugati világnak, mint az egész görög irodalom és a teljes római jog. Oly módon átjárták lényünket, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni: ők tettek bennünket azzá, amik vagyunk. De ahol befolyásukat mellőzik vagy lehetetlenné teszik, halálos hiánybetegség jelentkezik; ilyenkor a Nyugat önmaga lényege ellen követ el árulást. Mint erkölcstani mű, az evangélium elválaszthatatlan az ember meghatározott koncepciójától, ami sajátos jegye a valódi civilizációnak. Mint irodalmi mű, könnyedén lépi át a századokat és szórja szét ragyogását az egész világra anélkül, hogy valamit is veszítene sajátos erejéből, mellyel szólni tud minden kor és minden égtáj emberéhez, méghozzá azon a nyelven, amit az legjobban megért. Mint történelmi mű, amit azonban nem történetírói szándékkal írtak, oly megbízhatóan rajzolja meg Jézus arcképét, hogy annak szétrombolásával, a meg-megújuló erőfeszítések dacára, a kritikusok egymást követő generációi sem boldogultak.
(...)
(...) Hogyha igaz az – amint azt korábban már észrevételeztük –, hogy a civilizációnkat át- meg átjárja a kereszténység, s ha mindarra, ami belőle született, intézményeire, erkölcsére, művészetére és gondolatvilágára, mindenre, beleértve még hagyományait is, az evangélium fénye vetődik, amin kívül semmit sem lehet teljesen megérteni attól a pillanattól kezdve, amikortól ehhez a kereszt bélyegét a szíve közepén hordó nyugati világhoz tartozunk, kell akkor mindannyiunkban lennie valaminek, ami lehetővé teszi, hogy megközelíthessük Jézust. »A kereszténység – mondja Miguel de Unamuno – univerzális szellemi érték, melynek gyökerei az emberi egyéniség legmélyére nyúlnak.« És így kell értelmeznünk Szent Ágoston nagyszerű szavait is: »Ha ismerném magamat, téged ismernélek« (Soliloquia II.1.). Noverim me, noverim te.
(...)
A Krisztusra vonatkozó legmélyebb igazság nem a történelem rendjéből való. Az igazi Jézus az a mindannyiunkban »lesben álló Isten«, akiről Mauriac beszél. Nem az elemzés, nem a kritika és nem a szociológiai módszer révén juthatunk el az »emberfiának« totális valóságához, hanem sokkal inkább azon titokzatos erő által, ami csak emberi nyelven megszólalva válik érzelmi erővé, és ami önmagában is megismerési képesség – sőt több, mint képesség: maga megismerés –, egyszóval a teljes hozzátartozás azon ereje által, amit Pascal ezzel a felejthetetlen szóval jelöl: szív.”
[Forrás: Daniel-Rops, Henri: Jézus és kora I.-II. Ecclesia, Bp., 1991.]