Időrendben:
(Megjegyzés: Hú dö fakk iz Kusturica?)
Szerzett a Dögös (ide egy linket kérek,bbjnick! — magyarido.blog.hu/2009/08/10/haboruba_izzitva) egy formás kis pónit. Praktikum szempontjából jogos a kérdés, mi a gránátnak a Dögösnek egy póniló? Semminek. El is cserélte hát a Dögös a pónit egy trabantra. (Képben legyünk: az év 2009. Szeptember.)
"Felmentem délben a Katka-bóttyába, mert elfogyott a liszt, nem volt miből rántást pergelni a paradicsomos káposztába (ha én lennék Móricz Zsigmond, most azt írtam volna: kóposzta), mondtam is a Katikának, hogy kinyitom a konyhaszekrényt, hát a lisztnek híre-hamva, mondja erre a Katika, hogy még jobban is jártam, mint I. néni, nála a liszt hiányát a kiugró egérke pótolta, s lett a dermesztő hiányból ijesztő plusz, a boltban meg éppen meséli Pisti, a Dögös szembeszomszédja, hogy figyelte, nem tudták a papírtigrist beindítani, aztán, hogy sikerült, nekimentek a szekérnek, akkor beültették a Krisztyánt, aki ugyan még gyerek, de a fene tudja, hány éves - az óvodában, mikor a gyerekért mentem, nem egyszer voltam tanúja, hogy a Krisztyán reáfeküdt a nagyméretű rongybabára, s ahogyan otthon látta, csinálta, és közben büszkén vigyorogva nézett hátra ("szerintem ez valami demonstráció") -, és a Krisztyánnal a volán mögött az országutak NDK réme leszaladt a kertnek, annak az aljában aztán egy szilvafának ütközött, megvolt hát a főpróba, irány az országút (a "hájvég", ahogyan egy ismerősöm hét hónapot az USA-ban dolgozó ismerőse mondta élménybeszámolója során), az az országút, ami nálunk olyan dombra le, dombra föl, hát itt aztán elgurult a négykerekű, benne a kiskorú Krisztyán, akinek a nagybátyja az édesapja, rohanvást utána a felmenők, a Dögös meg a Zévi, akinek a feneke pont annyira csúcsosodik hátra, mint a kilencedik hónapos hasa előre, a Zévi épp a ganaj tetején kakiltatta valamelyiket, mert a házhoz nemtartozik sem klozet, sem budi, közben kiabált egy másiknak, hogy hozza már azt a teát, mikor látja, hogy mi van, fél kezénél megragadva hátára csapta a kakilóst és szalad, a teás mögötte, meg még vagy nyolcan mögötte, lefelé még huj-huj-hajrá!, fölfelé már nem bírok, így a Zévi, no, persze káromkodik és átkozódik, de én széplelkű ember vagyok, ezt nem mondom el részleteiben, na, a Krisztyán alatt a faluvégi dombra föl-ön leállt a trabant, hát lehetett fújni egyet; mesélte a Pisti döcögve."
Hallgatta végig mindezt Szürke Ló felesége (a fő) Szürke Ló tolmácsolásában.
Ez volt tegnap.
Ma Sz. L. meglepve tapasztalta a munkaügyi centrálban, hogy eltűntek a folyosó faláról a legalább két esztendeje felszögezett plakátok, a műanyag lambéria lécei közé nyomott rágógumik azért még nem, és a helyükre friss ajánlatok és ajánlkozások (segítő cég a karrierépítéshez, bruhaha) kerültek.
Nosza, biztatta magát Sz. L., s megkérdezte a legextrémebb műkörmökkel rendelkező ügyintéző hölgyet, azért kicsit tétován, ezek a hirdetők le vannak informálva?
Cifra műköröm, extra empátia s jóakarat: Hellyel-közzel, de...
Munkaügyi központ, állásajánlatok, ott tartunk, hogy de... s innen folytatjuk: ...egyiket sem ajánlom!
Nem marad más hátra, pipák, új időpont, viszontlátásra.