...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2011.07.09. 20:02 bbjnick

...a szabadságért a szabadságotokkal fizettek... (...Olyan nincs, hogy mindent lehet... (A „komment-kérdésről”))

Címkék: internet jog kultúra szabadság törvény információ morál erkölcs felelősség manipuláció szólásszabadság érték személy értékrend méltóság mérték törvényesség valóságigény ex lex állapot törvényi szabályozás

 
 
 
„(...) Eljárást indított a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Népszava ellen egy internetes hozzászólás miatt. Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár egy olvasói kommentár miatt tett feljelentést... (...) Bodonovich Jenő média- és hírközlési biztos  megkezdte a vizsgálatot és információkat kért a Népszavától az online hozzászólások moderálási gyakorlatáról, illetve a hozzászólásokkal kapcsolatos szerkesztőségi álláspontról. Erre a biztos 15 napon belül vár választ. (...)” (mandiner.hu/cikk/20110701_kommentek_miatt_vizsgalodnak)
 
„(...) ...meg kellene szűnnie végre az interregnumnak a legújabb média felület, az internet terepén, anélkül persze, hogy a ló túlsó oldalára esve, mondjuk az írógépes-indigós világ hajdani példája nyomán valamiféle technikai módszerrel (anno lelakatolással) próbálná bárki is a jogszerű használatot korlátozni.

És itt a jogszerűn volna a hangsúly, kedves háborgók, jogállamban ugyanis a felelősség vállalása nélküli közlési szabadság elképzelhetetlen.

És ezzel a megoldás is kínálná (immár tehát csak feltételes módban) magát, ahogy érdemi olvasói hozzászólásokat szerkesztői szűrés nélkül, pláne névtelenül, vagy álnéven a nyomtatott sajtóban sem szokás közzétenni, úgy lehetne honos e módszer a net világában is. Igen, kicsit több munkát róna ez majd az internetes szerkesztőkre, sebaj, amit megspórolnának ezen orgánumok az olvasószerkesztők, korrektorok elhagyásával, abból tán csak kijönne egy olvasói levél-szerkesztői státusz. Ha meg mégsem, akkor a magyarország.hu kormányzati portál mintáján (vagy azzal együttműködve), csak hitelesen azonosított személyek szólhatnának hozzá közvetlenül bármely fórumon, az internetes sajtó szereplőinek legszélesebb körű összefogásával. (...)”
(hetivalasz.hu/jegyzet/vissza-a-budik-falara-39136)

„A kommentet, mint előzetes moderáció nélkül megjelenő tartalmat (...) nem kell ismernie, nem is ismerheti a szerkesztő. Ha viszont a szerkesztőségnek jelzi valaki (egy másik kommentelő, esetleg egy ügyvéd vagy Állam Bácsi embere, akkor) egy komment problémásságát, akkor a szerkesztős megnézi a kommentet, és dönt róla: ott hagyja, immár a tartalom tudatában, vagy pedig törli. A felelősség onnantól az övé. Van esetleg olyan javaslatod is, hogy az Állam kapjon moderálási jogot minden magyar online felületen?” (mandiner.blog.hu/2011/07/04/a_kommenteles_dicserete/fullcommentlist/1#c13905076)

A médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki - közölte Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja. A vonatkozó szabályozás csak a szerkesztett tartalmakra vonatkozik.

Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja közölte: »A médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki, és az internetes vagy nyomtatott sajtótermékek esetében eleve csak a június 30-át követően megjelent tartalommal kapcsolatban alkalmazható«.
 
Koltay úgy fogalmazott: »A július 1-től alkalmazható jogszabályok változást hoznak a sajtójog korábbi állapotához képest, a szabályozás azonban csak a szerkesztett tartalmakra vonatkozik. A komment még akkor sem tekinthető szerkesztett tartalomnak, ha moderálják azt, hiszen nem a szerkesztő döntésén múlik, hogy mi kerül ki az internetes oldalra« - utalt a Népszava egyik cikkéhez fűzött kommentek ügyére, amellyel kapcsolatban vizsgálat indult. A baloldali lap június 8-i írásávalvel (...) kapcsolatban Bodonovich Jenő, a médiatanács tagja elmondta: »Ismereteim szerint a médiabiztos azt próbálja kideríteni, hogy a kifogásolt írás vagy szöveg egyáltalán a médiaszabályozás hatálya alá tartozik-e, hiszen ő maga is csak szerkesztett tartalommal kapcsolatban vizsgálódhat«.
 
Koltay András a törvénnyel kapcsolatban még hozzátette »Bár ezen alapvető szabályok jórészt eddig is léteztek valamilyen formában a jogrendszerben, a médiatörvény világos eljárásrendet határozott meg, elsősorban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát jelölve ki a vizsgálatok lefolytatására. A sajtóra olyan alapvető szabályok vonatkoznak (emberi méltóság és a gyermekek védelme, a gyűlöletbeszéd tilalma), amelyek megsértése ellentétes a demokratikus jogállam alapértékeivel, és amelyek betartása szükséges a működőképes társadalmi nyilvánosság fenntartásához« - emelte ki az NMHH tagja.”
(mandiner.hu/cikk/20110703_nem_vonatkozik_a_kommentekre_a_mediatorveny)

Egy blogposzt alatt (mandiner.blog.hu/2011/07/04/a_kommenteles_dicserete), egy néhány nick között kialakult vitában, (szerintem) érdemben sikerült megközelítenünk a problémát. A vita terjedelme miatt csak saját kommentjeimből idézek ide néhány részletet (de ez a néhány részlet is — remélem — pontosan rávilágít a „komment-kérdés” — (szerintem) valós — problematikájára):

„(...)

...@rajcsányi.gellért (ergé): megoldása, hogy is, ha »rászólnak« a szerkesztőre, akkor moderál, praktikusan teljesen rendben van (volna), csakhogy jogilag nem old meg semmit --- azaz, nem teremt tiszta helyzetet. Mert mi van, ha a médium tulajdonosa szól le vagy a pártközpontból szólnak le? Mert mi van, ha egy kommentelőre pikkel a szerkesztő? Annak a kommentelőnek nem sérülnek a személyiségi jogai? Mert mi van, ha szerkesztők, amit szerkesztőségi anyagban nem tudnak elmondani, azt kommentekbe csomagolva mondják el? :-]

Én egy bűzhödt diktatúrában nőttem fel. '89-'90-ben éreztem magam először szabadnak. De nem sokáig, mert a marxista-leninista ideológiai terrort villámgyorsan felváltotta a liberálbolseviki ideológiai terror. Azok, akik véleményem miatt antiszociálisnak és/vagy rendszerellenesnek bélyegeztek a kádárvilágban, azok (sokszor ugyanazok a személyek!) unpécének, csurkistának, (klerikál)fasisztának, nácinak, antiszemitának, rasszistának, akármifóbnak, mittoménmilyen*nny*kp*cs*j*nak bélyegeztek, már a rendszerváltozást követően két-három évvel. Tudom, mi az, a mi az:-] Szóval, a szólásszabadságnak nálam nagyobb hívét nemigen lehetne találni, ebben a hazában. (S, nem mellesleg, valljuk be őszintén, ha nem terjed el a Zinternett és a szabad véleménynyilvánítás nem kap ilyen felületet, akkor talán még mindig nem tört volna meg a liberálbolsik véleménymonopóliuma!) Ha ma bármilyen formában korlátoznák a Világhálón való szabad megnyilvánulást, azt én (is) életem második nagy szabadságdeficitjeként élném meg. Ez a mérleg egyik serpenyője.

A mérleg másik serpenyőjében azonban ott van az, hogy »…Mindazonáltal ami kibontakozik ebből a kibaszott, buja billentyűpüfölő hajcihőből, az nem valami egérút a bőrünkből a fehér poliészter és a globális lelki közösség magasztos, transzcendentális birodalmába, hanem sokkal-sokkal mocskosabb és érdekfeszítőbb valami - ragacsos tartalma megborzaszt, felzaklat és elcsábít. Ez a Millió Lélek Láthatatlan Lázadása, a modemeikből szörnyetegeket okádó nevetséges és drasztikusan sugárfertőzött hitehagyottak tömegéé.«
(www.mek.oszk.hu/00100/00140/html/02.htm) A Zinternett ma olyan, mint egy egyre terjedő, mindenhová elérő, beférkőző fertőző áradat. Ez erkölcsileg (szerintem is) vállalhatatlan. Hogy ezzel a dilemmával kezdeni tudjunk valami, elsőként legalább odáig el kellene jutnunk, hogy világosan, egyértelműen tisztázzuk a Zinternett jogi viszonyait. Ez a jelenlegi kormányzatnak láthatóan nem sikerült. De ez nem jelenti azt, hogy ez megoldhatatlan.

Valószínűleg rossz irányból futunk neki a kérdésnek, ha a személyek korlátozása, regulázása felől (futunk neki) (...). Sokkal ésszerűbb, ha bizonyos tartalmak (tételes, egyértelmű) tiltása felől közelítenénk meg a problémát...

(...)

...Nem úgy védenénk-e a szólásszabadságot (és a személy méltóságát) a leginkább, ha rendesen szabályoznánk ezt a kérdést, világosan, tételesen meghatároznánk, hogy milyen tartalmak minősülnek törvénysértőnek és ezek eltávolítására köteleznénk a médium szerkesztőjét (s ugyanakkor, ha olyan tartalmat távolít el, amely nem tartozik ebbe a körbe, akkor azért is felelősségrevonhatóvá tennénk:-))?

A Fidesz azért nem bírt el ezzel a kérdéssel, mert »értékrelativista« módon közelített hozzá: hát így nem is fog menni! Visszaélni lehet értékrelativista módon (értékrelativista megközelítés a hatalmi érdek is:-)), de problémátmegoldani nem :-]

(...)

...Ha tartalmi korlátozást/szabályzást alkalmazunk és azt egyértelmű törvényi keretbe foglaljuk, akkor nincs apelláta --- a szerkesztőnek a törvénysértő tartalmat (és csak azt!) el kell távolítania:-) Pld. ha egy komment obszcén kifejezést tartalmaz, ha egy személyt (amennyiben a kommentben a személy neve szerepel) becsmérlő kifejezésekkel illetnek, ha egy kommentben szeméremsértő megjegyzések találhatók stb., a szerkesztő köteles a kommentet eltávolítani. Így a véleménynyilvánítás szabadsága nem sérül, csak mindenki jobban figyel arra, mit hogyan fogalmaz meg:-)...

(...)

Ha tartalmi szabályozást alkalmaznánk a Zinternetten ezzel két problémára is kezelnénk:

1) megoldanánk a kommentek jogi státusza- és a kommentek tartalmának felelőssége-kérdését

2) mivel "a kultúra formát adás", ezért ezzel a lépéssel (a tartalmi szabályozással) adnánk egy esélyt önmagunknak és a kultúrának, hogy (kultúránk) a teljes széthullás helyett a formáttalálás irányába mozduljon el...

(...)

...Vagy a személy szabadságát vesszük el vagy a korlátlan(!!!) véleménynyilvánítás szabadságát --- ha nekem választanom kellene, én az utóbbit adnám oda (mert így a méltóságom megmarad).

A »világhatalmiglobálliberálbolsevikinyujorktelavivtegely« pedig így is, úgy is be fog tartani --- ha már mindenképpen meg kell küzdenünk, akkor küzdjünk jó célokért és nemesen:-)

(...)

Azt nem látjátok, hogy a szabadságért a szabadságotokkal fizettek (klasszikus esete annak, amikor akciósan egy termék drágább, mint az akciót megelőzően).

Ahol egyértelmű szabályozás van, ott mindenki tudja, hogy mi a vektor és kénytelen-kelletlen vagy önként-dalolva alkalmazkodik, de ahol »nevegyékelaszabaccságotmeraznácifasizmus!!!« van ott a hatalomtól a médiumokig mindenki ott él vissza ezzel az ex lex állapottal, ahol csak tud.

Miért hoz gumitörvényt a jelenlegi kormánytöbbség? Mert ha nyíltan kipakolná a placcra az elképzeléseit, abból csak virnyákolás kerekedne. Ehelyett összegányolnak egy olyan törvényt, amit sehogyan sem lehet értelmezni, eljátsszák a »jajjjmegbüntetlek-jajjjnembüntetlekmeg«-et, hátha elveszik a kedvét és az önbizalmát a jónépnek nem csak a megmondástól, de a gondolkodástól is.

Olyan nincs, hogy mindent lehet --- ahol nem a közösségi értékrend a meghatározó, ott a manipuláció, a visszaélések, a hecc és a balhé az úr, ahol nem a tradíció és a törvények uralkodnak, ott (akár nyíltan, akár rejtve, de) a direktívák fognak uralkodni.

(...)

...Ha a kommentfelület egy nyilvános budi-ajtó, akkor a felelős a budiajtajáért a budiüzemeltető lehet --- internetes sajtótermék esetén a (felelős) szerkesztő. A felelőssége abban áll, hogy ha törvénysértő tartalom jelenik meg a felületén, azt --- záros határidőn belül --- tüntesse el. S hogy tudhassa, hogy mi is a törvénysértő tartalom, ahhoz ezt világosan meg kell határozni. Igen, törvényben.:-) Szerintem ez a méltányos és kivitelezhető megoldás. (Ott van még persze a Michnai-féle, mindenféle internetes jelenléget központi regisztrációhoz kötünk módi is --- fentebb valaki írta, hogy Dél-Koreában ez a módi ---, de ez szerintem sokkal nagyobb szabadságdeficittel járna.)...

(...)”

„Egy példa:

...Orbán Viktor válaszolta a demonstrációra készülő rendvédelmiseknek (ha jól emlékszem), hogy petíciójukat majd átadja a bohócügyi államtitkárnak.

Erre lehet(ne) úgy is reagálni egy kommentben, hogy »*rb*nb*szd*ny*d*tsz*jb*« (de ez csúnyán becsületsértő volna) és lehet(ne) úgy is, hogy »a helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a miniszterelnök úr legbensőbb bizalmasához fordul az ügyben tanácsért«. (...) Ha az ordenáré trágárság és tapló személyeskedés feladása volna az ára annak (ha bizonyos tartalmi szabályozással le tudnánk rendezni a kommentproblémát --- (...)), hogy megőrizhessem személyes szabadságomat és méltóságomat és véleménynyilvánítási szabadságomat, én biz könnyűszívvel odaadnám a a taplóság és az ordenáréság jogát azokért:-)

(...)”

 
Hát, így valahogy!
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr153053488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.