A keresztény realizmus az valami olyasmi, mint a kulturális kereszténység vagy a fogyasztóbarát nemzeti identitás? [Egy komment a Világhálóról]
Ép erkölcsű ember bármilyen kormányzati hibát kellőképpen tolerál, csak egyet nem: ezt a nyílt, cinikus erkölcsnélküliséget! Előbb-utóbb csak feltápászkodunk a sokkból, ami a Fidesz árulása miatt érte a társadalmat. [Még egy komment a Világhálóról]
„...a prudens, körültekintő és okos keresztény politikus egy demokráciában számol azzal, meddig terjed legitimitása, vagyis mi az, amit még megtehet, és mi az, amit már nem. Fel szokás hozni a mai magyar kormányzat kereszténységét számonkérők részéről, hogy ha a kormány olyannyira keresztény, miért nem tiltja be az abortuszt. Ausztrália katolikus kormányfője, Tony Abbott példáját tudom felhozni, aki ugyanígy szembesült az abortusszal kapcsolatos saját felfogása és a társadalom többségi felfogása közti különbséggel. Amit tudott, megtett a politikai cselekvés kényszerei közt, például nem engedte liberalizálni az abortuszt, viszont nem is szigorította, ugyanis hosszú távon gondolkodva belátta, hogy vagy erről tesz le, és meghoz számos más fontos döntést, vagy esetleg a többségtől élesen eltérő álláspontja miatt elveszti a következő választást, és akkor sem az abortuszt, sem semmilyen más témát tekintve nem érvényesül egy keresztény-konzervatív álláspont [amint ez megtörtént részben a PiS korábbi abortuszszigorításának középtávú következményeként a legutóbbi lengyel választásokon – a Szerk.]. (...) Röviden tehát attól még nem lesz hiteltelen egy keresztény politikus, ha nem próbálja megvalósítani a teljes keresztény programot, csak annyit, amennyit a politikai kényszerek engednek. A keresztény politika és a keresztény kormányzás sem a tökéletesek politikája és kormányzása, hanem a tökéletlen bűnösöké, ami szükségszerűen emberi gyarlósággal, tévedéssel, töredékességgel jár. A keresztény politika nem attól keresztény, hogy tökéletes, ám a keresztények gyarlóságát ne keverjük össze a képmutatással és álkereszténységgel. A keresztény realizmus nem elvtelen hatalompolitika vagy puszta pragmatizmus, hanem a hatalom/politika okos felhasználása a keresztény elképzelések képviselete és a közjó (bonum commune) érdekében, mégpedig az e világi politikai kényszerek elfogadása mentén. Nemcsak a kényszerek korlátozzák azonban az ideálok, elképzelések, elvek és a közjó megvalósítását, hanem a keresztény realizmus esetében a pragmatizmust is korlátoznia kell a keresztény elveknek. A keresztény realista vállalja a tökéletlenséget, elfogadja a konfliktusokat, de nem reménytelenül beletörődve, mivel két kiindulópontja az esendő ember és a keresztény remény.” Szilvay Gergely: A keresztény realizmus lehetőségei ma [Kattints ide!]
vesd össze
„...egy jól megalapozott keresztény öntudat nem engedi meg olyan politikai programra vagy egyes törvényjavaslatra történő szavazást, amely ellentétes a hit és erkölcs alapvető tételeivel. A keresztény hit szerves egységet alkot és ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész katolikus tanítás ne sérülne. Az Egyház szociális tanításának egyes kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó iránti teljes felelősség vállalását. A katolikusok nem gondolhatják azt sem, hogy felelősségüket átruházhatják másokra, mivel Jézus Krisztus evangéliuma által arra hivatottak, hogy hirdessék és valóra váltsák az emberről és a világról szóló igazságot. Amikor a politikai tevékenység összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel, amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást, a katolikus elkötelezettség még nyilvánvalóbbá és felelősségteljesebbé válik. Az alapvető és elidegeníthetetlen etikai követelmények fényében a keresztényeknek észre kell venni, ha az emberi személyiség igazi javát érintő, erkölcsi értékek forognak kockán.” Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben. A Hittani Kongregáció dokumentuma – 2003. január 16. [Kattints ide!]
E blogbejegyzést Szilvay Gergely „Bábel előnye”: a nemzetek keresztény igazolása című cikke [Kattints ide!] inspirálta.
***
Hol a határ? [Kattints ide!]