E blogbejegyzés közvetlen előzményei: Háborús napló 1. & Háborús napló 2. [Kattints ide és ide!]; Nothing is real [Kattints ide!]
A háború végéről: Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk Ukrajnáról vagy az ukránokról. Az érdekes az, amit a konkrét helyzetről gondolunk. És ha nem látjuk, hogy az ukránokkal ma ugyanaz történik, ami velünk 1526 óta számtalanszor, hogy a nagyhatalmak szabad prédaként tekintenek rájuk és nem látjuk meg ebben a történetben a saját múltbéli és jövőbeni sorsunkat, akkor nem csak a becsületünket veszítettük el, de a józan eszünket is.
A mi végünkről: Hát akkor ennyit a szuverenitásról, Magyarországról és a magyarságról! 1703-ban a legjobb magyarok nyíltan fel mertek lépni a nagyhatalmi arroganciával és erőszakkal szemben, 1848-ban szintén, 1956-ban szintén és ezért van még ma is Magyarország és magyarság. 2010 óta a posztkommunista csőcselék rendre egy olyan hazug tolvajt emel istenkirályi trónra, aki a nagyhatalmak szimbiotája, dögevője szerepben keresi saját világpolitikai apoteózisát. Magyarországnak, a magyarságnak kampec.
[
