Nos, ez egy nagyon régi történet. Néhány napja (talán csütörtökön vagy pénteken) jutott újra eszembe (hogy milyen körülmények között, az talán érdekes volna, de teljességgel lényegtelen). Elmesélem:
– Írtam egy verset – mondta Z. és letette az asztalra a két sopronit.
– Nohát! – mondtam, miközben az egyik üveg után nyúltam.
– A címe: Nem értenek meg – mondta és leült. Majd, sörét megmarkolva, kissé emelt hangon, épp csak annyira, hogy a kocsmazaj ne nyomja el szavait, belekezdett:
Betértem a borbélyhoz és szóltam – szeliden:
„Kérem, fésüljék meg a fülemet.”
A sima fodrásznak jég villant a szemiben
és az arca, mint a körte, hosszú lett.
„Rokkantagyú!”
„Rühes!”
Ily szavak röppentek fel.
Kuncogás közt zúgtak szitok szelek,
és ho-o-o-o-sszan
hahotázni kezdett egy fej,
úgy hintázva ki a tömegből, mint egy megőszült
hónaposretek.
– Z,. ezt a verset nem írhattad te! – mondtam ellent, nyomban, ahogy befejezte.
– Hogy-hogy? – kérdezte döbbenten.
– Én ezt a verset ismerem.
– És ha ismered? Talán azért ismered, mert te írtad.
– De hát az imént mondtad, hogy te írtad!
– Hja, attól, hogy én írtam egy verset, attól még te is írhatsz. Egészségünkre!
– Egészségünkre!
***
Schmidt hadnagy kommentárja: A bejegyzés szerzője nyilvánvalóan arra céloz (bejegyzésében), hogy a megértéshez édeskevés egy doboz kondenzált ábécé-leves.
***
Egy kis megértés: bbjnick.blog.hu/tags/meg%C3%A9rt%C3%A9s
A Szájensz fiksön Fühmann utolsó befejezett műve. A novellafüzér (avagy -ciklus) hét története három XXXV. századi tucatértelmiségi hét meghatározó életpillanatát/életszakaszát (élethelyzetét) meséli el. A XXXV. század emberei (Fühmann könyvében) három államban élnek: Uniterrben, Libroterrben és Andorrában. Uniterr és Libroterr, a berendezkedésükből adódóan kibékíthetetlenül egymásnakfeszülő két hatalmas államkolosszus – nem nehéz kitalálni, hogy míg Uniterr egy totális népi állam (népi demokrácia), addig Libroterr egy totalizálódott liberális demokrácia –, hosszabb ideje kényszerű békét tart fönn egymással (azaz hidegháború dúl közöttük). Janno, Jirro és Pavlo, a Szájensz fiksön (fő)hősei Uniterrai polgárok, („reál”)értelmiségiek, a rendszer (ha alacsonyrendűek is, de) kiválasztottjai; különleges helyzetüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindhárman egy olyan fontos terület különböző részterületeinek szakemberei, mint (koruk fő „reáliája”) az „okozatológia”. Nagyjából ez a könyv történeteinek kerete.