A „tömeges emlékezetkiesés” és az „emlékezéstől való elidegenülés/elidegenedés” a „rendszerváltozás” kudarcának legsúlyosabb tünetei közül valók. Aki felismeri e jelenségeket (és nem vált még végzetesen apatikussá vagy fatalistává), nyilván, késztetést érez, hogy tegyen ellenük. Magam (a magam számára) azt a megoldást találtam, hogy, bizonyos tekintetben, visszamegyek az origóhoz, a kilencven környéki dilemmákhoz, újraolvasok számos akkor megismert munkát, újragondolom ismereteimet, nézeteimet a diktatúráról és a demokráciáról (is). Megpróbálom végigkövetni és megérteni a folyamatot a diktatúrától a „diktatúráig”.*
Franz Fühmann (1922 – 1984)** (akiről nemrégiben a litera.hu, egy programajánlóban, így emlékezett meg: „…Franz Fühmann, a szürke NDK üde színfoltja”, [aki] „Hitler-fiúból vált emberré”*** – amilyen keveset tudunk meg ebből a „jellemzésből” Fühmannról, annál árulkodóbb a litera.hu-ra nézve) Szájens fiksön**** című novellafüzére 1990-ben jelent meg magyarul a Modern Könyvtár-sorozatban. Lelkes olvasója voltam ekkortájt a Modern Könyvtárnak, így a Fühmann-kötetet is azonmód frissében megvettem (30 HUF-ért) és elolvastam. Fühmannról nem sokat tudtam (és ma sem sokkal többet), a Szájensz fiksönön kívül egyetlen munkáját sem olvastam (azóta sem), a könyvet (a Szájensz fiksönt) azonban (ott és akkor) annyira jónak találtam, hogy „felírtam a noteszbe” (a megjegyzendő művek közé). Nemrégiben elővettem és újraolvastam, s (ha már, akkor már) utánakerestem a világhálón szerzőjének is.
Csak nagyon-nagyon vázlatosan térnék itt ki a fühmanni életútra (mivel ennek a bejegyzésnek nem az életút bemutatása a célja), de egy-két mondatot (úgy gondolom) mindenképpen érdemes ejteni róla. Első mondat: Fühmann szudétanémet középpolgár gyógyszerészcsaládból származott; a nemzetiszocializmus híveként harcolt a orosz fronton, majd miután szovjet hadifogságba esett és egy ideológiai átnevelő táborban (ideológiai) átnevelésen esett át, már mint a kommunizmus híve tért vissza Németországba, ahol az NDK megalakulásától a(z ötvenes évek végéig a) kulturális apparátusban tevékenykedett; viszonya a „rendszerrel”, s később az „eszmével” is, (lassan, de biztosan) egyre ellentmondásosabbá vált, ennek lenyomatai műveiben elsősorban, mint filozófiai problémák jelennek meg. Második mondat: F. az ötvenes években sztálinista kurzusköltő (Nikos szegfűje, De a teremtésnek maradandónak kell lennie, Sztálingrádi utazás stb.), a hatvanas években a fasizmus- (valójában: a nemzetiszocializmus-) és a polgárságkritika kisprózai mestere (Bajtársak, Zuhanó árnyak, A zsidóautó stb.), mígnem a mítosz felé fordul és történeti-kultúrtörténeti kontextusba próbálja helyezni saját világát és (saját) szerepét ebben a világban (Oidipusz király, Zsonglőr a moziban vagy az álmok szigete, Homéroszi háború, A hajnalpír szerelmese, Huszonkét nap vagy az élet fele stb.). Harmadik, negyedik és ötödik mondat: „[F. F.] legszebb verseit Die Richtung der Marchen, 1962 (A mesék iránya) című gyűjteményes kötet tartalmazza, amelyben a jelenre vonatkoztatott mese és mítosz humanista tartalommal telik meg. Nyelvileg és verseléstechnikailag F. F. itt régebbi mintákat hasznosít, mint amilyen a Nibelung-ének, stílusán az expresszionizmus és Gottfried Benn költészetének nyomait lehet észrevenni. (…) Szembeszökő a mítosz vonzása F. számára a tragikus szerelmi történeteket magába foglaló Der Geliebte der Morgenröte, 1978 (A hajnalpír szerelmese) című elbeszélésciklusban.”***** Hatodik mondat: F. F. gyermekkönyv-szerzői, esszéírói, műfordítói és „alkalmazott irodalmi” tevékenysége is igen jelentős. Hetedik mondat: F. F. számos magyar költő jeles német fordítója (is volt) (József Attila, Radnóti Miklós, Ady Endre, Nemes Nagy Ágnes, Kosztolányi Dezső, Füst Milán stb.).
A Szájensz fiksön Fühmann utolsó befejezett műve (az NDK-ban 1982-ben jelent meg).****** A novellafüzér (avagy -ciklus) hét története három XXXV. századi tucatértelmiségi (tulajdonképpen: tudós) hét meghatározó életpillanatát/életszakaszát (élethelyzetét) meséli el… (Folyt. köv.)
...és holnap már én építem!
****Fühmann, Franz: Szájensz fiksön [ford.: Hell György, Kalász Márton] Európa K., Bp., 1990.
*****Halász Előd: A német irodalom története. Gondolat Kk., Bp., 1987., 926. p.
******Fühmann, Franz: Saiäns-Fiktschen. VEB Hinstorff Verlag, DDR-Rostock, 1982.
Apdét vagy kiegészítés (2009. augusztus 27.):
