Akkoriban még… szembe jöttek veled a nyílt utcán a bolondok… így mesélték, és én is ilyennek láttam a mese végét.
Dobra szén és kettő a dimenzió. Hetvenesek az évek, amikor.
Hosszú, egyenesnek gondolt vonalon házak rajza – csak két párhuzamos függőlegesből, rajtuk csúcsban összefutó két ferde vonásból állnak.
Középtájt – a történés centruma kijelöltetik – egy, s még egy kiemelkedik, de nem egyformán: a szemből a jobboldali nagyobb a másiknál; vízszintes vonallal emelet is jelződik benne. Lépcső is van, pihenővel.
Következik valami terjedelmes, hurokszerű lehatárolás, azon belül számtalan pici asztalka.
Különben a két épületben is rajzolódnak asztalok – Dobra szén; a nagyobbikban több, az alacsonyban csak egy hosszú – és kettő a dimenzió.
Mindhárom helyen sok-sok emberalak.
A nagy hurokban még szárnyatlan, rövid lábon álló madáralakok is. És hordók és savanyúkáposzta- és sült hurka illat.
A hurokból kifelé tartó alakok bemennek az emeletes épületbe, állnak a földszinti asztalkák mellett. Az asztalkáknál gereblye-formák és kapa- és ásóformák és egykerekű, kétszarvú kis szekérkék. És az épület előtti figurák kezében is gereblyék és ásók és kapák.
Fejükön sapka, másik kezükben ünnep illatú fenyőfácska. Fölöttük négyzetes keretben hópehely és felirat: Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánunk Minden Kedves Vidéki Vásárlónknak. Meg még: Módosított Ünnepi Nyitvatartás.
Hideg az idő – tél van.
Dobra szén, a kisebbik épületben is sok emberalak a hosszú asztalforma mellett és előtt és alatt, kettő a dimenzió.
Itt méter- és rövidárút árusítanak. A pult felé tolongó embertömeg miatt sűrű levegő apró pontocskák sokaságával jelződik.
Egy ember, kezében feliratos négyszög: Téli vásár! 10% 20% 30%! Amúgy egy vonal végén lóg ő; a girbegurba vonal odébb, egy kis házacskához vezet, azon felirat:
DEKORÁCIÓ.
Most, mintha denevérszárnyakkal, valaki a sokadalom közepén… majd ugyanő az épület előtt!
Ismét a dekoros – nevető szájából buborékforma jön elő.
A buborékban kép: embergyűrűben denevérforma figura, akinek a szájából egy kérdőjel kígyózik elő, mellkasán két hunyorgó szem és egy nevető száj rajza látszik. Most kint fut az épület előtt. Oldalt emberalak, kezében reklámtáblák, fémnyelű kalapács, tűpárna és gombostűk.
Vége az első résznek

Tellér Gyula író, szociológus az SZDSZ-ről beszél. Itt:
„A dialógusban, mely annyira szükséges a laikusok és a katolikusok között, nekünk keresztényeknek nagyon kell ügyelnünk arra, hogy hűségesek maradjunk ehhez az alapvonalhoz: olyan hitben élünk, amely a Logoszból, a Teremtő Értelemből származik, ezért ez a hit nyitott mindenre, ami valóban ésszerű. De ezen a ponton, hívő minőségemben szeretnék egy javaslatot tenni a laikusoknak. A felvilágosodás korában megpróbálták értelmezni a lényeges erkölcsi normákat, s azt mondták, ezek akkor is érvényesek volnának, ha nem létezne Isten (esti Deus non daretur). A felekezetek szembenállása és az istenképet elhomályosító válság közepette megpróbálták a legfontosabb erkölcsi értékeket távol tartani az ellentmondásoktól, s olyan evidenciát kerestek számukra, amely függetlenné teheti őket a sokféle megoszlástól és a filozófiák és vallási felekezetek bizonytalanságaitól. Így akarták biztosítani az együttélés, s általánosabb értelemben az emberiség alapjait. Akkor ez lehetségesnek látszott, mert a kereszténység által megteremtett nagy alapmeggyőződések nagyrészt ellenállóak voltak és tagadhatatlannak látszottak. De ez többé nincs így. Egy ilyen bizonyosság keresése, mely kétségbevonhatatlan volna minden különbség fölött, kudarcba fulladt.
semmiféle erkölcsi cselekedet. A világ mai helyzete miatt nem gondoljuk-e, hogy igaza lehetett? Más szavakkal azt szeretném mondani, hogy a végletekig vitt kísérlet, hogy az emberi dolgokat teljesen Isten nélkül alakítsuk, egyre inkább szakadék szélére visz bennünket, az ember teljes pusztulása felé.