1. Mintha izzó parázsba néznék
Előkotortam a könyvszekrény egyik hátsó sorából egy könyvet, ami — nálunk — 1984-ben jelent meg és Heinrich Böll négy — 1964-ben —, a frankfurti egyetemen tartott előadását tartalmazza (Böll, Heinrich: Frankfurti előadások. Európa K., Bp., 1984.). Az előadások témája: „a humánum esztétikája”.
Amikor — annak idején — a nyolcvanas években olvastam, (ahogy emlékszem) mély és izgalmas irodalmi eszmefuttatásként hatott, ma, ahogy (újra)olvasom, mintha izzó parázsba néznék.
Vajon, mi járna ma — nemcsak nálunk, de a nyugati ejrópában is — azért, ha valaki párhuzamokat bontogatna a nemzetiszocializmus és a tömegdemokrácia (a kibomló liberál.demokr.), a szcientizmus és auschwitz ethosza között, ha az ateisták új egyház/vallásüldözésének valószínűségét mérlegelné/eljövetelét valószínűsítené? Hogy nem nóbeldíj, az bizonyos — Böll 1972-ben még kaphatott Nobel-díjat; kérdés, ma, nemhogy nóbelt, de, egyáltalán, (nagyobb) nyilvánosságot kaphatna-e?!
2. „...vagy: miből lehet erőszak, és mit tehet velünk”
Heinrich Böll (1917-1985) a második világháború utáni német irodalom egyik legfontosabb alakja. A háborút 1939-től 1945-ig német katonaként végigharcoló (mind a nyugati, mind a keleti frontot és a nyugati hadifogságot is megjáró) Böll 1947-ben jelentkezett első műveivel. Kezdetben háborús élményeit és tapasztalatait öntötte irodalmi formába, majd az elpusztított és talpra állni, önmagára találni igyekvő Németország sajátos (mindig a maga idejében, a mű születésének jelenében szét- és onnét visszatekintő, de nem ritkán több évtizednyi vagy több nemzedéknyi élmény- és tapasztalatanyagot is fel- és egybedolgozó, s ezzel saját korának is széles és mély, gyakran történelmi perspektívát adó) szellemi-erkölcsi tükreit írta meg. A hatvanas-hetvenes évekre a kortárs német kulturális közélet jelentős tekintélyévé vált (amiben, nyilván, nem kis szerepe volt annak is, hogy 1972-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki).
A Katharina Blum elveszett tisztessége vagy: miből lehet erőszak, és mit tehet velünk c. Böll-kisregény először 1974-ben jelent meg, s rövidesen kultuszkönyvvé is vált, főként a baloldali értelmiségiek körében, akik a társadalom képmutatására és az előítéletekre mért erős ütésként ünnepelték a művet. Az elmúlt negyven év beláthatatlan mértékű és hatású változásokat hozott a társadalom „nyitottsága” irányába, azonban a Katharina Blum... mégsem veszített időszerűségéből, épp ellenkezőleg, soha sem volt még olyan aktuális, mint épp napjainkban.
Böll (kvázi)tényfeltáró-újságírói eszközökből építkező, zseniálisan megalkotott (ál)tudósítása egy – tulajdonképpen vé(le)tlenül a sajtó látókörébe került és a média logikája szerint „hírré feldolgozott” életű – fiatal nő bukásáról, gyilkossá válásáról, lényegében egy erkölcsfilozófiai példázat az emberi méltóságról. Miben rejlik emberi méltóságunk? Mi történik velünk, ha akarva-akaratlanul elveszik-elveszítjük azt? Mitől emberiek az emberi viszonyok?
Ma olvasva Katharina Blum története már-már evidensnek tűnik, összehasonlíthatatlanul köznapibbnak, mint a mű születése idején tűnhetett. Hogyan lehetséges az, hogy miközben jogok és szabadságok tekintetében még soha nem voltunk annyira bővében, mint manapság, méltóságunk mégis sérülékenyebb, kiszolgáltatottságérzetünk – tovább megyek: kiszolgáltatottságunk – nagyobb, mint kevésbé individualizált korokban? Talán (Böll nyomán haladva) a kulcs, méltóságunk kulcsa, nem abban keresendő, hogy miként tekintünk magunkra, hanem abban, hogy miként tekintünk egymásra?
[E bejegyzés szövege 2013-ban és 2015-ben született.]
***
Heinrich Böll magyarul megjelent művei a Wikiédia nyomán:
Ádám, hol voltál?; ford. Radó György; Kossuth, Bp., 1957
Magukra maradtak. Regény; Európa, Bp., 1959
Biliárd fél tízkor. Regény; ford. Doromby Károly, utószó Ungvári Tamás; Európa, Bp., 1961
Írországi napló; ford. Doromby Károly, utószó Gergely Erzsébet; Európa, Bp., 1963 (Modern könyvtár)
Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai. Elbeszélések; vál., szerk. Rayman Katalin, ford. Bor Ambrus et al., bev. Nemeskürty István; Magvető, Bp., 1965 (Világkönyvtár)
Egy szolgálati út vége. Regény; ford. Gáli József; Európa, Bp., 1968
Mifelénk; vál. Rayman Katalin, ford. Bor Ambrus, Rayman Katalin, Nemeskürty István, utószó Bor Ambrus; Gondolat, Bp., 1969
Korai évek kenyere; ford. Beck Erzsébet, Gergely Erzsébet, Jávor Ottó, utószó Szabó Ede; Európa, Bp., 1970 (A világirodalom remekei)
Csoportkép hölggyel. Regény; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1973 (Világkönyvtár)
Katharina Blum elvesztett tisztessége, vagy Miből lehet erőszak, és mit tehet velünk; ford. Bor Ambrus; Európa, Bp., 1976 (Európa zsebkönyvek)
Gondviselő ostromzár; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1980 (Világkönyvtár)
És száját nem nyitotta szóra. Kisregények; ford. Beck Erzsébet et al.; Európa, Bp., 1980
Egy bohóc nézetei; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1982 (Világkönyvtár)
A hagyaték; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1984 (Rakéta Regénytár)
Frankfurti előadások; ford. Bor Ambrus; Európa, Bp., 1984 (Mérleg)
A nyolcadik parancsolat. Emlékezések, szatírák, cikkek; vál., szerk. Pók Lajos, ford. Asztalos József et al.; Magvető, Bp., 1985 (Világkönyvtár)
És lőn este és reggel. Válogatott elbeszélések, 1947–1981; vál. Bor Ambrus, ford. Bor Ambrus, Raýman Katalin; Európa, Bp., 1986
Asszonyok rajnai tájban; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1987 (Világkönyvtár)
Az angyal hallgatott; ford. Szántó Judit; Fabula, Bp., 1994