Mi a magyar most?
Nem volna egyszerűbb beoltakozni, felvenni egy maszkot, ha nyilvános helyre megyünk, visszafogni magunkat, nem mászkálni oda és akkor, ahová és amikor nem muszáj, mint kirobbantani egy negyedik hullámot rengeteg halottal és még több, maradandó egészségügyi károsodást szenvedő beteggel? Nem mondom, kérdezem.
***
Világjárvány [Kattints ide!]
E bejegyzés szövege 2009-ben született.
A választásról nekem mindig egy „ifjúkori nagy felismerésem” jut eszembe: nagyon nagy különbséget tapasztaltam szüleim és nagyszüleim szabadságfogalma és szabadságélménye között.
Szüleim generációja (akik mára bizony már hatvanasok lettek) bár sokkal „szabadosabban” viszonyultak a „napi élet dolgaihoz”, ugyanakkor (láthatóan) folyamatos szabadságdeficittel küszködtek (ha nem lett volna valaki számára nyilvánvaló, akkor is megtudhatta volna, hiszen jóformán csak erről beszéltek egymás között).
A nagyszülők korosztálya ellenben, bár nem volt kevésbé keretek, kényszerek közé szorítva az életük, mégis sokkal zökkenőmentesebben, rugalmasabban és nagyvonalúbban (magától értetődőbben – azt hiszem, ez a helyes kifejezés) kezelték külső/belső konfliktusaikat.
Ezt tapasztaltam nagykamasz koromban, a nyolcvanas években. Lehet, persze, hogy ez nem volt mindenütt így, de az én közegemben majdhogynem általánosnak volt mondható.
Gondolkodtam az okokon, és arra jutottam, hogy az autonómiával függhet össze a dolog. Az akkori nagyszülők nemzedéke még masszív értékrenddel lépett a felnőtt életbe, volt stabil énképük és fogalmuk arról, mi is a felelősség, így világos volt számukra a választás mibenléte és lényege is. Szüleim korosztálya már az ötvenes-hatvanas években „cserepedett fel”, amikor is a totalitarizmuson kívül kevés dolog volt nyilvánvaló (de, valljuk be, még ennek a totalitarizmusnak a mértéke is kérdéses/ingadozó volt).
Ebből aztán következtek bizonyos dolgok...
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Sose hittem volna, hogy a következő európai összecsapás a szexuális irányultságok miatt fog kitörni. Márpedig most ez a helyzet.
– Ha már voltak háboruk egy betű miatt, miért ne?
– A háború nem egy betű miatt tört ki, hanem az igazságért: „...alig ültek el a pogány üldözések viharai, új és vészesebb förgeteg zúdult az Egyházra az arianizmus, mely azt tanította, hogy Jézus Krisztus nem igaz Isten, hanem csak Istennek legkiválóbb teremtménye; nem azonos lényegű (homouzion) az Atyával, hanem legföljebb hasonló lényegű (homoiuzion). A két szó között ugyan csak egy i betű a különbség, de jelentésük két világ; mint pl. gaz. igaz. Ez a tanítás a kereszténység gyökerét érinti. Ha az evangélium hirdetője és üdvünk szerzője nem Isten, hanem csak igen kiváló ember, akkor tanításaival és parancsaival szembe lehet helyezni más, szintén kiváló emberit; ha Krisztusban nem Isten lett emberré, akkor az embernek sem kell minden erejét megfeszíteni arra, hogy istenivé tegye lelkét és életét.” [Forrás]
A házasság válságának egyik fő oka, hogy nem elég fiatalon házasodnak a férfiak és nők. Az ember úgy van kitalálva, hogy a nők 18-24, a férfiak 20-27 éves koruk között a legalkalmasabbak a szaporodásra, tehát ebben az életkorban már házasoknak kellene lenniük. A biológiai optimum mellett pszichológiai optimumról is beszélhetünk, mert ebben a korban már elég érettek és még elég rugalmasak a fiatalok, hogy egymáshoz szokjanak, hasonuljanak és mély és tartós, megértő és szeretetteljes kapcsolatot hozzanak létre. Ha sok és tartós házasságot szeretnénk, akkor olyan társadalmi viszonyokra kell törekednünk, hogy a fiatalok 20 és 30 éves koruk között megházasodhassanak, közös életük alapfeltételeit meg tudják teremteni és megszülessenek első gyerekeik.
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Nem leszel heteróbb attól, hogy gyűlölöd a melegeket.
– De jobb ember sem attól, hogy helyeselsz a halálos bűnnek, bátorítod a fajtalanságot.
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– A zsidó hagyománnyal szemben, ami 5000 évre és a keresztény hagyománnyal szemben, ami 2000 évre, a zsidó-keresztény hagyomány mindössze 70 évre tekinthet vissza.
– Annyi talán nincsen. Mert amíg Kádár még az eszénél volt, a kiegyenlített küzdelem érdekében mindkét jelzőt törölte.
– No, igen, de nálunk a holokauszt is csak harminc éve kezdődött!
Meg kell tanulnunk vállalni a konfliktusokat, meg kell tanulnunk harcolni, mert különben előbb a kultúránkat, majd bennünket magunkat is legyilkol a globalista genderista ideológia. A gyerekek megmérgezése ellen a gyermekjogok oldaláról kell felvenni a harcot, olyan jogi környezetet kell teremteni, ami a gyermekek védelmére hivatkozva megakadályozza szellemi-lelki mérgezésüket.
Fel sem fogjuk, hogy milyen komoly veszélyben vagyunk, minden centiméterrel, amit hátrálunk, kilométereket lép előre a globalista genderista világrombolás.
Tegnap láttam egy genderbuzi áldokumetumfilmet, amit véresen komoly tudományos ismeretterjesztésként adtak el. A film Kazimierz Pułaski lengyel nemesről szólt, aki az oroszok elleni bari konföderációban harcolt, majd a 
felkelés leverése után, 1777-ben Amerikába utazott és csatlakozott az amerikai függetlenségi hadsereghez, ahol lovassági dandártábornokként szolgált és halt meg 1779-ben, Savannah ostrománál. Pułaski mind Lengyelországban, mind az USÁ-ban nemzeti hős. 1996-ban felújították a Savannah-ban álló Pułaski-emlékművet és az alapjaiban csontokat találtak. A csontokat megvizsgálták és ugyan nem tudták egyértelműen azonosítani azokat, de a rajtuk található sérülések alapján valószínűsítették, hogy Pułaski csontjai és 2005-ben katonai tiszteletadás mellett újratemették a hőst. Most újra elővették a csontokat, újra megvizsgálták és „megállapították”, hogy Pułaski valójában nő volt (vagy interszexuális, egy olyan nő, akinek egy agyalapi mirigy-betegség miatt a szervezete kórosan sok tesztoszteront termelt), nagy „tudományos” apparátust vonultattak fel ennek bizonyítására (mindvégig azt az elvet alkalmazva, hogy „ami nem igazolható, az a mi hipotézisünket támasztja alá”), majd deklarálták, hogy épp itt az ideje gendernézőpontból újraírni a történelmet. És ez nem vicc, hanem halálosan komoly!
Ha minden erőnkkel nem szállunk szembe ezzel a propagandával, nem teszünk meg mindent kultúránk és a józan ész védelmében, pillanatok alatt elpusztítanak mindent körülöttünk.