2012.04.11.: Vérvád a Parlamentben
A mai Híradóban a következő hírre lettem figyelmes: Baráth Zsolt képviselő ellen közösség elleni izgatás miatt eljárást indít az ügyészség, Orbán Viktor hivatalában fogadta Köves Slomót...
Baráth Zsolt képviselő „nagy vihart kavart” felszólalása kb. egy napja olvasható a — némi késéssel frissülő — Országgyűlési Naplóban is. Íme:
„ELNÖK: Ferenczi Gábor képviselő úr jelezte, hogy napirend utáni felszólalási szándékát visszavonja.
Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője: »Tiszaeszlár 130 éve« címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben.
(18.00)
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a következő percekben emlékezzünk Solymosi Eszterre, ugyanakkor - éppen a rá való emlékezés jegyében - egyben vádat is kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben és a Kárpát-medencében.
De ki is volt Solymosi Eszter? Egy 14 éves szolgálóleány, aki Tiszaeszláron, a Tokaj környéki kis faluban, nem messze Olaszliszkától idén 130 éve, 1882. április 1-jén tűnt el. Idézzük fel halálának tisztázatlan körülményeit, a kérdéseket, amelyek mindmáig megválaszolatlanok, és a következményeket, amelyek kimondása egyre sürgetőbb feladatunk.
Solymosi Esztert gazdasszonya a falu másik felében lévő szatócsboltba küldte ki kék és sárga festékért a húsvéti meszeléshez, azonban útközben nyoma veszett, és soha többé nem látták. Több változat él az emberek tudatában, hogy mi történhetett vele, azonban egyiket sem sikerült bizonyítani. A legismertebb verzió szerint - mivel Esztert utoljára a helyi zsinagóga környékén látták a falusiak - a helyi zsidóságot tették felelőssé, sőt gyanúsították a lányka meggyilkolásával. Ezt szemtanúi vallomás is alátámasztotta, és a tévesen értelmezett szolidaritás, az ügy eltussolása érdekében kifejtett tevékenység még inkább megerősítette ennek gyanúját. A másik eshetőség szerint egy gazdag főúr halálos betegségének orvoslásához használták fel Solymosi Esztert mint donort.
Láthatjuk, nincs egyértelmű magyarázat, nem tudjuk, mi történt Eszterrel, azonban az ismert változatok közös pontját képezi, hogy a zsidóság és az ország akkori vezetése súlyosan érintett volt az ügyben. Csaknem egyévi vizsgálat, országos felháborodás és sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeházán. Korniss Ferenc bíró a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani, amit közvetett és közvetlen bizonyítékok sora támasztott alá. A bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Solymosi Esztert, de külső nyomásra kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet.
Minek lehetett ekkora hatása a független magyar bíróra? Amennyiben nem így cselekszik, a rente-conversiót, vagyis a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását, csökkentését nem hajtották volna végre a világ és hazánk gazdáságát már akkor is kézben tartó körök. Ez Magyarország csődjét, a forint elértéktelenedését jelentette volna.
Azonban ha ez nem elegendő bizonyíték, akkor is számos tény alapján valószínűsíthetjük, hogy nem közönséges gyilkosság történt. Példaként említem Erdélyi József költőt, aki ötven évvel később verset írt Solymosi Eszter haláláról, majd ezt követően kétheti fogházra ítélték felekezeti izgatás miatt. Ötven évvel Eszter halála után mi lehetett az a szörnyű titok, amelynek ilyen hatása volt még fél évszázad után is?
Emlékezzünk Solymosi Eszterre, és mondjuk ki: meggyilkolása mérföldkövet jelent Magyarország történetében. Mérföldkő volt, mert ekkor megrendült a föld a magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt. Mérföldkő, mert 1883-tól a mai napig is tart az a jelenség, hogy nem lehet megnevezni az elkövető, elkövetők származását, vallási hovatartozását. Mérföldkő, hiszen ekkortól figyelhetjük meg az új világrend hatalmának fokozódó érvényesülését hazánkban, illetve az ezt szolgálók egyre leplezetlenebbé váló törekvéseit. Azzal, hogy akkor magára hagytuk ezt a kis magyar libapásztorlányt, Solymosi Esztert, egyedül maradtunk mi is, és itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért.
S gondolom, van itt a teremben, akinek ismerősek lesznek a következő szavak: »A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk.«
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
ELNÖK: Megkérdezem Fónagy János államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a kormány nevében. (Dr. Fónagy János: Igen.) Igen. Államtitkár úr, öné a szó.
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom, hogy a kormány nevében vagy a saját nevemben, de úgy gondolom, hogy ezzel az elmúlt tíz perccel a Jobbik odasorolta magát, ahova sokan gondolják. A tiszaeszlári vérvádnak a felemlítése évszázados sebeket tép fel. Önnek személy szerint, aki ezt elmondta, és önöknek, akik ezt megtapsolták, számolni kell a magyar társadalom és a világ ítéletével. És kérem, ne csodálkozzanak, ha az ország és a világ úgy ítél magukról, ahogy a tiszaeszlári vérvádról több mint száz évvel ezelőtt a magyar társadalom józanabbik fele és a magyar bíróság akkor döntött!
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és sajnálom, hogy ez a napirend utáni tíz perc elhangzott.
Köszönöm, elnök úr.” (www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=39&p_uln=177&p_felsz=273&p_felszig=276&p_aktus=17)
Néhányszor elolvastam a felszólalást — igaz csak odafelé, mert visszafelé kissé nehezemre esik olvasni —, de én ebben a szövegben sem „vérvádat”, sem „antiszemitizmust” (bármit is jelentsen az) nem találtam. Úgyhogy, úgy döntöttem, a nagy „felháborodás” után, amit a felszólalás kiváltott, itt az ideje, hogy én is felháborodjak a koncepciós eljárás miatt, amit a felszólalás körül kavart „műbalhé” eredményeként, a képviselő ellen indítottak.
Felháborodtam, majd lehiggadtam és a következőkre jutottam: ha az Országgyűlés ehhez az eljáráshoz kiadja Baráthot (a képviselő mentelmi jogát felfüggeszti), akkor én ezt az Országgyűlést nem tekintem legitim országgyűlésnek, Orbánt nem tekintem legitim miniszterelnöknek, (ad absurdum) hazaárulónak tekintem őket. (Hiszen) Ez egy egyértelműen koncepciós eljárás! Olyannyira az, hogy a kezdeti „vérvádazást” (vérvád vádat) menet közben ejtették is a vádlók, mivel nyilvánvalóan (semmilyen formában) nem áll(ja) meg (a helyét), s az új fogalom, a kreált vád (új) tárgya: „tiszaeszlározás”. Azta*****! „Tiszaeszlározás”, mint a közösség elleni izgatás eszköze és módja!!! Milyen legitim hatalom az, ami ehhez a koncepciós eljáráshoz asszisztálni hajlandó?!
Így élünk Magyarországon, 2012 áprilisában.
***
Apdét vagy kiegészítés:
„A katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők állásfoglalása a tiszaeszlári vérvád parlamenti emlegetése ellen
2012. április 19., csütörtök 16:05
Egyházi vezetői szolgálatunk kötelez minket, hogy szót emeljünk a gyűlöletkeltés ellen. Így utasítjuk el, hogy nemrégiben a Parlament falai között egy képviselői felszólalásban felidéződött a szégyenletes tiszaeszlári vérvád, amelynek felemlegetése egyedül az indulatkeltés eszköze lehet.
Ebben a helyzetben is emlékeztetnünk kell Krisztus tanítására: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel.
Különösen is aggasztónak találjuk, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. A magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban. A tiszaeszlári vérvádat és az általa keltett gyűlöletet elutasítva együtt hívunk mindenkit a szeretet és az elfogadás krisztusi parancsának követésére és hirdetésére, az igazi emberi értékek alapján álló alkotó együttműködésre.
Budapest, 2012. április 19.
Erdő Péter, bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
Bölcskei Gusztáv, püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke”
Meg vagyok rendülve: meg vagyok alázva és meg vagyok szégyenítve.
***
Apdét vagy kiegészítés:
Innét letölthető Eötvös Károly (a vádlottak (fő)ügyvédje) könyve a tiszaeszlári ügyről:
mtdaportal.extra.hu/eotvos_karoly.html
Innét pedig Bary József (vizsgálóbíró) könyve (ugyanarról az ügyről):
mtdaportal.extra.hu/bary_jozsef.html
mtdaportal.extra.hu/eotvos_karoly.html
Innét pedig Bary József (vizsgálóbíró) könyve (ugyanarról az ügyről):
mtdaportal.extra.hu/bary_jozsef.html
2012.04.20.: „A polgárháború előérzete”
Néhány előzmény: neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/11/patka_elkezdodott_es & bbjnick.blog.hu/2011/04/24/olvasom_magahoz_ter_a_magyar_allam_a_bizonytalansaguk_miatt_sokszor_biralt_rendorok_elott_most_kalap & bbjnick.blog.hu/2011/05/02/szent_agoston_adaleka_csillag_adam_gyongyospata_2011_04_26_27_real_time_c_videoanyagahoz & magyarido.blog.hu/2011/02/25/a_kommunizmus_aldozata_a_rabul_ejtett_ertelem
Olvasom: „A nemzetbiztonsági bizottság pénteki ülésén megállapította, hogy az atv.hu-n csütörtökön nyilvánosságra került hangfelvételen elhangzottakkal kapcsolatban felmerül a bűncselekmény gyanúja.
Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága megállapította, hogy az atv.hu-n csütörtökön nyilvánosságra került hangfelvételen elhangzottaknak nemzetbiztonsági kockázatai is vannak és az ügyben felmerül a bűncselekmény gyanúja — mondta a testület pénteki ülését követően a bizottság szocialista elnöke.
Molnár Zsolt hozzátette, egyelőre nem adhat részletes felvilágosítást, mert egyrészt zárt ülésen tárgyaltak, másrészt pedig annyira új az anyag, hogy a szolgálatok és a rendőrség még csak most fogják elkezdeni a vizsgálatokat. Az érintett felvételen az atv.hu csütörtöki közlése szerint többek között Juhász Oszkár gyöngyöspatai polgármester hangja hallható egy 2011 májusában lezajlott beszélgetésben, amelynek résztvevői egyebek mellett egy polgárháború várható bekövetkeztéről szólnak, és arról, hogy annak akkor kell megtörténnie, amikor az az ő győzelmükkel végződhet.” (mandiner.hu/cikk/20120420_gyongyospata_az_ugynek_nemzetbiztonsagi_kockazatai_is_vannak)
No, akkor hallgassuk (csak) meg a következő (azt a bizonyos) hangfelvételt (kattints(on) a kép alatti linkre!):
Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága megállapította, hogy az atv.hu-n csütörtökön nyilvánosságra került hangfelvételen elhangzottaknak nemzetbiztonsági kockázatai is vannak és az ügyben felmerül a bűncselekmény gyanúja — mondta a testület pénteki ülését követően a bizottság szocialista elnöke.
Molnár Zsolt hozzátette, egyelőre nem adhat részletes felvilágosítást, mert egyrészt zárt ülésen tárgyaltak, másrészt pedig annyira új az anyag, hogy a szolgálatok és a rendőrség még csak most fogják elkezdeni a vizsgálatokat. Az érintett felvételen az atv.hu csütörtöki közlése szerint többek között Juhász Oszkár gyöngyöspatai polgármester hangja hallható egy 2011 májusában lezajlott beszélgetésben, amelynek résztvevői egyebek mellett egy polgárháború várható bekövetkeztéről szólnak, és arról, hogy annak akkor kell megtörténnie, amikor az az ő győzelmükkel végződhet.” (mandiner.hu/cikk/20120420_gyongyospata_az_ugynek_nemzetbiztonsagi_kockazatai_is_vannak)
No, akkor hallgassuk (csak) meg a következő (azt a bizonyos) hangfelvételt (kattints(on) a kép alatti linkre!):
Ha egy (fél)részeg fószer (aki nem Juhász Oszkár) halandzsája az amerikai bombázókról és Juhász Oszkár csitítása — „hétezer jól kiképzett rendőr áll a Fidesz rendelkezésére, akik bármikor úgy lenyomnának minket, mint a bélyeget” — (ma nálunk) polgárháborús veszélyt jelent, akkor itt nagyon nagy baj van.
Visszatér a Rákosi-korszak? Egy magánbeszélgetésben elhangzottakról készült illegális hangfelvétel alapján bárkit elítélhetnek a demokratikus és/vagy alkotmányos jogrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával? F***, alakul ez! Amit ezekkel a szerencsétlenekkel művelnek, úgy a budaházykkal, mint a baráthokkal vagy a juhászokkal stb., az már sokkal inkább népi demokratikus, mint demokratikus tempó! S ha velük ma ezt így (lehet), akkor velünk (veled, velem), ugyan, miért ne (lehetne) (akár már maholnap)?!
Visszatér a Rákosi-korszak? Egy magánbeszélgetésben elhangzottakról készült illegális hangfelvétel alapján bárkit elítélhetnek a demokratikus és/vagy alkotmányos jogrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával? F***, alakul ez! Amit ezekkel a szerencsétlenekkel művelnek, úgy a budaházykkal, mint a baráthokkal vagy a juhászokkal stb., az már sokkal inkább népi demokratikus, mint demokratikus tempó! S ha velük ma ezt így (lehet), akkor velünk (veled, velem), ugyan, miért ne (lehetne) (akár már maholnap)?!
2012.04.23.: „Én mondom az igazat, és te mondod a jót”(?)
Néhány előzmény: bbjnick.blog.hu/2012/04/03/schmitt_pal_koztarsasagi_elnok_lemondasarol_1 & bbjnick.blog.hu/2012/04/03/schmitt_pal_koztarsasagi_elnok_lemondasarol_2 & bbjnick.blog.hu/search?searchterm=proh%C3%A1szka+ottok%C3%A1r&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s
Olvasom: „A Jobbik betiltásának megvitatását javasolta Gerő András történész az MTV A lényeg című műsorában.
Gerő ezt annak kapcsán mondta, hogy a Jobbik képviselője nemrég felemlegette a tiszaeszlári vérvádat, ragaszkodva ahhoz a hamis verzióhoz, miszerint egy fiatal lány zsidó rituális gyilkosság áldozata lett.
Gerő András szerint emiatt, valamint a párt több más megnyilvánulása okán, a második világháborút lezáró békeszerződés alapján, akár be is lehetne tiltani a Jobbikot. A történész az okokhoz sorolta még, hogy a radikális párt törvénnyel büntetné a melegeket, gettóba zárná a cigányokat, illetve egyik képviselője egy magánbeszélgetésen a szélsőjobboldaliak győzelmét latolgatta, a szerinte biztosan elkövező polgárháborúban.
Gerő azt úgy fogalmazott, hogy ezek az esetek egyfajta »bokorrá állnak össze«. Ezért a politikusoknak és az erre hivatott állami szerveknek kellene elgondolkodni a Jobbik betiltásán. Erre – Gerő szerint – nem csak a párizsi békeszerződések kötelezik az országot, az alkotmányos rend alapján is elindítható lenne egy ilyen eljárás. Gerő úgy véli, a magyar parlamenti pártoknak közösen kellene fölvetni ezt a lehetőséget. »A politika immunrendszerét mutatja, hogy fel tud-e lépni egy olyan politikai fertőzés ellen, mint amit a Jobbik jelent« – fogalmazott a történész.” (www.hir24.hu/belfold/2012/04/22/gero-be-lehetne-tiltani-a-jobbikot/)
Jól beszél Gerő, nagyon jól beszél! Bizony, be kell tiltani! Ma a Jobbikot, holnap a KDNP-t, s holnap után a Fideszt. Majd...
Lassan talán egyre többen megértik, miről is beszél(t)ünk (például én, például itt): ...Schmitt nem plagizált. (Milyen plagizátor az, aki a „lopott szövegek” forrását dolgozata végén tételesen megadja?) Egy kor és egy kör (számomra is visszataszító) gyakorlata szerint járt el és ebben akkori bírálói készséges partnerei voltak. Hogy ezek után a TF visszavonta a doktoriját, az valóban egyszerre farizeusi és pilátusi magatartás. Az ellen a disszertáció ellen, ha valakik, akkor épp a TF vezetői nem emelhetnek/emelhettek volna, sem tartalmi, sem formai kifogást!
Schmittet levadászták és meglincselték. S mindezt „értelmiségi” asszisztenciával. Ez gyalázat valamennyiünkre nézve. S olyan precedenst/gyakorlatot teremtett, aminek az elkövetkezőkben valamennyien inni fogjuk a levét. Méghozzá nagypohárral...(mandiner.blog.hu/2012/04/01/disznok_tanca_kispal_es_a_borz_1997/fullcommentlist/1#c16430200)
A kép illusztráció
***
Apdét vagy kiegészítés:
„(...)
Amikor már a legféktelenebb igaztalan gyűlölet tobzódott velem szemben azoknak a lelkében, akiknek célja az igazság elhomályosítása volt, s akik mindent elkövettek, hogy erkölcsi megsemmisítésemen keresztül megakadályozzák az igazság felderítését, amikor már minden alávaló eszközt felhasználtak, minden pokoli tervet kimerítettek, Eötvös leghűbb famulusa: Szabolcsi (Weinstein) Miksa az »Egyenlőség«-ben megállapította rólam, hogy az őseim kóbor cigányok voltak. Az épületes kis közleményt, amely megérdemli, hogy ne csak az »Egyenlőség« elsárgult lapjain maradjon meg, szóról-szóra idézem:
»Az atyját, aki eleinte a Lónyaiék somi birtokán levélhordó szolgálatokat tett, később ugyanott kasznárrá lett, – még Barrinak hívták. – Vidékünkön vannak sokan, akik az öreg Barrit ismerték, de sőt ennek atyját is, aki cigány volt és egész életén át itt kóborolt Bereg megyében. Ez utóbbi körülmény oka annak, hogy a vizsgálóbíró bátyja, Barri Sándor, aki, mint református pap, a választáskor megbukott, a hívek azzal utasítván vissza pályázatát, hogy papnak nem kell nekik cigány. Bary, vagy Barri úr bizonyára nem az egyedüli cigány, aki Árpád véréből származottnak tartja magát, hogy abból aztán jogot formálhasson magának a zsidóüldözésre.« (Egyenlőség, II. évf., 5. szám, 1883. II. 4.)
Utóbb az adatainak megbízhatóságáról ismert Eötvös is megismételte Szabolcsi által Bereg megyében ily sikerülten kinyomozott nacionálémat. Amikor az 1884. évi képviselő választások alkalmával a tiszalöki választókerület függetlenségi programmal jelölt, a választást megelőzően Eötvös Miskolcon átutazván, meginterjúvolta őt az ott megjelenő Borsod-Miskolci Közlöny egyik munkatársa. »Szóba jött többek között azon hír is – írja az említett újság –, hogy Bary József fel akar lépni antiszemita programmal képviselőnek. Eötvös csak mosolygott erre. Hogy fel akar lépni – monda – azt elhiszem, de akkor nem ismerik önök a nyíri zsentrit, ha azt hiszik, hogy Baryra csak egy is reászavazna. Az a szabolcsi zsentri képes arra, hogy egy buta, parvenü cigányfiút a maga céljára fel akarjon használni, de hogy maga közé emelje, olyan nincs.« (I. évf., 54. szám.)
Eötvös könyvének 2. kötetében hat nyomtatott oldalon írja le családjának és saját életének történetét (II. 84-91.). Eötvös Károlynál a magyar irodalom történetében kétségtelenül nagy jelentőségénél fogva – ezt – senki se róhatja fel szerénytelenségül. Nekem családomról és magamról írni éppoly szerénytelenség lenne, mint a tiszaeszlári ügyben végzett vizsgálóbírói működésemről, amelyet hivatali kötelességből éppoly ügybuzgalommal, lelkiismeretességgel és pártatlansággal igyekeztem elvégezni, mint minden reám bízott ügyet, – hogy megfelelő tudással és képességgel végeztem, azt nem állítom, bár hivatali feljebbvalóim részéről annak idején erről is megnyugtató elismerést kaptam. Amint azonban az ellenem emelt vádak és a rólam terjesztett rágalmak kényszerítenek arra, hogy a tiszaeszlári perben folytatott vizsgálóbírói működésem minden egyes mozzanatának nyilvánosságra hozatala mellett azt az utókor bírálata alá bocsájtani, éppúgy kénytelen vagyok az igazság kedvéért, bár rövidebben, mint Eötvös, családom eredetével és saját magammal is foglalkozni.
Ha véletlenül őseim levélhordók és kóborcigányok lettek volna, azt nem szégyeleném bevallani, ámde ilyen ősökről nem tudok. Nagyapám: Bary István (született 1758-ban) Beregújfalu, Gát (1793-ig), majd Hete (1811-18) beregmegyei községekben volt református pap, atyám: Bary János, gróf Lónyai Elemérnek uradalmi intézője volt Nagylónyán. Magam tíz esztendeig voltam a sárospataki református főiskola növendéke és ott végeztem úgy a gimnáziumot, mint a jogi tanulmányaimat, a gimnázium két legfelső osztályának kivételével, amelyet a német nyelv elsajátítása végett a késmárki evangélikus líceumban végeztem el.
Amidőn Eötvös a tiszaeszlári per végtárgyalásán előbb csak pótbíróként szereplő, majd az egyik szavazóbíró betegsége folytán az ítélethozatalban is résztvett Fejér Barnáról emlékezik meg, kijelenti, miszerint nem kételkedik abban, hogy Fejér lelkéből minden babona és vallási gyűlölködés hiányzott. Ezt a feltevését azzal indokolja, hogy Fejér a sárospataki kálvinista főiskola növendéke volt, már pedig »kisebbségben lévő, üldözött felekezet lelkében a szerénység, a szabadság, s az igazság érzete fejlődik ki szükségkép« (III. 181.).
Ebben a megállapításban igaza van Eötvösnek, mert a sárospataki kálvinista főiskolából a felekezeti gyűlölködés mindenkoron száműzve volt. Szabadelvű gondolkodásra, keresztényi szeretetre, szerénységre, igazságszeretetre nevelt ez a híres régi iskola mindenkit, aki annak növendéke volt. De hol van az igazság Eötvös megállapításaiban akkor, amidőn e főiskola nevelő hatását elismeri Fejér Barnánál, és pedig „szükségképen”, s ugyanakkor megtagadja nálam? A gyűlölködés és babona éppúgy hiányzott belőlem, mint Fejér Barnából. A különbség csak az, hogy a nagy perben nekem jutott a hálátlanabb, népszerűtlenebb szerep: kinyomozni, felkutatni a per egész anyagát, Fejér Barnáé és bírótársaié volt a népszerűbb: a kész anyag birtokában felmentő ítéletet hozni.
Amikor Solymosi Eszter eltűnésének ügyét vizsgálat céljából átvettem, bizony sejtelmem sem volt arról a borzasztó gyűlölködésről, arról a sok orvtámadásról, minden képzeletet felülmúló aknamunkáról, amellyel később a vizsgálatot téves nyomokra vezetni, majd annak eredményeit a rágalmak özönével kompromittálni, megsemmisíteni akarták azok, akik a gyanúsítottakkal szolidaritást vállalva, nem az igazság felderítését tartották fontosnak, hanem egyedül és kizárólag hitsorsosaik megmentését, kiszabadítását.
Hányszor kíséreltem meg ettől a hálátlan, kellemetlen megbízatástól megszabadulni, hányszor kértem Kornisst, mentsen fel a vizsgálóbírói teendőktől, adja másnak kezébe a vizsgálatot! Mindhiába! Végig kellett járnom a keserves kálváriát, végig kellett szenvednem hosszú éveken át az ellenem feltámadt indokolatlan gyűlölködés tőr– és tű-szúrásait, bírói pályámon a mellőzés keserűségét és szó nélkül, cáfolat nélkül kellett eltűrnöm a rágalmak özönét.
»Az aljegyző fiatal és tapasztalatlan ember volt – írja Eötvös (I. 97.) – elég tehetséggel és minden rosszindulat nélkül, de tele feltűnési vággyal. Napfényre hozni a vérvádat, mely még eddig alig sikerült valakinek s ezzel magára vonni a világ figyelmét: erre a fiatal lélekben úgyis folyton pezsgő nagyravágyás méltán törekedhetik. S ha a fiatalember csakugyan hisz a vérvádban, nagyravágyását nem is lehet nemtelennek gondolni.«
Azzal szemben, hogy a könyvének elején Eötvös így elismeri, hogy »elég tehetséggel és minden rosszindulat nélkül« folytattam le a vizsgálatot, csodálatosképen később könyvének minden lapján a tehetségtelenséget és rosszindulatot igyekszik reám olvasni, meggyanúsítva okiratok meghamisításával, hamis tanúzásra felbujtással, tanúk és vádlottak megkínoztatásával. Itt azonban még csak feltűnési vágyról beszél hogy a vérvád bebizonyításával az egész világ figyelmét akartam magamra vonni. Eszemágában sem volt a vérvádat bebizonyítani, mert hiszen ha ez lett volna a célom, nem igyekeztem volna a per folyamán mindenképen megszabadulni a vizsgálóbírói megbízatástól. Egyébként a vérvádban sohasem hittem, sem akkor, amikor a vizsgálatot megkezdtem – hiszen akkor még azt sem tudtam, mi az a vérvád? –, sem amikor a vizsgálatot lefolytattam és befejeztem, sem később soha. Akkor is középkori babonának tartottam, ma is annak tartom.
2012.06.14.: ...egy hivatalos szakmai szervezet (...) hazug állásfoglalásra kényszerül...
Olvasom: „»Zsidógén«-botrány: a klinikai genetikai tagozat és tanács is felháborodott. A Szakmai Kollégium Klinikai Genetikai Tagozatának és Tanácsának tagjai a leghatározottabban elutasítják és elítélik a rasszista értelmezésre okot adó genetikai vizsgálatot - közölték a testületek elnökei a két grémium hétfői ülése után az MTI-vel. A tanácskozást azt követően hívták össze, hogy az egyik jobbikos képviselő a Nagy Gén Kft.-től megrendelt genetikai teszttel igazolta: nincs benne sem cigány, sem zsidó vér. Állásfoglalásában a Szakmai Kollégium Klinikai Genetikai Tagozata és Tanácsa egyúttal arra kéri az egészségpolitikai hatóságokat, hogy akadályozzák meg az ilyen vizsgálatok megismétlődését, elterjedését, illetve foganatosítsanak ellenük határozott szankciókat. Mint írják, az elmúlt hetekben a hazai közéletet megdöbbentette a hír, hogy nem diagnosztikai céllal, »helytelen és elítélendő indikáció alapján« végzett genetikai tesztek eredményét mind szakmai, mind etikai szempontból megtévesztő, félrevezető módon értékelték, és abból »tudománytalan, megalapozatlan, etikai szempontból kifogásolható, diszkriminatív, a társadalom számára veszélyes következtetést vontak le«. Emlékeztetnek, a Nagy Gén Kft populációkra jellemző genetikai variációkat vizsgált a tesztet megrendelő kérésére azzal a céllal, hogy roma vagy zsidó népcsoportra jellemző variációk elemzésével az illető zsidó vagy roma származását kizárja. Úgy fogalmaznak: »e rasszista céllal végzett vizsgálatot mind szakmai, mind etikai szempontból a leghatározottabban elutasítjuk és elítéljük«. (...) Felhívják a figyelmet arra, hogy a 2008. évi XXI. törvény előírásai szerint »humángenetikai vizsgálat megelőzési, diagnosztikus, terápiás vagy rehabilitációs célból és kizárólag egészségügyi érdek alapján végezhető«. A humángenetikai vizsgálatoknak nem céljuk az egyén származásának vizsgálata, sőt népcsoporthoz való tartozás sem - mutatnak rá. (...)" (hvg.hu/itthon/20120521_genetika_jobbik)
Ez bizony valóban riasztó! Egy egészségügyi magáncégtől mióta nem rendelhet egy magánszemély DNS-vizsgálatot bármilyen (adott esetben pld. családfakutatási) célzattal (is)? Az apasági vizsgálatok pld. mik, ha nem családfakutatások? (S ha, teszem azt, a konkrét esetben, a vizsgálat azt mutatta volna ki, hogy (valószínűleg) voltak a vizsgált/keresett etnikumhoz/népcsoporthoz (ahhoz, amihez) tartozó ősei a megrendelőnek, akkor nem lett volna rasszista célú a vizsgálat?)
De! Nem az itt az igazi baj, hogy szélsőséges ballib/liberálbolsevik/holohitű (vagy olyan, amilyen) újságírók és „aktivisták" ügyeket próbálnak kreálni/konstruálni ideológiai megfontolásokból (ez „csak" aljas, bűnös, botrányos és felháborító), hanem az, hogy, ma már ott tartunk, hogy egy hivatalos szakmai szervezet (...Szakmai Kollégium Klinikai Genetikai Tagozata vagy micsoda?!) hazug állásfoglalásra kényszerül; a tragédia az, hogy egy szakmai szervezetnek – nyilvánvalóan tagjainak meggyőződése elleni – hamis nyilatkozatot kell kiadnia, hogy kivédje az ellene irányuló támadásokat! (Emlékszünk még a SE szenátusának döntésére Schmitt doktorija ügyében???!!!) Mintha újra a Rákosi-rendszerben élnénk: ahogy akkor, úgy ma is, mindenkinek és mindennek folyamatosan állást kell foglalnia egy kizárólagosságra törő (totalitárius) ideológia éppen aktuális doktrínái mellett.
Így élünk Magyarországon 2012 júniusában: a pécéterror kikezdte a törvényességet, az intézményiséget és a szakmaiságot és, minden ellenállás nélkül, egyre durvábban roncsolja azokat.
2012.06.15.: ...holosaría!
2012. 03. 24-én írtam: ...A holohitűek a liberalizmus albigensei. Ha a liberalizmus nem állítja meg őket (márpedig nem fogja, mert épp alkalmatlansága hívta létre ezt az agresszív, dekadens szektát), akkor elpusztítják. Már itt is a holosaría!.. (bbjnick.blog.hu/2012/03/24/olvasom_mi_lesz_a_gyerekeimbol_mi_van_ha_egy_kozeli_napon_azzal_szembesulok_eppugy_ciganyozik_vagy_z)
S tessék! Tegnap olvasom: „Megszületett az első bírósági ítélet Magyarországon holokauszttagadás ügyében. Az európai zsidóság kiirtását tagadó férfinak próbaideje alatt többször el kell látogatnia a holokausztmúzeumba. Először ítélt el valakit egy magyar bíróság a nácizmus bűneinek nyilvános tagadása miatt. A tavaly októberi Millás tüntetésen a héber nyelven írt, holokauszttagadó táblát magasba tartó Nagy Györgyöt a Fővárosi Törvényszék felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta, próbaideje alatt pedig évente el kell látogatnia a Páva utcai holokausztmúzeumba... ...A Fővárosi Törvényszék Nagy Györgyöt a nemzetiszocializmus bűneinek nyilvános tagadása miatt 1 év 6 hónap börtönre ítélte, amit 3 évre felfüggesztett. Mellékbüntetésként a próbaideje alatt a férfinak évente el kell látogatnia a budapesti Holokauszt Emlékközpontba, amiről beszámolót kell írnia a mellé kirendelt pártfogónak. Ezt »kiválthatja« azzal, ha egyszer ellátogat a jeruzsálemi Jad Vasem holokausztmúzeumba vagy az Auschwitz-Birkenau haláltáborába. A döntés ellen az ügyész nem, csak a vádlott védője fellebbezett...” (www.hir24.hu/belfold/2012/06/13/eloszor-iteltek-el-valakit-holokauszttagadasert-magyarorszagon/)
A jövő elkezdődött! Magyarországon az ötvenes évek óta nem alkalmazták az ideológiai átnevelést büntetésként (ú. é. büntetőjogi eszközként)! Jön a nyilvános megszégyenítés, a megbízhatatlanok nevének szégyenfal(iújságok)ra tűzése, kötelező szemináriumok az elhajlóknak, végső esetben a társadalomból való kiemelés és erőszakos átnevelés(???)...
A Fidesz mélyebbre vitte az országot erkölcsileg és szellemileg, mint ’56 után bárki?!
Apdét vagy kiegészítés:
„A Regnum Marianum keresztnél Zetényi Csukás Ferenc a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány elnöke, Kocsis Sándor a Horthy Miklós Társaság elnöke, valamint Gonda László tartottak az összegyűlteknek rövid történelem órát. A biztosítékot azonban nem ez, hanem Orosházi Ferenc beszéde verte ki a rendőröknél.
Ferencet előállították, mert Kertész Imre, Sorstalanság című könyvéből idézett egy részletet, mely szerinte bizonyíték arra, hogy nem volt holokauszt. Mikrofonba ordította a hallgatóságnak, hogy; »Nem volt holokauszt!« Ezért egy igazoltatást követően azonnal a Stefánia utcai rendőrkapitányságra hurcolták, feltehetőleg holokauszt-tagadás vádjával, majd később átszállították a Tolnai utcába. Azóta nincs róla hírünk.″ (hazateresradio.hu/node/1597)
2012.07.20.: „...mást gondol, mint amit normálisnak lehet tekinteni.”
Néhány előzmény: bbjnick.blog.hu/2010/03/11/gondolj_gondolj_gondolj_solyom_laszlo_koztarsasagi_elnok_alairta_a_holokauszttagadast_bunteto_btk_mo & magyarido.blog.hu/2011/06/29/kis_magyar_okozatologia_2_z_emilje & bbjnick.blog.hu/search?searchterm=holohit&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s
Néhány előzmény: bbjnick.blog.hu/2010/03/11/gondolj_gondolj_gondolj_solyom_laszlo_koztarsasagi_elnok_alairta_a_holokauszttagadast_bunteto_btk_mo & magyarido.blog.hu/2011/06/29/kis_magyar_okozatologia_2_z_emilje & bbjnick.blog.hu/search?searchterm=holohit&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s
...A „Csatáry-ügy” (cimkezes.origo.hu/cimkek/csatary-laszlo/index.html?tag=Csat%E1ry+L%E1szl%F3&tag2=&target=1) ügyésze nyilatkozik: Csatáry jelenleg is antiszemita, bizonyos vallásokról és vallásúakról nem úgy vélekedik, ahogy az normális volna („mást gondol, mint amit normálisnak lehet tekinteni”). (Az ügyészi megnyilatkozás forrása: mandiner.hu/cikk/20120719_csatary_orizetben)
Egy ügyész megmondhatja, hogy bizonyos vallásokról hogyan volna normális vélekedni???!!!
Mondtam én, hogy itt nagyon nagy baj lesz! (Például itt: bbjnick.blog.hu/2012/06/15/igy_elunk_magyarorszagon_2012_juniusaban_holosaria) Tisztára, mintha a rákosi- vagy a kádárkorban élnénk; bár így, egy ügyész, szerintem, már a későkádárkorban sem igen mert volna megnyilvánulni...
Ajánlott irodalom: Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története (mek.oszk.hu/05500/05541/05541.pdf)
1. Apdét vagy kiegészítés:
Egy hír:
„2012. július 18. 08:57
A Simon Wiesenthal Központ igazgatója arra kérte az államfőt: vállaljon garanciát arra, hogy a magyar hatóságok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni Csatáry László bíróság elé állítása érdekében.
Áder Jánoshoz fordult kedden késő este az MTI-hez is elküldött nyílt levélben a náci háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ, kérve a magyar köztársasági elnököt, segítsen abban, hogy »amilyen gyorsan csak lehet«, állítsák bíróság elé a 97 éves Csatáry Lászlót, akit a jeruzsálemi intézet »a legkeresettebb náci háborús bűnösnek« nevez.
Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ igazgatója a nyílt levélben azt írta: 2011 szeptemberében tájékoztatta a magyar ügyészséget Csatáry bűntetteiről és hollétéről abban a reményben, hogy siettetik az ügyet Csatáry korára figyelemmel. Azóta hónapok teltek el, de még hivatalos gyanúsítás sem történt, még Csatáry útlevelét sem vonták be – közölte. Felidézte, hogy a múlt héten újabb adatokat adott át a magyar ügyészségnek Budapesten, de az ügyészségi szóvivő még hétfőn sem utalt arra, hogy »bármilyen elsőbbséget adnának az ügynek vagy siettetnék, figyelembe véve a különleges körülményeket«.
»Az idő múlása semmi esetre sem kisebbíti a gyilkosok bűnösségét, nem szabad, hogy az öregkor védelmet nyújtson a holokauszt elkövetőinek« – írta Zuroff. Csatáry jelenleg egészséges, és bíróság elé tud állni, »de ki tudja, milyen hosszú ideig lesz ez így« – fogalmazott. A Wiesenthal Központ igazgatója arra kérte Áder Jánost, »a nyilvánosság előtt vállaljon garanciát azért, hogy a magyar hatóságok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy ezt a bűnözőt bíróság elé állítsák«.
A Fővárosi Főügyészség közlése szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség Efraim Zuroff feljelentése alapján 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett miatt, és az eljárás jelenleg is tart.” (mandiner.hu/cikk/20120718_levelben_kerte_ader_segitseget_zuroff)
Majd egy másik:
„2012. július 18. 11:11
Őrizetbe vette és kihallgatta Csatáry Lászlót, valamint kezdeményezte házi őrizetét a Budapesti Nyomozó Ügyészség szerdán. A férfit emberek törvénytelen kínzásával megvalósított háborús bűntettel gyanúsítják.
A Fővárosi Főügyészség sajtóanyagában az olvasható, hogy »a Budapesti Nyomozó Ügyészség a mai napon Dr. Cs. Lászlót őrizetbe vette, gyanúsítottként kihallgatta és kezdeményezte házi őrizetét a nyomozási bírónál«. A háborús bűntett miatt akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.
A 97 éves Csatáry Lászlónak a Simon Wiesenthal Központ szerint kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül 300 zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. A központ szerint Csatáry 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának megszervezésében is.” (mandiner.hu/cikk/20120718_orizetbe_vettek_csataryt)
A két hír megjelenése között alig több, mint 2 azaz két óra telt el.?!
„A Nemzeti Jogvédő Alapítvány állásfoglalása
Budapest, 2012. július 19., csütörtök (OS) -
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriuma és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat Elnöksége képviseletében a tegnapi napon háborús bűntettel meggyanúsított és házi őrizetbe vett Csatáry László volt rendőrtiszt ügyével kapcsolatban a következő állásfoglalást tesszük közzé: 1. Figyelemmel kísérjük – tekintettel bizonyos méltatlan hírverésre és tisztességtelen nyomásgyakorlási kísérletekre – hogy érvényesüljenek különösen azon, Magyarország alaptörvényében és a nemzetközi alapokmányokban rögzített elvek, melyek szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, továbbá, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg, s hogy mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz. 2. Az alkotmányos jogállam jogrendjét súlyosan sérti az ártatlanság vélelmének semmibevétele, s az így jogsértett személy jogsérelmének hatósági eltűrése. Az adott ügyben illetéktelen magánszemélyek súlyosan megsértették egy ember emberi méltósághoz való jogát, vele szemben ill. vele kapcsolatban alaposan feltehetően elkövették a hamis vád, zaklatás, garázdaság, magánlaksértés, jogosulatlan adatkezelés bűncselekményét, a polgári jog által védett személyhez fűződő jogait. 3. Aggasztónak tartjuk, hogy országon kívüli, a Wiesenthal központtal nem azonosítható, a zsidóság körében is körülhatárolt ú.n.»jogvédő«, számos vélemény szerint haszonelvű érdekcsoportok gyűlöletkampánnyal és féktelen hangulatkeltéssel kívánják betölteni a bűnüldöző szerepét, s ehhez magyarországi partnereket találnak. Olyan személy képviseli ezeket, aki szemben Simon Wiesenthallal kétségbe vonja a kommunista bűnök üldözésének jelentőségét, s az ebből adódó törvény előtti egyenlőtlenségre tudatosan törekszik, feszültséget keltve a magyarországi zsidó és nem zsidó csoportok között. Alapos okunk van annak megállapítására, hogy ezen hiteltelen »jogvédő« tevékenység célja a kiválasztott személyek erkölcsi-anyagi-biológiai tönkretétele, büntető eljárással való megölése annak kockázata nélkül, hogy a hamis vád következményeivel az elkövetőknek szembe kellene nézniük, mert áldozataik magas életkora miatt az eljárások jogerős befejezése alig lehetséges. 4. A magyarországi bűnüldözés és igazságszolgáltatás nagy zsákutcája lesz, ha ezen törekvéseknek teret enged tévesen értelmezett humanista megfontolások alapján, miközben a népirtó kommunista bűnök és bűnösök üldözése ténylegesen nem tapasztalható a legmagasabb pártállami tisztséget betöltök esetében sem, s olyan beosztású kommunista személyek felelősségre vonása szóba sem kerül, mint amilyen beosztást maga idejében Csatáry László viselt. A korábbi évtizedben veszélybe jutott társadalmi egyensúlyt, a törvény előtti egyenlőséget, az igazságosság eszméjébe vetett bizalmat haladéktalanul helyre kell állítani megfelelő értékelvű s nem érdek és nyomáskövető jogalkalmazással, a vallások és népcsoportok közötti megfelelő jó viszony jegyében, amelynek nem a büntetőjog az elsődleges eszköze.
Kiadó: Nemzeti Jogvédő Alapítvány” (os.mti.hu/hirek/76607/a_nemzeti_jogvedo_alapitvany_allasfoglalasa)
3. Apdét vagy kiegészítés:
„...Először is Csatáry nem nevezhető »náci« háborús bűnösnek, lévén soha nem volt tagja sem az SS-nek, sem a Gestapónak, sem a Wermachtnak, de még az NSDAP-nek sem. Mindez persze szemantikai kérdés (lehetne, de nem az!), ami önmagában nem kisebbítené, amivel vádolják. Csakhogy (pro secundo, s amint az a minapi Magyar Nemzetben is megjelent) a Magyarország tiszti cím- és névtára, illetve a Budapesti névmutató és címtár – Rendőrségi zsebkönyv 1944 tanúsága szerint dr. Csatáry (egyes helyeken: Csatári) László 1944-ben rendőr segédfogalmazóként szolgált a kassai rendőrségnél, vagyis a hierarchia szerinti legalacsonyabb rangban. Ergo az akkor 29 éves Csatáry maximum végrehajtó személy lehetett, döntési jogköre azonban semmiképpen sem volt és nem is lehetett. Ilyetén tehát elképzelhetetlen, hogy végrehajtó személyként bárki deportálásáról is dönthetett volna, vagy utasításba adhatta volna a rabok vagonbeli kínzását. Harmadrészt Zuroff szerint Csatárynak kulcsszerepe volt körülbelül 300 zsidó Kassáról Kamanyec-Podolszkijba történő deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. Amellett, hogy ez az eset egyébként a gyanúsításban sem szerepel, tovább erősíti a kételyt, hogy a Magyarország tiszti cím- és névtára 1941-es kötete rámutat arra, hogy Csatáry abban az évben nem Kassán, hanem Kecskeméten teljesített szolgálatot, mint rendőrfogalmazó gyakornok. Vagyis finoman szólva is kétes, hogy szerepe lehetett a Kamanyec-Podolszkijba történő deportálásokban.” (mandiner.hu/cikk/20120719_agoston_daniel_csatary_laszloval_kapcsolatban)
4. Apdét vagy kiegészítés:
Csatáryt 1948-ban egy csehszlovák(!!!) népbírósági(!!!) perben, távollétében, egy egynapos tárgyaláson(!!!), fasiszta megszállás(!!!) és kollaboráció(!!!) vádjában bűnösnek találták és halálra ítélték:
www.mult-kor.hu/20120718_csataryt_1948ban_kotel_altali_halalra_iteltek
5. Apdét vagy kiegészítés:
„Akár öt év szabadságvesztéssel is sújthatják a Efraim Zuroffot, amiért hamisan vádolta bűncselekmény elkövetésével Csatáry Lászlót az 1941-es deportálások kapcsán. Völgyesi Miklós volt büntetőbíró szerint az ügyészség hivatalból is eljárást indíthat...”
mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/hamis-vad-gyanuja-zuroff-fal-szemben-1098019
6. Apdét vagy kiegészítés:
„(...)
A napilap [a Népszabadság] felidézi, hogy az egykori kassai gettóparancsnok csaknem 16 ezer zsidó deportálásában működött közre, és ezért ott őt halálra ítélték. Balassa Zoltán kassai történész szerint azonban Magyarországon is született ellene verdikt - a férfit szerinte húsz év börtönbüntetéssel sújtották -, de ennek egyelőre nincs nyoma.
A Népszabadságot Csízi István, a Magyar Országos Levéltár megbízott főosztályvezetője arról tájékoztatta, hogy a levéltár csupán a másodfokú jogszolgáltatási szervek - tehát a Népbíróságok Országos Tanácsa és a Népfőügyészség - iratait őrzi, ezek között pedig nem található Csatáry László büntetőügyére vonatkozó irat.
A lappal a Pécsi Törvényszék elnöke korábban közölte, hogy a verdiktnek ott nincs nyoma, a Kúria sem tud ilyen ügyről, és a megyei levéltártól ugyanezt a tájékoztatást kapták. Csatáryt nem találták sem az egyes büntetőügyeket rögzítő lajstromkönyvben, sem az eljárás alá vontak nevét tartalmazó névmutatókönyvben.
(...)
Ennek ellenére szakértők további kísérletet tesznek arra, hogy a vélelmezett ügy nyomára bukkanjanak.
(...)”
www.mult-kor.hu/20120828_a_leveltarban_nincs_nyoma_csatary_buntetougyenek
7. Apdét vagy kiegészítés:
„Efrájim Zuroff nácivadász, zsidó telepes a magyar hatóságokat kárhoztatja Csatáry László halála miatt (...). A ciszjordániai Efrát nevű illegális zsidó telepen élő, fegyveres zsidó telepes, »nácivadász« a mindvégig kezére játszó, idős magyarokat meghurcoló, bíróság elé állító magyar hatóságokat vádolja azért, mert Csatáry László még a bírósági tárgyalása előtt meghalt 98 éves korában. (...)”
kuruc.info/r/26/116271/
2013.09.04.: ...a Magyar Tudományos Akadémia hazug állásfoglalásra kényszerül...
„Szörnyű idő, szörnyű idő! / S a szörnyüség mindegyre nő.”
(Petőfi Sándor)
(Petőfi Sándor)
...Nem az itt az igazi baj, hogy szélsőséges ballib/liberálbolsevik/holohitű (vagy olyan, amilyen) újságírók és „aktivisták” ügyeket próbálnak kreálni/konstruálni ideológiai megfontolásokból (ez „csak” aljas, bűnös, botrányos és felháborító), hanem az, hogy, ma már ott tartunk, hogy egy hivatalos szakmai szervezet (...) hazug állásfoglalásra kényszerül; a tragédia az, hogy egy szakmai szervezetnek – nyilvánvalóan tagjainak meggyőződése elleni – hamis nyilatkozatot kell kiadnia, hogy kivédje az ellene irányuló támadásokat! (Emlékszünk még a SE szenátusának döntésére Schmitt doktorija ügyében???!!!) Mintha újra a Rákosi-rendszerben élnénk: ahogy akkor, úgy ma is, mindenkinek és mindennek folyamatosan állást kell foglalnia egy kizárólagosságra törő (totalitárius) ideológia éppen aktuális doktrínái mellett... (bbjnick.blog.hu/2012/06/14/igy_elunk_2012_juniusaban_magyarorszagon_egy_hivatalos_szakmai_szervezet_hazug_allasfoglalasra_kenyszerul)
Tarlós István Budapest főpolgármestere szakmai állásfoglalást kért az MTA-tól a „Tormay Cécile köz” tervezett elnevezése kapcsán. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja elkészítette az óhajtott állásfoglalást (itt (is) olvasható: mandiner.hu/cikk/20130904_bolcseszettudomanyi_kutatokozpont_allasfoglalas_tormay_cecile_rol).
Nem célunk az állásfoglalás alapos ismertetése vagy vizsgálata, mivel érdemtelen arra --- ez ugyanis nem egy szakmai, hanem egy ideológiai állásfoglalás. Ugyancsak nem célunk az állásfoglalás pontatlanságait és csúsztatásait felróni, ne adj’ Isten, javítgatni --- mert azért meg mi szégyellnénk magunkat, az Akadémia helyett is. (Nem tudjuk elhessegetni a gyanúnkat, hogy ez a szöveg egy gépírókislány munkája!)
De egy észrevételünk azért volna! Egy akadémikusban vagy egy akadémiai munkatársban (még ha gépírókislány is az illető) bármiféle körülmények között (is) kell(ene) lenni annyi tartásnak, hogy, bármilyen kétségbeesetten is próbálja igazolni az igazolhatatlant, (legalább az utca embere számára is átlátszó) valótlanságokat nem ír le. Például olyanokat, hogy:
„Tormay Cécile művei napjainkban – igen helyesen – korlátozás nélkül hozzáférhetők. Munkásságának tanulmányokat, disszertációkat, monográfiákat, konferenciákat szentelnek, így sem az olvasókkal való találkozása, sem tudományos újraértékelése előtt nem áll akadály. Ez minden demokráciában megilleti az önkényuralmi rendszerek hívéül szegődött jelentős művészeket, például az Amerikai Egyesült Államokban Ezra Poundot, Franciaországban Louis-Ferdinand Céline-t vagy Németországban Leni Riefenstahlt. Bármekkora tisztelet övezze azonban művészi teljesítményüket, nem neveznek el róluk közterületeket, hiszen az általuk szimbolizált, a művészi teljesítményükön túlmutató értékrendet egyetlen demokratikus köztestület sem kívánja kritikátlanul magáévá tenni.”
Így élünk Magyarországon 2013 szeptemberében: az ideológiai terror idézőjelbe tette a törvényességet, az intézményiséget és a szakmaiságot és ma már gyakorlatilag minden ellenállás nélkül számolja fel azokat.
(A bejegyzés(részletek)) Innét: bbjnick.blog.hu
Heinrich Böll (1917-1985) a második világháború utáni német irodalom egyik legfontosabb alakja. A háborút 1939-től 1945-ig német katonaként végigharcoló (mind a nyugati, mind a keleti frontot és a nyugati hadifogságot is megjáró) Böll 1947-ben jelentkezett első műveivel. Kezdetben háborús élményeit és tapasztalatait öntötte irodalmi formába, majd az elpusztított és talpraállni, önmagára találni igyekvő Németország sajátos (mindig a maga idejében, a mű születésének jelenében szét- és onnét visszatekintő, de nem ritkán több évtizednyi vagy több nemzedéknyi élmény- és tapasztalatanyagot is fel- és egybedolgozó, s ezzel saját korának is széles és mély, gyakran történelmi perspektívát adó) szellemi-erkölcsi tükreit írta meg. A hatvanas-hetvenes évekre a kortárs német kulturális közélet jelentős tekintélyévé vált (amiben, nyilván, nem kis szerepe volt annak is, hogy 1972-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki).
A Böll-család 1952-ben
Szolzsenyicin és Böll 1974-ben
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008) orosz író, a „szovjet világ” egyik legnevesebb megörökítője. Egyetemi tanulmányainak befejezését követően (szinte nyomban) a frontszolgálat várta. A Vörös Hadsereg tüzértisztjeként szolgált a németek elleni harcokban, amikor 1945 februárjában, a szovjet politikai rendőrség (egy barátjának a harctérről hazaírott levelében megfogalmazott néhány meggondolatlan tréfa és kijelentés miatt) letartóztatta és életének elkövetkező tizenegy évet a GULAG, a szovjet kényszermunkatáborok, különböző bugyraiban töltötte (ebből nyolc évet börtönökben s, főként, lágerekben, három évet internálásban). 1956-ban rehabilitálták és matematikatanárként dolgoz(hat)ott, miközben hozzálátott lágertapasztalatai módszeres megörökítéséhez. 1962 és 1965 között lehetőséget kapott a hatalomtól egyes műveinek (illetve azok egyes részleteinek) publikálására, ezt követően azonban (főként, miután több, a Szovjetunióban a cenzúra szűrőjén fennakadt munkáját Nyugatra csempészték és azok ott megjelentek) tevékenysége, majd személye is, nemkívánatossá vált. 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, amelyet azonban „nem volt módja” átvenni. Mivel ahhoz nemzetközileg túl ismert volt, hogy (a korabeli bevett gyakorlatnak megfelelően) meggyilkoltassák, bebörtönözzék vagy kényszer-elmegyógykezelésnek vessék alá, ezért végül (1973-ban) a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata alapján megfosztották állampolgárságától és kiutasították a Szovjetunióból. Ezt követően (Svájcban, majd) az USÁ-ban élt és alkotott, egészen 1994-ig, amikor is (miután orosz állampolgárságot kapott) végleg hazatért.
Thomas Merton (1915-1968) trappista szerzetes-pap, költő, író, a XX. századi amerikai katolikus irodalom legnagyobb hatású alakja. Új-zélandi–amerikai festőművész-házaspár gyermekeként született Franciaországban. Kisgyermekként édesanyját, kamaszként édesapját is elveszítette; gyermek- és kamaszkora részben apjával a „világban bolyongva”, részben amerikai nagyszülei családjában, részben francia és angol bentlakásos iskolákban telt. Egyetemi tanulmányait az angliai Cambridge-ben és az amerikai Columbia Egyetemen folytatta: angol irodalomból doktorált, írónak, művészet- és irodalomtörténésznek készült. 1938-ban (az apja révén anglikán vallású Merton) római katolikus hitre tért, 1941-ben pedig belépett a trappista szerzetesrendbe. Elvonultságában a katolikus misztika és lelkiségi irodalom több jelentős (korszakos hatású) művét alkotta meg; versei az amerikai költészet első vonalába emelték; társadalmi kérdésekről (a vallásközi párbeszédről, a hidegháborús konfliktusról, a szociális kérdésről, a polgárjogi mozgalmakról stb.) szóló írásai pedig nemcsak a katolikus, de az egész korabeli amerikai (értelmiségi) közgondolkodásra is befolyást gyakoroltak. Ötvenhárom évesen egy baleset (egy áramütés) következtében hunyt el.
Thomas Merton és a dalai láma