„Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik. És ma, hála a pszichológiának, minden jel arra vall, ennek a hazudozásnak virágkorát éljük. A pszichológia az a diszciplína, mondjuk az az ellen-jóga, amely távolról sem azt célozza, legalább a gyakorlatban, ami látszólag létjogosultságát adja, vagyis távolról sem az emberismeret és az önkritika módszere, éppen ellenkezőleg, megtanítja az embert arra, miképpen hazudja tele magát önmaga felől hízelgő pozitívumokkal, és miképpen hazudja kifelé a minél kompromittálóbb tulajdonságokat. A pszichológia a szisztematikus önámítás diszciplínája. Mi történik az önámításban? Az, hogy az ember valódi lénye felől önmagát dezinformálja. A pszichológia hallatlan népszerűségét annak köszönheti, hogy készen szállítja nemcsak azokat a tipológiákat, amelyekkel az ember önmaga számára belső és titkos kiválóságokat koholhat korlátlan minőségben és méretekben, minél csenevészebb valaki, annál inkább. Ma az ember eszményét többé nem a regényekből veszi, hanem a pszichológiai hérosz, Freud és Jung, Adler és Rorschach és Szondy magasrendű típusai azok, amelyeket önmagába belehazudik. De a pszichológia szállítja az önigazolásoknak, a rejtegetésnek és a színészi produkcióknak bonyolult játékát és a szövevényes önvédelem trükkjeit és a kifelé fordított megalázó gyanúsításoknak szofisztikus módszereit is. A pszichológia sikerét azzal aratta, hogy az önámítás technikáját elképzelhetetlen módon tökéletesítette. Nem epikus, hanem pszichológiai hősökkel állunk szemben, akik az introvertáltsággal és az analizáltsággal és magasrendűségekkel önmagukat keresztül-kasul hazudozták. Az ilyen emberről persze, mint Nietzsche mondja, csak orr-befogva ajánlatos beszélni, mert nemcsak támadhatatlan önelégültséggel játssza a tökéletesség szerepét önmagának, és ugyanilyen megalapozott szánalommal néz le mindenkit, akire szerepének negatívumait vetíti, hanem ez az ember nem is tévedhet többé, mert amit csinál, az tudomány. Ez az ember gyógyíthatatlan. Nem idióta. Pszeudoegzisztens. Nem az a veszélyes, aki kottából hazudik, hanem aki már könyv nélkül tudja, és rögtönöz. Akiben a pszichológia már reflex. Ezek a pszichológiai virtuózok, akik az önámítás technikáját már végigcsinálták. Az önámítás technikája mindig az önkritika technikája előtt járt. De régebben, még a vallás és a filozófia korában elképzelhetetlen volt, ami ma: a tudomány korszakában hétköznapi, hogy az önámítás leleplezhetetlen marad. A hazugság persze ebben az esetben nem bűn és nem betegség és nem logikai hiba. A hazugság egzisztenciális tisztátalanság, és ez annyit jelent, hogy az ember elsősorban és mindenek előtt nem a másikat rontja meg, hanem önmagát.” (Részlet Hamvas Béla Direkt morál és rossz lelkiismeret c. munkájából --- olvasható itt, letölthető innét: hamvasbela.org/szavak/direktmoral.html)
„Nem kétséges, hogy a mára hegemón helyzetbe került civil társadalom erkölcs helyett középszerű szentimentalizmust hozott létre. Az uralkodó erkölcs, mely a mindennapi élethez kapcsolódik, és az a dolga, hogy igazolja a végeredményben egoista érdekek működését, megelégszik színlelt altruista érzelmekkel, melyeket elborítanak a divatos magatartást dicsőítő szlogenek. Kortársaink valójában csak a civil társadalom kereskedelmi ténykedéseivel képesek megbirkózni, azzal nem, ami a civil társadalmat meghaladja. Erkölcsi perspektívák úgyszólván nincsenek, most az állam és az egyház funkcióit a civil társadalom vállalta magára. Így az a benyomás keletkezik, hogy a bőség teljes, hiszen a civil társadalom egyszer s mindenkorra megfogalmazta a maga vallását, a maga végrehajtó hatalmát, a maga illemtanát és a maga törekvéseit. A többi intézményt és hatóságot épp csak hogy megtűrik, igazság szerint belülről már felemésztődtek és kiüresedtek. Következésképp meg vagyunk fosztva a hittől, az erkölcstől, nem vagyunk tudatában a korlátoknak, és -- ahogy számos szerző mondja, René Guénontól Louis Dumont-ig, Henry Corbintől Marcel Gauchet-ig -- elvették tőlünk a szentet, azaz a spirituális magot, mely nélkül a társadalom csak üres héj. Meglehetősen komikus, és ugyanakkor jelképértékű, hogy ez a héj lebeg az űrben, melytől még Pascal libertinusainak is meg kellene rémülniük, utasai viszont abban a hitben ringatják magukat, hogy meghódítják az ott lévő egyéb világokat, és gyarmatosítják őket előregyártott szemetükkel. Hozzátenni még egy »világ«-ot a miénkhez, amikor azt is éppen most semmisítjük meg! Ezért hajítjuk szemétre a múlt összes kozmológiáját.” (Részlet Molnár Tamás A liberális hegemónia c. munkájából --- bővebben innét: magyarido.blog.hu/2010/05/21/molnar_tamas_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez)
2013.09.15.:
Olvasom:
„Tiltakozás a homofóbiát legitimizáló hittankönyv ellen
Mi, vallásos keresztények, zsidók, más felekezetűek és ateisták mélyen elítéljük a Szent István Társulat negyedik osztályos tanulóknak szóló hittankönyvében megjelent, a homoszexualitást halálos bűnnek minősítő kijelentéseit.
A szerző, Fülöpné Erdő Mária, az Apor Vilmos Főiskola rektora által írt tankönyv értékrendjét mind az egyházi, mind a világi fórumok rég meghaladták, annak egy XXI. századi magyarországi általános iskolában semmi helye.
Ez a gyerekek fejlődését jelentősen befolyásoló, a homofóbiát legitimizáló, meggondolatlan állítás nem számol a valószínűsíthető következményekkel. Túl azon, hogy a felvilágosult értékrendtől eltávolodó, intoleráns ifjúságot nevelnek ki, megannyi érintett fiatalt depresszióba, akár öngyilkosságba taszíthatnak.
Követeljük, hogy a tankönyvet azonnal vonják vissza!”
(A petíció forrása: www.peticiok.com/tiltakozas_a_homofobiat_legitimizalo_hittankonyv_ellen)
Majd két nap múlva...
Olvasom, hogy V_ri Gy_rgy publicista, a petíció egyik aláírója bocsánatot kér és magyarázkodik (itt: magyarinfo.blog.hu/2013/09/15/bocsanatkeres_es_magyarazat_458), hogy asszonygya, ő még tegnap nem tudta, hogy mit tanítanak az ábrahámi(ta) vallások a homoszexuális cselekedetekről, de ha tudta is, elvakította az együttérzés, ami, mint bizonyságát láthattuk, a katolikusoknak egyáltalán nem sajátja...*
Az ember azt gondolná, hogy van, ahonnét nincs lejjebb; aztán rendre kiderül, hogy: dehogy van!:-[
*Megjegyz.: Nekem rendkívüli módon nehezemre esik azt feltételezni V_ri Gy_rgyről, hogy ne tudta volna pontosan, mit is tanítanak az ábrahámi(ta) vallások a homoszexuális cselekedetekről. Gyanítom, pontosan tudta, de valószínűleg az munkált benne, hogy az Egyházat leköpni nem csak élvezet, hanem kötelesség is. Feltételezem, úgy volt vele, ha tiltakozás érkezik sajátoldalról (is) --- ami, nyilván, megtörtént ---, akkor majd írunk egy bocsánatkérést és magyarázatot, amelyben leköpjük mégegyszer az Egyházat --- ami szintén megtörtént: hisz a „bocsánatkérésnek" is csak az a konklúziója, hogy az Egyház nem együttérző... :-[
÷ ÷ ÷
Apdét vagy kiegészítés:
homoszexualitás (a gör. homo, 'azonos' és a lat. sexualitas szavakból): azonos neműek közötti (kizárólagosan v. döntően saját nemük iránt érzett) szexuális vonzalom és kapcsolat. - Idők folyamán a különböző kultúrákban sokféle formát öltött. A ~t ffiak között uranizmusnak, ffi és fiúgyermek között pederasztiának, a nőknél leszbikus szerelemnek nevezzük. - Az ÓSz-ben súlyos bűnnek számított, nemcsak abban az esetben, ha jogtalanul erőszakolták ki, mint Szodomában és Gomorrában (Ter 18,20; 19; vö. Bír 19,22-26) v. a tp. prostitúció (→hierodulák) változatában (vö. MTörv 23,18; 1Kir 14,24; 15,12; 2Kir 23,7), hanem más formáiban is (Lev 18,22; 20,13). - Szt Pál ap. a ~t azon szenvedélyek közé sorolja, melyekbe a saját hibájukból esnek bele (Róm 1,26); a gyermekek megrontóit a józan tanítás ellen vétőknek mondja (1Tim 1,10), akik nem öröklik Isten orsz-át (1Kor 6,9). A Júd elrettentő példaként említi Szodomát és Gomorrát (Júd 7). - A ker. hagyomány a legrégibb idők óta állást foglal a ~sal szemben (Barnabás levél 10,6-8; 19,4; Didakhé 2,2); az egyhjog büntette (Elvirai zsin.71. c.; CIC 1917:2357-59.k.). A ~ cselekedetei önmagukban rosszak, mert ellentétesek a →természetes erkölcsi törvénnyel, a nemi aktusból kizárják az élet továbbadását, s torzítják az értelmes lélekkel bíró ember →én-te kapcsolatának teljességét. - Mindazonáltal az egyh. és a lelkipásztori munka tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel közeledik a homoszexuális hajlamot hordozókhoz, akiknek a száma a Kat. Egyh. Katekizmusa szerint nem csekély. Többségük számára a ~ megpróbáltatást jelent, szeretnének kijutni belőle. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. A homoszexuális személyek is arra hivatottak, hogy életükben megvalósítsák Isten akaratát, s amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó nehézségeket és küzdelmeket. - A homoszexuális emberek is a →tisztaságra kaptak meghívást. A ~ lappangó hajlama nagyon sok emberben jelen van, ezért óriási a felelőssége a felnőtt társad-nak, hogy ezeket a rejtett hajlamokat erősíti-e, v. okos, tapintatos neveléssel helyes irányba tereli, gyógyítja. Az önuralom (mely nélkül nincs belső szabadság), az imádság és a szentségi kegyelem segítségével a homoszexuálisok ugyanúgy eljutnak a ker. tökéletességre, mint más, súlyos szenvedélyekkel és problémákkal küzdő embertársaik. - Egyes eu. országokban a homoszexuális kapcsolatoknak is megszavazták az élettársi kapcsolat törv-es kereteit. Az Eu. Parlament 1994. II. 8: határozatot hozott a homoszexuálisok és leszbikusok azonos jogairól az Eu. Közösségben. A homoszexuálisok „házasságát" engedélyezi: Dánia (1989), Svédo. (1993), Norvégia (1994), Holl. (2000. IX. 15., életbe lépett 2001. IV. 1.), No. (2000. XI. 10., életbe lépett 2001. VIII. 1., a Szövetségi Alkotmánybíróság megerősítette 2002. VII. 17.), Belgium (2002. XI. 28.). Bejegyzett élettársi kapcsolatban élő homoszexuális pároknak Holl. (2001. IV. óta) és NBr. (2002. XI. 5. óta) arra is megadja a jogot, hogy gyermeket fogadjanak örökbe. B.J.** (lexikon.katolikus.hu/H/homoszexualit%C3%A1s.html)
Tisztaság és homoszexualitás. A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva --mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket -- mindig vallotta, hogy „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek". Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.
Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.
A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez. (www.ppek.hu/k85.htm)
halálos bűn (lat. peccatum mortale): erkölcsileg rossz cselekedet (→bűn), mellyel az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának. - Az Egyház egész hagyománya szerint ~ az a cselekedet, mellyel egy ember tudva és szabadon elutasítja Istent, az Ő törvényét, a szeretet fölkínált szövetségét, s Isten akarata ellenére inkább önmaga v. valamely véges teremtmény felé fordul (conversio ad creaturam). Ez történhet közvetlen és formális módon (→ateizmus, →aposztázia, →bálványimádás); de úgy is, hogy valaki súlyos anyagban engedetlen Isten parancsai iránt. - Föltételei. A súlyos dolog, a teljes tudatosság és meggondolt beleegyezés teszi a bűnt halálossá. A dolog súlyát Isten parancsolatai határozzák meg (→Tízparancsolat), de a parancsolatok között is van különbség: a gyilkosság súlyosabb bűn, mint a lopás. Tekintettel kell lenni a sértett személy minőségére is: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el. A teljes tudatosság föltételezi a cselekedet bűnös jellegének és Isten parancsával való ellenkezésének ismeretét. A meggondolt beleegyezéstől lesz a ~ személyes döntés eredménye. A színlelt tudatlanság és a szív keménysége nem csökkenti, hanem növeli a bűn szándékosságát (vö. Mk 3,5-6; Lk 16,19-31). A nem szándékos →tudatlanság csökkentheti, sőt megszüntetheti a ~ beszámíthatóságát; föltételezvén, hogy mindenki ismeri a →természetes erkölcsi törvényt. Az érzéki →ösztönök, a →szenvedélyek, a külső →kényszer és a →betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb (→gonoszság). - A ~ és a →bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (vö. 1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyh. hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A ~ lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől azáltal, hogy valami részleges jót helyez Isten elé, aki végső célja és boldogsága az embernek. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki. Mivel a ~ az élet elvét, a szeretetet öli meg, Isten irgalmasságának új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében valósul meg. Amikor az →akarat olyan dologra irányul, ami önmagában ellentétes a bennünket a végső célhoz kapcsoló szeretettel, a bűn tárgya miatt halálos, akár Isten szeretete ellen van, mint a káromkodás, hamis eskü, stb., akár a felebarát szeretete elleni, mint az emberölés, házasságtörés, stb. Ha viszont a bűnös ember akarata néhányszor olyan dologra irányul, ami önmagában rendetlen, de nem ellenkezik Isten és a felebarát szeretetével, mint például a fölösleges beszéd, az alkalmatlan nevetés, stb., az ilyen bűnök bocsánatosak (STh I-II, 88,2). - A ~ következménye. A ~, mint maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége. Hatására elvész a szeretet és a →megszentelő kegyelem, azaz megfoszt a kegyelem állapotától. Ha nem követi a →megtérés és Isten bocsánata, a ~ kizár Krisztus országából és a →pokol örök halálába juttat; szabad akaratunknak ugyanis van hatalma végleges, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal - jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve ~-e -, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára. ** (lexikon.katolikus.hu/H/hal%C3%A1los%20b%C5%B1n.html)
÷ ÷ ÷
Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) ajánlja:
magyarido.blog.hu/2011/02/23/a_magyargyulolet_okai_2_dik_levonas
magyarido.blog.hu/2011/07/11/egy_majdnem_teljes_kor_summarium_2011_julius_11
bbjnick.blog.hu/2013/05/27/_ott_majd_ki_kell_derulnie_hogy_kepesek-e_az_ateistak_valtozatlan_husegre_es_bizalomra_azok_irant_ak
2013.10.11.:
Olvasom: „...ha elfogadjuk, hogy a szerelmes levél definíciója az, hogy valaki szerelemként azonosítja a saját érzelmeit egy másik ember iránt, és ezt megírja neki, szerelmének nevezi, akkor ki kell mondanunk, hogy Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket” (hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju)
Olvasom: „1813 szeptemberében a 23 éves Kölcsey Ferenc szokatlan verset írt a jegyességéről: »Mért e reszkető könyű szememben? / Mért ez édes órán új remény? / Bájos arcod, százszor boldog álom, / A múltban s jövőben nem találom.« »A jegyváltó« című, boldognak nehezen nevezhető versét »forró csókok« mellett el is küldte annak, akit a saját bevallása szerint legjobban szeretett a világon.
Levele zárásaként ezt írta: »Ölellek véghetetlen szerelemmel, mint mátkád ölelni soha sem foghat – ez a szív nem a lyánykájé.« A levél címzettje Szemere Pál, Kölcsey legjobb barátja volt. A költő számos szerelmes tárgyú versét címezte neki, és iránta való érzelmeit nem csak ebben a levelében nevezte szerelemnek – írja a magyar irodalom nagyjainak szerelmi életét bemutató Nyáry Krisztián a Facebookon.” (www.hir24.hu/kultura/2013/10/11/ferfihoz-irt-szerelmes-verset-kolcsey/)
...Csak bebizonyosodik, hogy nem előítéletből, hanem józan belátásból büntették évezredeken keresztül a homoszexualitást a társadalmak! Mi nem büntetjük a homoszexuálisokat és, tessék, mire vetemednek!
Ha Szodoma éhes, akkor nem lát és nem hall! Nem zavar senkit, hogy a „szerelmes barátom" egy ma is bevett udvariassági formula? Nem zavar senkit, hogy A jegyváltó (mek.oszk.hu/06300/06367/html/01.htm#35) egy tipikus alkalmi „szerepvers",* s ilyet Vörösmartytól Aranyig szinte minden költőnk írt (megrendelésre vagy baráti gesztusként) a korban? Nem zavar senkit, hogy Kölcsey leveleinek nyelvezete, stílusa teljesen megfelel a kor szentimentális, romantikus stílusának?
A buzipropagandát valóban büntetőjogi kategóriává kellene tenni, mert elképesztően szemérmetlen, gátlástalan, hazug, mérgező és aljas!... (Innét: konyves.blog.hu/2013/10/11/meleg_volt_kolcsey_ferenc/fullcommentlist/1#c20792657)
*...A jegyváltó cím arra utal(hat), hogy Szemerének eljegyzése volt és erre az alkalomra ajándékként meglepte Kölcsey egy verssel, amivel megkérheti jövendőbelijét...
2013.11.15.
...aki ma kikel a keresztény házasság [és család] eszméje ellen, mert az (állítólag) diszkriminálja a buzikat, az készüljön fel lélekben arra, hogy holnap már a rabszolgaság intézménye ellen/mellett kell majd érvelnie... (mandiner.blog.hu/2013/10/12/strasbourg_felszamolja_a_kommentbunozest?fullcommentlist=1#comments)
Karafiáth Orsolya mint Kölcsey Ferenc
„A huszadik században a második világháborús propagandát követő leghatékonyabb manipulációs marketing stratégiának nevezi a »meleglobbi« programját David Kupelian amerikai újságíró. A neokonzervatív szerző The Marketing of Evil (A gonoszság marketingje, WND Books) című műve részletesen elemzi az elmúlt 25 év gondosan felépített kampánysorozatát. Kupelian könyve 2005-ben jelent meg először, és azóta a kibővített, aktualizált változat már a tizenkettedik kiadásnál tart. A szerző a 19. századi radikális társadalmi forradalmárok által elért fordulathoz hasonlítja a nyugati társadalmakat alapvetően átformáló mozgalmat, amelynek célkitűzései nem állnak meg az életmód szabad megválasztásánál, hanem ennél sokkal mélyebb, civilizációs fordulatot szeretne elérni...” (Bővebben itt: hetek.hu/hit_es_ertekek/201308/hogyan_alakitotta_at_a_homoszexualis_lobbi_a_tarsadalmakat)
2013.11.19.:
...Ott követsz el alapvető hibát, hogy a homoszexuális házasságot emberijogi kérdésnek tekinted, holott nem jogi, hanem antropológiai kérdés!
Egy különböző nemű pár, ha bőrszínük különbözik is, akkor is alkothat a hagyományos értelemben vett családot (ahogy mindig is volt ilyen), azonos neműek viszont nem. Vicces, hogy az emberijogisták milyen vehemensen küzdenek a buzik házasodási jogáért, az ezekben a (buzi)„családokban” fölnövekvő gyerekek jogairól viszont látványosan megfeledkeznek! Mit jelent egy ilyen (házas)„pár” kezére adott gyerek számára speciális helyzete, hogyan éli ő azt meg, hogyan tudja feldolgozni? Milyen hiányokat, sérüléseket szenved el? Erről például miért nem szól a fáma?!
Valamint, nagyvonalúan átléphetünk a homoszexuális pedofília (amit erősen fokoz(hat), ha homoszexuális pároknak velük azonos nemű és semmilyen vérségi kapcsolatban lévő gyerekeket szolgáltatunk ki) és az azonosneműek (ill. alternatív szexualitásúak) közötti magas(abb) arányú párkapcsolati erőszak problémáján, azzal, hogy majd jogilag szankcionáljuk, ha visszaélések történnek, de amikor a házasság intézményének autonómiája --- milyen mértékben lehet törvényekkel belenyúlni a család belső életébe? --- máig vitatott kérdés, ugyan, hogyan szolgáltathatnánk ki gyerekeket a hagyományos családi viszonyoknál jóval ismeretlenebb (és így bizonytalanabb) viszonyoknak?... (mandiner.blog.hu/2013/10/12/strasbourg_felszamolja_a_kommentbunozest?fullcommentlist=1#comments)
„...15 ezer fő megkérdezésével végzett kutatás, a New Family Structures Study (NFSS)...
...a homoszexuális vagy leszbikus pártok által nevelt gyermekek közt (akik az egyik fél korábbi, heteroszexuális kapcsolatból származó biológiai gyermekei) később háromszor annyi a munkanélküli, mint a hagyományos családokban nevelkedettek között, és csaknem négyszer annyian szorulnak szociális segítségre. Azon fiatal felnőtteknek, akiket olyan nő nevelt, akinek volt leszbikus kapcsolata, a 28 százaléka munkanélküli, szemben a hagyományos családban nevelkedettek 8 százalékával. Az első kategóriába tartozók 40 százaléka csalta meg házastársát vagy élettársát, míg a második csoportba tartozóknak csak a 13 százaléka. Az első csoport 19 százaléka vett részt pszichoterápiás kezelésen depresszió, aggályoskodás vagy épp kapcsolatai sikertelensége miatt, míg a második csoportnak csak a 8 százaléka...
...az azonos neművel viszonyt folytató szülők kapcsolata az esetek többségében sokkal instabilabbnak és változékonyabbnak bizonyult, mint a házas különneműeké. A homoszexuális férfiak esetében kicsit jobb a helyzet, mint a leszbikusoknál, de azon gyermekek, akiknek biológiai apja homoszexuális viszonyt folytatott, általában hosszú ideig éltek együtt apjukkal, apjuk azonos neművel fenntartott partnerkapcsolatai azonban sosem tartottak tovább három évnél...
...A leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek a 14 százaléka nevelőszülőknél nevelkedett, szemben a heteroszexuális párok gyermekeivel, akiknek csak a 2 százaléka járt így; a leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek a 40 százalékát nevelték a nagyszülei, szemben a heteroszexuális szülők gyermekeinek 10 százalékával; a leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek 19 százaléka élt valamikor egyedül 18 éves kora előtt, szemben a heteroszexuális szülők gyermekeinek a 4 százalékával. Tulajdonképpen a leszbikus kapcsolatban élő nők gyermekeinek csak a 2 százaléka töltötte élete első 18 évét végig az édesanyjával.
Igazán sokkolóak a kutatás korai szexuális iniciációra és molesztálásra vonatkozó adatai. A leszbikus anya által nevelt gyerekek 23 százaléka bevallotta, hogy »szexuálisan érintette« őt az anya vagy a partnernője. 31 százalék bevallotta, hogy szexre kényszerítették akarata ellenére. Ugyanez vonatkozik a homoszexuális apa által nevelt gyerekek 25 százalékára. A leszbikus anyák által neveltek 20 százaléka és a homoszexuális apa által neveltek 25 százaléka nemi úton szerzett betegségben szenvedett...” (Bővebben itt: www.csaladhalo.hu/cikk/hatter/vajon-milyen-hatranyok-erhetik-gyereket-ha-meleg-parok-nevelik-oket)
***
Apdét vagy kiegészítés, 2014. július 11.:
...Már látom, hogy 10-20 év múlva, azok, akik most (...) fölényeskednek, gúnyolódnak, átkozódnak stb., hogyan fognak arról makogni, hogy, hát, igen, melegbűnözésről nem beszélhetünk, de a homoszexuális bűnözés (az) egy szociológiailag kimutatható jelenség (vagy fordítva). Én már éltem át ilyet, nem egyszer, engem (már) nem hat meg, de azokkal, akiknek emiatt szenvedniük kell, (...) tiszta szívemből együttérzek. Hány magatehetetlen magyar öreget kellett agyonverniük a cigánysuhancoknak ahhoz, hogy Eőrsi Mátyás romabűnözésről kezdjen el makogni, hány kisgyereket kell a buziknak egy életre megnyomorítaniuk ahhoz, hogy a mai farizeusok célozgatni kezdjenek rá, hogy a homoszexuális-emancipációs politika „nem várt” problémákat hozott felszínre?!... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/07/08/miert_vonzodnak_ennyire_a_homofobok_a_melegekhez#comments)
Apdét vagy kiegészítés, 2014. július 13.:
Néhány napja Magyari Péter cikket közölt Utána minden állat szomorú címmel a 444.hu-n (444.hu/2014/07/09/koitusz-utan-minden-allat-szomoru/).
Néhány széljegyzet a cikkhez:
S. tanár egy homoszexuális férfi, aki szakmányban rontotta meg középiskolás korú diákjait.
Ez az ügy nem (klasszikus) pedofil ügy (mert nem kisgyerekekről, hanem 14-18 éves nagykamaszokról van szó), ez (elsősorban) egy homoszexuális ügy.
S.-t (saját bevallása szerint) 12 és 14 éves kora között megrontotta és használta egy homoszexuális fiatalember.
S. felnőve (és helyzetbe kerülve) ugyanezt a gyakorlatot folytatta.
A Kádár-rendszer utolsó évtizedében (középiskolai tanárként) négyszemközti vagy csoportos „beavató együttléteken” (ahol, amennyire a cikkben leírtakból következtethetünk, a lányok leginkább csak csalétkek voltak, hogy a fiúkat odavonzzák) hosszú éveken keresztül rontotta meg tanítványait.
Ami ebben a történetben a legfélelmetesebb, az a mérhetetlen (módszeres és következetes) gonoszság, ahogy/amellyel S. minden képességét (figyelmét, intellektusát stb.) a fiatalok megrontására és sakkban tartására koncentrálta.
Miután S. iskolai üzelmeire fény derült (ösztöndíjjal) az USÁ-ba távozott, majd hazatérve a Magyar Televízióban kapott vezetői állást, ahol 2010-ig dolgozott.
A médiavilágban köztudott volt róla, hogy örömét fiatal fiúkban keresi és leli.
Két Budapest Pride között nem ártana (mind)ezen elgondolkoznunk!
Apdét vagy kiegészítés, 2014. július 22.:
Olvasom: „(…) Eddig arról volt szó, hogy a társadalom, a köz, a jog, a rendőr, az orvos azért minősíti deviánsnak és üldözendőnek a pedofíliát, mert kárt tesz a gyermek lelkében. Elsősorban lelkében, mert a pedofilok általában szó szerint szeretik a gyermekeket, legtöbbször nem kívánnak nekik fájdalmat okozni, nem kívánnak velük erőszakoskodni vagy közösülni (Czeizel, 2000). Tehát kárt tesz a lelkében, ezért üldözni kell a pedofilt. Ehhez képest kétségtelen tény, hogy a gyermeket egészen fiatal korában (iskoláskor előtt) nem zavarja a molesztálás, nem zavarja a szexuális »abúzus« (amennyiben nem jár erőszakkal), mivel azt hiszi, teljesen természetes például az, hogy az apja fajtalankodik vele, és a pubertást közvetlenül megelőző időben jön csak rá arra, hogy ez valahogy mégsem természetes (Balog–Virág, 2000). Ez a következő következtetésre adhat okot: amennyiben csak akkor kezd el szégyenkezni, akkor kezd szorongani, akkor válik magába fordulóvá, egyszerűbben: attól éri lelki sérülés a gyermeket, hogy rájön, hogy a társadalom elítéli, amit vele tesz a felnőtt, és nem a cselekvéstől magától, akkor azt kell mondanunk, hogy maga a társadalom teszi a gyermeket sérültté, azzal, hogy devianciának minősít egy olyan cselekedetet, ami egyébként a gyermekre e megbélyegzés nélkül nem gyakorolna »káros« hatást.
Azt hiszem, ez a dolog világít rá legjobban a deviáns jelenségek igazi természetére, igazi, társadalmi jellegére, és úgy általánosságban, a társadalom működésére, valamint az ember társadalmi lény voltára. Börtön vagy kórház? A pedofília jelenségének megszüntetése szempontjából mindkét módszer bizonyítottan alkalmatlan. Akár a börtön, akár – afféle erkölcsösnek gondolt indíttatásból a humánusabb megoldást választva – a kórház mellett tesszük le a voksunkat, a probléma fennmarad. A pedofilokat, az áldozatokat, és a pedofíliát, mint deviáns viselkedést maga a társadalom hozza létre, és gondoskodik is szankcionálásról, így vagy úgy. A pedofília által okozott károkat megszüntetni viszont nem fogja, mivel a jelenség deviáns voltát – erkölcsi megfontolásból – nem kérdőjelezi meg. (…)” (Horzsa Gergely: Pedofília Magyarországon — nol.hu/kritika/20100622-pedofilia_magyarorszagon-710181)
Szodoma egy falánk, vak disznó, amit a demokráciák szabadon engedtek és fölfal mindent, ami elé kerül...
(A bejegyzés(részletek)) Innét: bbjnick.blog.hu
