1 jegyzet
--- Erkölcstant (tkp. etikát) csak a középiskola felsőbb évfolyamaiban van/volna értelme tanítani, amikor már kellő képességekkel és ismeretekkel rendelkez(het)nek a tanulók komplexebb fogalmak értelmezéséhez is. Kisebb gyerekeknél --- akármilyen lebutított formában is --- csak értékzavarhoz és kis relativista individualista nihilisták nagyüzemi előállításához vezetne. (Az én gyerekkoromban --- 70-es évek, 80-as évek első fele --- nekünk toltak etikát --- szocialista erkölcsre és hazafi(as)ságra nevelést --- az osztályfőnöki órák keretein belül; kb. ilyesfélét lehetne általános iskolában ma is tanítani. De minek?!) Marad a hittan. Azt viszont kötelezővé kellene tenni már az óvodától. Ki-ki a maga felekezete hittanára járhatna --- akinek nincs felekezete, annak szüleje kiválaszthatná a nekik legszimpatikusabbat ---, ahol a sokszázéves módszertan alapján elsajátíthatná (többek között:-)) a felekezetére jellemző értékrendet is.
--- A szocialista erkölcsre és hazafi(as)ságra nevelés azt jelentette, hogy az ideológia aktuális értelmezését megpróbálták elemista szinten el(ő)adni, felabrakoltatni a gyerekekkel. Egy elemista (általános) erkölcstanoktatás ma sem lenne többre képes, minthogy egy aktuális ideológia aktuális magyarázatát toljuk. Valahol valaki eldönti, hogy ezt és ezt és ezt kell a gyerekeknek megtanítani és tőlük számonkérni (ezt és ezt és ezt pedig nem), adni lehet hozzá egy nagyon általános magyarázatot, ami számon is kérhető/kérendő, de ez az erkölcstanítás nem fogja kiállni a kételyek próbáját és (önmagában) soha nem fog élő erkölcsiséggé válni.
--- Az emberek erkölcsös viselkedése mintakövetésen és gyakorlati tapasztalatokon alapul. A vallásosoké és a nemvallásosoké is.
A vallásosoknak (többek között) annyi fórja van, hogy komplex, koherens magyarázatokat is kapnak a viselkedési minták mellé, azok értelmezéséhez, így, ha számukra ismeretlen helyzetbe kerülnek, maguk is tudnak, a rendelkezésükre álló értelmezések-magyarázatok (és transzcendens kapcsolatok) alapján/révén, az adott helyzetben/helyzethez viselkedésmintát generálni. Azaz, gyakorlatilag minden helyzetben tudják (tudni vélik), hogyan kell viselkedniük.
Ha nem konkrét hittan(oka)t, hanem valamiféle általános erkölcstant tanítunk a gyerekeknek, akkor vagy egy aktuális ideológia aktuális magyarázatát toljuk nekik vagy bevisszük őket az erdőbe, ahol pillanatok alatt eltévednek. Nem várható el ugyanis egy 6-14 éves gyerektől, hogy ha nyakonöntjük számos vallás és még számosabb erkölcsfilozófia számtalan tételével, akkor ő azokban el tudjon igazodni, az pedig végképp nem, hogy még rendetvágni, szelektálni is tudjon közöttük.
--- S hogy nem sértené-e a kötelező hit(tan)oktatás a szabad vallásgyakorlás elvét? Ha én kreacionista vagyok, akkor felmentenek engem az iskolában evolúciós biológiából? Ugye, hogy nem?! Akkor egy ateistát (ateista szülők gyermekét) miért kellene felmenteni hittanból? Nem kötelez(het)i senki templombajárásra, aktív, elmélyült hitéletre, de egy számára szabadon választott hittanból (mint a kultúra nélkülözhetetlen eleméből) el kell tudnia sajátítani az előírt tananyagot és számot is kell tudnia adni róla. Aminthogy azt sem kéri senki számon egy tanulótól, hogy higgyen az evolúcióelméletben, elég ha megfelelő eredménnyel megírja a bioszdogát. Ez így korrekt, így válik kiegyenlítetté, világnézetileg semlegessé az oktatás.
Innét (ebből a kommentsorból): mandiner.blog.hu/2012/03/14/hogyan_neveljunk_allampolgarokat/fullcommentlist=1#comments
