Olvasom: „Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat (...)
Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása.
Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen.
A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál-egyház jött létre, amelyeknek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni.
Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni.
A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is.
Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői.
Székely János esztergom–budapesti segédpüspök
Magyar Kurír” (Innét: www.magyarkurir.hu/hirek/szekely-janos-puespoek-hazankat-ero-tamadasok-okairol)
Olvasom: „(...)
Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk. Ha nem tűnik el a katolicizmus a közéletből, és jobboldali ideológiai pártokon keresztül ostromolhatja tovább a demokráciát, akkor hiába tűnik el Orbán Viktor, a szenvedésnek soha nem lesz vége, mert jön helyette más. Akkor a gyűlölködés, az antiszemitizmus soha nem hagyja el az országot. A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket.
Ha valaki világnézetileg semleges államot akar, amelyben higgadt és udvarias, demokratikus elkötelezettségű szakpolitikusok intézik az ország ügyeit, és amelyben békén hagyják a civil társadalmat, akkor a katolikus egyházat ki kell irtani a közéletből. Ha megbukik az Orbán-rendszer, nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi okozta ezt a borzalmas pusztítást, ami eddig történt, és ami még előttünk áll. Ha sikerül a katolikus mételyre ráébreszteni a magyarokat, hogy ők állnak a gyűlölködés hátterében, ők teszik tönkre az országot, akkor olyan vezetőkre, olyan miniszterelnökökre van szükség, akik az ideológiai vitákat, világnézeti szabadságot a civilszférában tartja. Nincs szükség hitetőkre, »karizmatikus« hazudozókra, nem kellenek bálványok, népmegváltók, akik ideológiai és világnézeti alapon magyarokra és nem magyarokra osztják az országot. Olyan szakpolitikusok kellenek, akik korrekt módon igazgatják a közügyeket, a magánszférában pedig megvédik a lelkiismereti, a világnézeti, a kulturális szabadságot és sokszínűséget.
A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból. Menjen a pokolba.” (Innét: nepszava.com/2012/01/velemeny/bartus-laszlo-a-bajnai-jelenseg.html)
Nem kommentálom. A szövegek tökéletesen értelmezik egymást.
alapozza meg, nem is támogatja és nem is igazolja. A mindig és mindenütt ünnepelt pluralizmus ellenére a liberális civil társadalom nagy általánosságban éppolyan intoleráns ideológiailag, mint a régi rendszerek. Sőt még inkább, mert a jelenlegi szisztémát nem irányítja elfogadott elit, vagyis olyan, mely igazodni tudna a kollektív érdekekhez. Az apostolok tanításában, a »Didakhéban« olvashatjuk: »Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg«. ...ez egy politikai indíttatású és célú kulturális botránykeltés (tkp. egy kultúrpolitikai puccskísérlet). Ez a kultúrában felér egy 1919-cel... Hogy én megadom a magyar állampolgárságot több tíz- vagy százezer, esetleg millió Magyarországtól elszakított vagy Magyarországról elszármazott szlovák, román, szerb, ukrán, izraeli stb. állampolgárnak, az 1 dolog (fölfogás kérdése, ki hogyan ítéli meg), de hogy ezek a szlovák-magyar, román-magyar, szerb-magyar, ukrán-magyar, izraeli-magyar stb. (kettős) állampolgárok (Szlovákiából, Romániából, Szerbiából, Ukrajnából, Izraelből stb.) döntsenek a magyar belpolitikai viszonyokról, tkp. a magyar állam ügyeiről, holott sem hely- és helyzetismeretük nincs, sem döntéseik következményeit nem kötelesek viselni, az azért már egy kicsit problematikus. S inkább legyen meg édes illatunk, Ha rózsalevelek pusztulnak gyászban is. Mint Magyarországon hősi tetteink - Miket senki nem hinne el nekünk. Az „antiszemitá(zó)sdi” mára már egy minden történetiségéről levált és elszabadult posztmodern ideológiai szélhámosság. Hallom, Csutak, te leszel a vízállásjelentés! Álmok mélyében langy tankok, Sóvár városfényben bankok Fosztják a múltat s a jelent, De ki termi meg az igent... Harmadmagammal röpülök Isten birodalmában, 1980. május 26-án – ezen a Noé-bárkán, s látjuk a jövőt – eltiprók és eltiprottak. Ismét bebizonyosodott, hogy Budapest (vagy legalábbis lakosainak egy igen tekintélyes része) ellenállhatatlan vonzalmat érez a vörös rongyok iránt, legyenek bár azok véráztatta internacionalista munkásmozgalmi lobogók, erotikus fehér(vörös)neműk vagy véres felmosórongyok, melyekkel S. E., a vörösterror áldozatainak, az ÁVH pincék és az '56 után megtorlás nyomorékkávertjeinek, halálrakínzottainak, kivégzettjeinek vagy a magyar vidék kéjjel, gyűlöletből legyilkolt öregjeinek kiontott vérét törölték fel. Az ablakból, az ötvenhatodikból Egy akasztott ifjú, cellatársa szól: „Jobb itt nekem, mint neked ott a »gályán«, Szegények kötelén, szorítva pányván.” Égi imádság értetek, Kik szerelmet, ölelést lent Hagytatok a történelmi Ködben, csengettyűszóért fent. A néma fogdmegek és gyilkosaid Valaha szégyentől telve, sírva Meglesik-e idegen föld tiszta Ablakát, ahogy a „hóban” szerelmes Feleséged erős hajával fürdet; Vallatódnak hányszor mondod nevetve még: „A kihallgatást megszakítom épp!”; Etetnek-e újra veled Gőzölgő otthoni levest, Hogy a hideg nyárban Helyettük állj talpig gyászban; A borbélynál ülve rajzolják – E nyakadra gyász-napod számmisztikáját; Zárják-e ujjaik közé a napot és a holdat A földalatti folyosók nyöszörgő torkaiban? Summáját írom édes hazámnak, Megszállásának, nagy fájdalmának. Szégyen vallását Sztálin hadának, Nagy vigasságát Szép Magyarországnak! Egy év próbaidőre felfüggesztve egy év börtönre ítélte a Nógrád Megyei Bíróság pénteken azt a pásztói férfit, aki tavaly ősszel ittasan kétszer is betelefonált a Hír TV-be, és fenyegetésekkel követelte Orbán Viktor miniszterelnök távozását. A bíróság szerint a vádlott ezzel elkövette a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettét. Z. barátunk a kocsmában, a harmadik pohár száraz vörösborból valahogyan ekképpen olvasta ki az örökigazságot: A közösség nem szálazható szét vérre, hagyományra, hitre, ideológiára, mifenére; közösség addig van, míg akarjuk azt (hogy legyen). S ha tudjuk (ha tudatosul bennünk), hogy anélkül mi sem vagyunk, akkor nagyon akarjuk (hogy legyen), akkor harcolunk érte. Az igazságosság nemcsak hogy nem idegen a szeretettől, nemcsak hogy nem a szeretet alternatívája vagy paralel megfelelője: az igazságosság »elválaszthatatlan a szeretettől«, [...] bensőleg hozzá tartozik. A birodalom tekintete elfáradt S előreküldött néhány elvtársat A nincstelen jövőbe, Fekete ürümbe: Álmot katlanba űzni, Júdás helyére lépni, Múltat soha be nem vallva, Mindent azonnal akarva. Gyerekek beszélnek a képekről: simán megszégyenítik az összes ballib fölényeskedőt, gyűlölködőt, sznob fanyalgót és trollfészt. Ma a négy éves, óvodás („Napsugár” csoport), általam jellemzően „Bubu maci”-nak szólított fiam azt mondta: „Akkor halunk meg amikor a szívünk az égig ér”. ...az IMF-fel most kezdődő tárgyalások mibenlétéről egyelőre nem célszerű többet mondani. Ez az újsütetű politikai szentimentalizmus, vegye föl bármelyik maszkját, lényegében csak az egyházellenesség álcázására szolgál. Fejemben harangok csengenek, és csengők harangoznak, s megidéződik – rendesen hallom – H. Jani bácsi, G. jóformán teljesen kihalt gazdatársadalmának nagy öregje. „Így jártatok.” Fogatlan száján sejtelmes mosollyal mondja. Emelkedjünk egyszer már fel a történelmi áttekintés magaslatára, ahonnan világosan be fogjuk látni, hogy ily aposztáziával a kereszténységtől, ily gyalázatos szolgasággal, a zsidó-pogány elvekkel és élettel szemben az európai társadalom fönn nem állhat. Az eszmélődő lélek Isten felé igazodik. Jelenleg Magyarországon az egyetlen nagyjából világos jövőképpel rendelkező, a teljes országot lefedő szervezet a katolikus Egyház, és a történelmi felekezetek. Mivel azt nehéz megjósolni, hogy milyen hatalmi változások várhatók a magyar állami életben, ezért úgy kell készülni, mintha nem várhatnánk külső segítségre. -Mesélje mér el nekem valaki mi az a szentlélek, sokat hallottam már róla, még láttam is galambformájában festményen.Ez valóságosan is megtapasztalható? Valaki megtapasztalta már maguk közül? És ha valaki megtapasztalja akkor mi van utána? -Hogy aztán maga linkelhesse egy zsidó pszichiáter tanulmányát az elmebeteg Avilai Szent Teréz hisztériás orgazmusairól? A lélek, amely tenni akar, erős kezét mindenekelőtt megérezteti alaktalan, torz, bűnös, belső világával s azt mondja: itt rend legyen. Nincs szelídebb, mint a Kegyelem.
