1 jegyzet
Ördögtől való-e országok adósságelengedésnek felvetése?
Nem az.
(„(...)
Az elmúlt hetekben véget ért kölni gazdasági csúcstalálkozóról szóló híradásokban meglehetősen kevés szó esett arról, hogy az adósságok csökkentéséről, vagy elengedéséről szóló tárgyalások életre hívásában az egyházak is jelentős szerepet vállaltak. A tanácskozást megelőzően tizenhét katolikus püspök a fejlett és az elmaradottabb országokból tanácskozott a hét legfejlettebb ország kormányfőjével. Az adós és hitelező országokból érkezett püspökök felszólították a kormányfőket, hogy könnyítsenek a szegény országok adósságterhein. A »megfizethetetlen adósságok láncait szét kell robbantani« hangoztatták a püspökök. A tanácskozás arra hívta fel a világcsúcs résztvevőit, hogy mielőbbi és átfogó intézkedéseket hozzanak, melyek lehetővé teszik az államok közötti igazságos kapcsolatokat. Ehhez az adósságterhek jelentős csökkentése, illetve azok teljes eltörlése szükséges.
A tanácskozó püspökök »Az emberi fejlődéshez adósság-elengedésre van szükség« címmel nyilatkozatot adtak ki. Ebben megállapítják, hogy az adósságok megfizetésének követelése önmagában nem elítélendő. Jogtalan azonban, ha olyan adósságokat akarnak mindenáron behajtani, amelyek téves politikai döntések következtében keletkeztek, és amelyek teljesen megnyomorítják az érintett népeket, éhínséget eredményeznek.
(...)
A püspökök szerint az eladósodás problematikája nem pusztán gazdasági kérdés, hanem etikai is. Radikálisan érinti az embert, a családok jólétét, a szegények puszta túlélését, a társadalom összetartását, a jövő biztosításának lehetőségét. A szegény országok megsegítése éppen ezért »nem a felebaráti szeretet, hanem az igazságosság kérdése«.
A jubileumi év bibliai hagyománya azt a követelményt állítja elénk, hogy »szabadítsuk fel az embereket a rabszolgasorból, adjuk vissza az elbirtoklott területeket a jogos tulajdonosoknak, és az adósságok elengedésével állítsuk helyre a jogos rendet közösségeinkben«.* A 17 püspök rámutatott arra, hogy adósság elengedési követelésükkel nincsenek egyedül egyházuk, és minden keresztény egyház támogatja törekvésüket.
(...)”
(www.katolikus.hu/news/990630.html)
*Lev 25.38
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Lev 25.39
Ha testvéred akkor szegényedik el, amikor ki van neked szolgáltatva, és eladja magát neked, ne terheld a rabszolga munkájával.
Lev 25.40
Inkább úgy legyen nálad, mint a zsellér vagy a vendég, s dolgozzék neked a jubileumi évig.
Lev 25.41
Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát.
Lev 25.42
Mert hiszen az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptomból, nem szabad hát őket rabszolga módjára eladni.)
Nem az.
(„(...)
Az elmúlt hetekben véget ért kölni gazdasági csúcstalálkozóról szóló híradásokban meglehetősen kevés szó esett arról, hogy az adósságok csökkentéséről, vagy elengedéséről szóló tárgyalások életre hívásában az egyházak is jelentős szerepet vállaltak. A tanácskozást megelőzően tizenhét katolikus püspök a fejlett és az elmaradottabb országokból tanácskozott a hét legfejlettebb ország kormányfőjével. Az adós és hitelező országokból érkezett püspökök felszólították a kormányfőket, hogy könnyítsenek a szegény országok adósságterhein. A »megfizethetetlen adósságok láncait szét kell robbantani« hangoztatták a püspökök. A tanácskozás arra hívta fel a világcsúcs résztvevőit, hogy mielőbbi és átfogó intézkedéseket hozzanak, melyek lehetővé teszik az államok közötti igazságos kapcsolatokat. Ehhez az adósságterhek jelentős csökkentése, illetve azok teljes eltörlése szükséges.
A tanácskozó püspökök »Az emberi fejlődéshez adósság-elengedésre van szükség« címmel nyilatkozatot adtak ki. Ebben megállapítják, hogy az adósságok megfizetésének követelése önmagában nem elítélendő. Jogtalan azonban, ha olyan adósságokat akarnak mindenáron behajtani, amelyek téves politikai döntések következtében keletkeztek, és amelyek teljesen megnyomorítják az érintett népeket, éhínséget eredményeznek.
(...)
A püspökök szerint az eladósodás problematikája nem pusztán gazdasági kérdés, hanem etikai is. Radikálisan érinti az embert, a családok jólétét, a szegények puszta túlélését, a társadalom összetartását, a jövő biztosításának lehetőségét. A szegény országok megsegítése éppen ezért »nem a felebaráti szeretet, hanem az igazságosság kérdése«.
A jubileumi év bibliai hagyománya azt a követelményt állítja elénk, hogy »szabadítsuk fel az embereket a rabszolgasorból, adjuk vissza az elbirtoklott területeket a jogos tulajdonosoknak, és az adósságok elengedésével állítsuk helyre a jogos rendet közösségeinkben«.* A 17 püspök rámutatott arra, hogy adósság elengedési követelésükkel nincsenek egyedül egyházuk, és minden keresztény egyház támogatja törekvésüket.
(...)”
(www.katolikus.hu/news/990630.html)
*Lev 25.38
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Lev 25.39
Ha testvéred akkor szegényedik el, amikor ki van neked szolgáltatva, és eladja magát neked, ne terheld a rabszolga munkájával.
Lev 25.40
Inkább úgy legyen nálad, mint a zsellér vagy a vendég, s dolgozzék neked a jubileumi évig.
Lev 25.41
Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát.
Lev 25.42
Mert hiszen az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptomból, nem szabad hát őket rabszolga módjára eladni.)
Innét: bbjnick.blog.hu/2011/09/01/ordogtol_valo_e_orszagok_adossagelengedesnek_felvetese_egy_vezervelemeny
