E bejegyzés közvetlen előzményét (melynek címe Fogalmunk sincs (a)vagy újabb bevezetés „A barikád harmadik oldalá”-hoz lett volna) „túlhaladták” az események. Mire megszülethetett volna „fölülírta” az idő.
E bejegyzés előzménye néhány idézettel kezdődött volna:
„A kor biztos nem arról szól, amiről beszél.”
(Z. barátunk a kocsmában két sör után parafrazeálja Pilinszkyt)
…Ha jól emlékszem Aragon mondta, hogy „a barikádnak nincs harmadik oldala”. A napi tapasztalat mást mutat. Különösképp, ha az a barikád nem valós frontvonal mentén húzódik, hanem kreált konfliktusok révén létrejött „műtárgy”. Betervezek egy több bejegyzésből álló „sorozatot” (a többi betervezett bejegyzés mellé) „a barikád harmadik oldalá”-ról, arról, hogy hogyan láthatunk át azon a „parasztvakításon”, amely az elmúlt közel húsz évben, egyfajta „Maya-fátyolként” elfödte tisztánlátásunkat és elsorvasztotta valóságérzékelésünket; szerintem…
„– Miért nem szinonimái egymásnak a genocídium és a holokauszt, ha azok, illetve, miért szinonimái egymásnak, ha nem azok?
– Ha a sajtószabadság emberi jog és nem állampolgári jog, akkor mit is értünk egészen pontosan emberi jogon és mit állampolgári jogon?”
„Ősidők óta a legelterjedtebb mulatságok egyike az abesszin makaó. (...)
(...)
(...) Itt egy százas a kezemben. Ide tetszik tenni melléje egy másikat. Tetszik mondani egy számot. Öt? Helyes. Én azt mondom, hat, és nyertem.
A korrektség jegyében természetesen adok visszavágót, fordított szereposztással. De előbb tessék tenni a markomba az enyém mellé egy újabb százast. Úgy, rendben. Most én mondok előbb számot: öt. És ön hatot mond? Roppant ügyes, de sajnos, ismét én nyertem.
Remélem, megérte a tanulópénzt a titok: aki a pénzt vagy más szóval a hatalmat a markába veszi, azé az értelmezés joga, az állapítja meg a szabályokat, a saját szája íze szerint, utólag.
(...)
(...) Az abesszin makaó célja a bizalom megsemmisítése, és az emberi lény bezárása önmagába. Hogy ne higgyünk többé senkinek. Különüljünk el, ne legyen többé barátunk, szerelmünk, családunk, hazánk.”
E bejegyzés előzményének elején Z. barátom egy papírzsebkendővel törölgette volna a műanyagborítású kocsmaasztalról a sörben oldott mocskot és sokatmondóan kérdezte volna:
