Három fa (nagyapa, apa, unoka) történelmi mikro sagaja, ahogy egymásból hajtanak és egymást ölelik az idő távolából (1956-2006), nem kronologikusan szervezve egy elárvult nemzet elárvult családtörténetét. A fa főmotívumnak meg kell jelenni minden dramaturgiai egységben (unoka 1—apa—nagyapa—unoka 2), minden lehetséges esztétikai síkon (kép, szín, rajz, fotó, felirat, beszéd stb.), az adott dramaturgiai egység főszereplőinek közvetlen környezetében, hátterében, az osztott képmezőben, hol előre, hol hátra mozogva. Vigyázni kell azonban arra, hogy ez ne legyen túltelített, motivikusan fojtogató. A nagyapa és az apa fái sohase teljesek: kopaszodók, lehullt levelűek, szárazak.
Az egyes dramaturgia egységek percigénye: 1-2-2-3. Az első és a negyedik egység gyorsabb vágású, főként a 4. egység fokozó párhuzamos montázsa miatt. Az 1. és 4. egység erősen épít a totálok és a premier/super plánok kontraposztójára. A 2. és 3. egység múltbelisége inkább lassúbb képkapcsolást (svenk, kocsizás, varió, enyhe daruzás) igényel.
Az egyes dramaturgiai egységek fény-és színtartománya a következő:
1.digitális kamera éles, tiszta, normál színei--2. karcos-homályos videós színek --3. kontrasztos fekete-fehér—4. az egyetemi felvételeknél digitálisan tiszta, a párhuzamos montázstól kezdve hol barnára archivált, s benne megjelenő piros vagy nemzeti szín, a 3 fa-férfi enyhe elszínezése, hol a 2006-os okt. 23-ai szétveretés elmosott, összefolyó színei.
A 8 perces kisjátékfilm a természetes zajokra-zörejekre, atmoszférára, minimális párbeszédre, rövid narrációra (1. és 4. egység) épülnek, de a 4. egység párhuzamos montázsa Beethoven Egmond nyitányának fő témájára mozog. A narrációt az unoka hangján halljuk.
Az egyes dramaturgiai egységek tagolása:
