Miközben szobám magányában a címbeli kérdéssel kapcsolatos viszonyomat és álláspontomat igyekeztem megfogalmazni, eszembe jutott egy régebbi olvasmányélményem. Nem voltam rest, leemeltem a polcról a könyvet és hosszas lapozgatás után meg is találtam, amit kerestem. Nem csaltak meg az emlékeim és mivel a témával kapcsolatban lényegremutatónak érzem az olvasottakat, meg is osztom azokat:
„(...)
- Valamin jár az eszed, ugye? - kérdezte Arthur.
- Azt hiszem - mondta Ford, olyan hangon, hogy Arthur azonnal rájött, valami teljesen értelmetlen dolog következik -, egy MVP van ott.
Kinyújtotta a kezét. Furcsa mód az irány, amerre mutatott, nem az volt, mint amerre nézett. Arthur először az egyik irányba nézett, a palánkon túlra, majd a másikba, a pályára. Bólintott, majd megrántotta a vállát. Aztán még egyszer megrántotta.
- Egy micsoda?
- Egy MVP.
- Egy M...?
- ...VP.
- És az mi?
- Másvalaki Problémája - felelte Ford.
- Á, rendben - mondta Arthur, és elernyedt. Fogalma sem volt, mi ez az egész, de legalább úgy tűnt, hogy vége. Rosszul tűnt.
- Ott, ni! - mondta Ford továbbra is a palánk felé mutatva és a pálya felé nézve.
- Hol? - kérdezte Arthur.
- Ott! - mondta Ford.
- Látom - mondta Arthur, de nem látott semmit.
- Tényleg? - kérdezte Ford.
- Mit? - kérdezett vissza Arthur.
- Látod - kérdezte türelmesen Ford - az MVP-t?
- Mintha azt mondtad volna, hogy az másvalaki problémája.
- Úgy van.
Arthur lassan, óvatosan és végtelenül ostoba arccal bólintott.
- És arra vagyok kíváncsi - mondta Ford - hogy látod-e?
- Te látod?
- Persze.
- És - kérdezte Arthur - hogy néz ki?
- Hát honnan tudjam, te idétlen?! - kiabált Ford. - Ha látod, mondd el te!
Arthur érezte azt a tompa, lüktető érzést a halántéka mögött, ami rengeteg, Forddal folytatott beszélgetését fémjelezte. Agya meglapult, mint egy riadt kiskutya az óljában. Ford karon fogta.
- Az MVP - magyarázta - olyasvalami, amit nem láthatsz, vagy nem látsz, vagy az agyad nem engedi, hogy lásd, mert azt hiszed, hogy az nem a te problémád. Ezt jelenti az MVP. Másvalaki Problémája. Az agy egyszerűen kihagyja, olyan ez, mint a vakfolt. Még ha direkt ránézel, sem fogod észrevenni, hacsak egészen pontosan nem tudod, mi az. Csupán abban bízhatsz, hogy véletlenül észreveszed a szemed sarkából.
- Á - mondta Arthur - akkor hát ezért...
- Igen - felelte Ford, aki már tudta, hogy Arthur mit fog mondani.
- ...ezért ugráltál fel és...
- Igen.
- ...le, és ezért hunyorogtál...
- Igen.
- ...és...
- Azt hiszem, rájöttél már.
- Már látom - mondta Arthur. - Egy űrhajó.
(...)” [Az idézet forrása: Adams, Douglas: GALAXIS ÚTIKALAUZ STOPPOSOKNAK. A világ leghosszabb trilógiája öt részben. GABO Kk., Bp., é. n., 301. - 302. p.]

Így megy ez.
***
Választás [Kattints ide!]