Nem az olvasó a hülye, a dilettáns, hanem a kortárs szerző, ha nem számol azzal, hogy a kortárs irodalom (minden kortárs irodalom) többszörös versenyhátránnyal indul az olvasók kegyeiért vívott harcában (a klasszikusokkal és a lektűrrel, a bulvárral szemben): ezen versenyhátrányok egyike a kortárs olvasó vélt vagy valós tapasztalata, aki, nyilván, óhatatlanul is keresztül fogja futtatni a kortársi közvélekedés és kortárs létélménye szűrőjén a kortárs szöveget. S ha hiteltelennek találja – akárha a szerző ilyen-olyan egyéb megnyilvánulásai miatt is – , akkor megette a fene azt a műélvezetet. [Egy komment a Világhálóról 2018-ból]
Aki pénzt vagy munkát fogad el a hatalomtól, azzal elismeri a hatalom legitimitását is. Ezek után már hiteltelen, ha illegitimnek minősíti azt a hatalmat. (A szocializmus végig erről szólt, úgy fogott a hatalom, hogy korrumpált. Aki pedig nem volt korrumpálható, azt nemcsak alkotóként, de igen gyakran személyében is ellehetetlenítette.)
Az illegitim hatalommal kiegyezni, szolgálni azt, a magyaroknál különösen nagy bűnnek számít(ott). Az egyik legszemléletesebb példa erre Kuthy Lajos (1813-1864) esete. Ő amellett, hogy a legnépszerűbb és legjobban fizetett prózaíró volt Magyarországon az 1840-es években, ugyanakkor köztiszteletben álló közéleti személyiség és az úri társaság kedvelt tagja is. Nemcsak a közönség rajongta, de az irodalmárok többsége is a legjobb prózaírónak tartotta és mivel 1836-ban öt hónapig börtönbe, vizsgálati fogságba zárta a Habsburg hatalom, mert jogászgyakornokként, követi titkárként részt vett a feloszlatott Országgyűlésen és Kossuth Lajos Országgyűlési 
Tudósításokjának szerkesztésében is közreműködött, így még az üldözött hazafi szerepében is tetszeleghetett. 1848-1849-ben is, a szabadságharc alatt végig, különböző kormányzati pozíciókat töltött be, a Batthyány-kormány miniszterelnöki irodájának igazgatója volt, majd a Szemere-kormány idején osztálytanácsos, így tekintélye csak nőtt a magyarok szemében. Mígnem elkövette azt a szörnyű bűnt, hogy 1853-ban, a Bach-rendszer, az osztrák önkényuralom alatt, amikor minden becsületes magyar ember passzív ellenállásba vonult, nem töltött be kormányzati, állami állásokat, Kuthy elvállalta a nagyváradi helytartósági osztály másodosztályú megyebiztosi hivatali állását, majd később az aradi megyei főbiztosi címet és hivatalt is. Ezzel az addig bálványozott sztáríró olyan szinten kiírta magát a nemzetből, hogy a lapok már nem merték közölni munkáit, mert az olvasók a lapelőfizetés lemondásával fenyegetőztek. És ha ez még nem lett volna elég, elterjedt róla, hogy amikor valaki számon kérte rajta, hogy miért vállalt kormányhivatalt, akkor úgy válaszolt: Tíz-tizenkét író miatt nem érdemes fenntartani egy nemzetet. (Kuthy vérbeli társasági figura volt, világfi, a hölgyek kedvence, akár mondott ilyet, akár nem, róla mindenki el tudta képzelni, hogy egy bonmot-ért, egy szellemes fordulatért, mondásért képes volt akár ilyen átgondolatlan megnyilatkozásra is.) Ezzel hosszú évtizedekre kiesett Kuthy Lajos a magyar irodalmi emlékezetből, még ma is nagyon kevesen ismerik, pedig Hazai rejtelmek című műve kora legolvasottabb és szakmailag is nagyon nagyra becsült, irodalomtörténeti jelentőségű regénye volt.
Mindez a kultúrharcról jutott eszembe — s ha már eszembe jutott, ide is jegyeztem.
***
Kuthy Lajos művei Szinnyei József Magyar írók élete és munkái nyomán:
Költeményei, elbeszélései s egyéb czikkei a következő lapokban és évkönyvekben vannak: debreczeni Lant (1833. költ. és A szerencsés akadályok, elb., 1834. A szökevény, rege); Rajzolatok (1835. Farsangi kaland, 1836. Nagyváradi levél és költ.), Regélő (1834. Életszabályok, Jelenkori házasság, költ. 1836. Garcia de Marcarensas költő életrajza), Honművész (1834. Nagyváradról színi kritika, 1835. Szomorú hír Nagyváradról, 1839. Almanach-társaság, Császár Ferencz költeményeinek ism.), Athenaeum (1837. A beteg, költ., 1838. Szinháztárgyi viták, 1839. Egy éj a fővárosban, A szerelemféltő, A színésznő, Végrendelet, A számüzött, 1840. Mátka áldozat és költ., 1841. Az őrangyal, mutatvány Don Garcia cz. regényből és polemia), Regélő (1839. Vetélytárs, 1840. Nő és férjszeszély, 1841. Toulouse Saphoja); Emlény (1840. Balitéletek, 1841. Arthur és Jenő, A trónkövetelő), Religio és Nevelés (1841. A hitnevelés szüksége, Az apaüldöző), Világ (1847. I. 2. sz. Literaturai pártemberek ismertetéseül); Közlemények (1841. Bevezető szózat I. Ossian lelkéhez és költ.); Nemzeti Almanach (1841. költ., Divatkép, Az álomjáró), Regélő Pesti Divatlap (1842–43. A tőr és feszület, Nők és az élet székfoglaló és költ.) M. Életképek (1843. Egy iskolai kaland), Honderű (1843. Két elitélt, Freskófestések), Őrangyal (1843. Az önmérséklet jutalma), Pécsi Aurora (1843. beszély), Aradi Vészlapok (1844. Egy törpe, mutatv. Don Garciaból), Életképek (1844. Tohub, mutatv. Don Garciaból, Hortobágyi képek a Hazai Rejtelmekből, 1845. Válás, párbeszéd versben), Pesti Divatlap (1845. Egy hirlapi czikk, A kárpáti csúcsokon és költ., 1847. Téli csillagok I–IX. költ., Féltési párbaj, Álmom látogatójához, költ., Kakukk, költ., Beszterczei lápvidék, mutatv. a Hazai Rejtelmekből, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Érdember, Lehelke halála és költ.), Ajándok (1846. Az eskü órája), Hölgyfutár (1850. Emlékirat, költ., Egy hölgy imája, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Egy házi hivatalnok márczius előtt, 1851. Alarica Newa, 1852. Az ecsedi lidércz 1853. Beszélyem kijött a Hölgyfutárban), Remény (1851. A sir vadrózsája, Márczius előtti képek), Losnczi Phönix (1851. Az ifjú császár), Nagyenyedi Album (1851. Székely Katalin), Müller Gyula Naptára (1852. Egy kételkedő gazdag); Budapesti Hirlap (1860. 1–274. sz. A királyné olvasója, történeti regény, összesen 119 számban.)
A fehér és fekete, szomorújáték 4 felvonásban. Buda, 1839. (Szinműtár, kiadja Nagy Ignácz I. 3. Először adták Pesten a nemzeti szinházban 1839. febr. 19. és 25., szept. 5., Székesfejérvárt 1841. máj. 21. Kolozsvárt 1840. máj. 25., 1844. febr. 15. Ism. Honművész 1839. 18. sz.)
Első Károly és udvara. Történelmi dráma 5 felvonásban. Uo. 1840. (Szinműtár I. 7. Jambusokban, az akadémiai pályázaton dicséretet nyert. Mind a két szinmű censurai példánya megvan a m. n. múzeum kézirati osztályában.)
Kuthy munkái. Novellák. Pest, 1841-53. Kilenc kötet. (I. 1841. Gróf Széchenyi Istvánnak ajánlva, Cleopatra, Egy éj a fővárosban. A szerelemféltő, A színésznő, Nő és férjszeszély, 2. kiadása 1843., II. 1841. Cilley Borbála, Mátka áldozat, Toulouse Saphója, Végrendelet, A számüzött, Vetélytárs, 2. kiadás. Uo. 1843. III. 842. gróf Battyhány Antonia szül. Zichy grófnőnek ajánlva, Balitéletek, Arthur és Jenő, Az eskü órája, Délila, IV. 1842. gr. Károlyi Györgynének ajánlva, A trónkövetelő János fővétele, Divatkép, Igaz itélet, V. 1844. Egy alkalmi vers, Bizalom és gyanu, A tőr és feszület, Az apaüldöző, Az álomjáró, Egy iskolai kaland, Két elitélt, VI. 1851. Egy éj az altáborban, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Egy divatlapi cikk, Érdember; a cenzúra lefoglalta első cikke miatt és így került az 1852. kiadásba annak a helyébe a Zarskoje Selo c. novella, VII. 1852. A guerilla, Lyon lovag, Lehelke halála, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Nők és az élet, VIII. 1852. A kételkedő, Egy jobbágyper martius előtt, Szerencsés akadályok, A szökevény, rege, IX. 1853. Székely Katalin, Egy delejes nő végnapjai, Az ecsedi lidérc)
Polgári szózat kelet népéhez. Röpirat. Uo. 1841 (Ism. Athenaeum, 1842)
Hazai rejtelmek. Regény. Uo. 1846-47. Két kötet, 14 füzeben. (Újabb kiadásban: 1906.)
Szózat Erzsébet austriai császárné ő fensége örvendetes szülésekor. Arad, 1855
A királyné olvasója (1860)
Egy iskolai kaland. Budapest, 1898 (Olcsó Könyvtár, 1071.)
A szerelmes diák, Soóky Margit Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1943, 32 oldal
Korvin (regény, nem jelent meg)
Kéziratban: Ariadne a könnyelmű nő, Eredeti szomorújáték 4 felv. (Először Pesten 1838. szept. 24. Ism. Honmvész 78. s. Athenaeum II. 27. sz. kézirata a nemzeti szinháznál). Költemények: Hámor völgye, Kirablott sziget, Jós ige; levelei: hely és kelet nélkül sógorához topai Kalicza Zsigmondhoz Komáromban, ezen levélen Kúthy-nak írta nevét; testvéréhez, kelet nélkül, hugaihoz, Pest, 1841. dec. 25., nővéréhez, Zimbró, 1859. jún. 21.; a Magyar Nemzeti Múzeumban: levele Petőfihez, Pest, 1845. március 16.
