(Elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akik számára a címadás sértő (lehet), de több vonatkozásban is annyira találónak éreztem, hogy végül is úgy döntöttem, nem hagy(hat)om ki.)
Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5. –) magyar költő, író, műfordító, üvegművészt megkérdezték és ő válaszolt: „Mit kellene mindenképp felvenni a kötelező olvasmányok listájára? Berg Judit Lengemesék sorozatát. Melyik könyvet kellene mindenképp levenni a listáról? Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér. Hasonló problémám van az alsósoknak ajánlott Bárány Boldizsárral. Felsorolom Borbála tulajdonságait: szerény, halkszavú, szorgos. Mindig melegen teszi a levest az ura elé. Rendben tartja a házat, és amint van egy kis ideje, rohan a fodrászműhelybe. Sose ül le. Aranykezű, azaz mindig jókat főz. Bertalan, az apa, ezzel szemben zord, kevés szavú. Amikor Boldizsár elcsavarog, komoran lecsatolja a nadrágszíját. Lili lányom szerencsére nem értette, miért csatolja le: azt hitte, csak azért, mert nagyon teleette magát. Rémes…A gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek.” [forrás]
Természetesen, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a nyilatkozat méretes virtuális adok-kapokot szült a médiában, úgy a sajtóban, mint a közösségi platformokon (amely máig, lassan két hét után is folyik, hullámzik és habzik), a felháborodást a felháborodáson való felháborodás követte, sokan támadták, még többen védték és támogatásukról biztosították Tóth Krisztinát, a haladó véleményformáló értelmiség egyként állt ki a magyar költő, író, műfordító, üvegművész mellett a vak indulatoktól fűtött, olvasatlan, műveletlen, maradi mucsaiakkal szemben. A lényeg azonban most is (mint általában) elsikkadt (mert, akiknek érdekükben állt, hogy elsikkadjon, elsikkasztották): Tóth Krisztinának nem Jókai Mór és Szabó Magda írásművészetével kapcsolatban voltak kifogásai, hanem szemléletükkel szemben, feminista-genderista kritikával illette Jókait és Szabót és nem esztétikaival, azaz a kialakult „vita” (bármennyire is annak szeretnék láttatni egyesek) nem irodalmi vagy olvasáspedagógiai, hanem ideológiai, akik állást foglaltak/foglalnak a vita során, ekként foglaltak/foglalnak állást, bírálói nem Jókait és Szabót féltik Tóthtól (pontosabban az általa képviseltektől), hanem a saját családjukat. Mindezt nem árt szem előtt tartania mindazoknak, akik véleményt formálnak a „vitáról”.
Erről ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm, hogy meghallgattak!
***
Buzi volt-e Kölcsey Ferenc? [Kattints ide!]
Milyen írót nem tanítasz? [Kattints ide!]
Wass Albert-„vita” [Kattints ide!]
Csurka-művek a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain [