– Milyen a Szajna Poissynál?
– Épp mint a Holt-Körös Szarvasnál.
Mi a magyar most?
– Milyen a Szajna Poissynál?
– Épp mint a Holt-Körös Szarvasnál.
Ma Magyarországon annál, ha valaki kormánypárti, csak az a nagyobb szégyen, ha ellenzéki.
Megkérdeztem a feleségemet:
– Mikor hallottál utoljára érvelő politikust?
Nem emlékezett.
Bár hosszan törtem a fejemet, nekem sem sikerült egyetlen konkrét esetet sem felidéznem. (Elképzelni eltudtam: elképzeltem, amint Andrásfalvy Bertalan, valamikor az 1990-es évek elején feláll a Parlamentben és érvel. Nyilván, egy régi, elmosódott emlék miatt jutott éppen ő az eszembe, de hogy miről is beszélhet(ett), ahhoz már az én fantáziám is kevésnek bizonyult.)
Te mikor hallottál utoljára érvelő politikust?
Szerintem eszeveszett felelőtlenség most értettségit tartani. A diákok és a tanárok egészségével, életével játszanak, még csak nem is burkolt módon, rajtuk tesztelik, hogy ha lazítanak a szigoron, hogyan terjed a vírus. Kimondhatatlanul nagy hibát követ el a kormány, ha ezt megjátssza!
***
Kiegészítés (2020. 04. 19.)
„...a kormányfő arról is beszélt, hogy a szakemberek szerint május 3-án érheti el a járvány a csúcspontját.” [forrás]
És május 4-re tervezik az érettségi kezdőnapját? Nooormális?
***
Kiegészítés (2020. 04. 20.)
„...az érettségi lehető legbiztonságosabb megszervezésének kitalálták a módját, ezért tartanak csak írásbeli vizsgákat, és mindenkinek biztosítják a szükséges védőfelszerelést. Erről a kormány a döntését meghozta, és kijelölte a vizsgák időpontját. Amennyiben a járványügyi szempontok az időpont »mozgatását« indokolják, a szükséges döntést meg fogják hozni...” [forrás]
Mozgatják az időpontot...
***
Kiegészítés (2020. 04. 24.)
„Maruzsa Zoltán péntek délután bejelentette, hogy nem halasztják el az idei érettségi vizsgákat, amelyekre így május 4. és május 21. között kerül sor. (...) »A diákok érettségizni akarnak!« – mondta az államtitkár...” [forrás]
Hacsak úgy nem!
***
Kiegészítés (2020. 04. 28.)
„Most svédezze ki magát mindenki, mert hamarosan mindannyian Svédország leszünk. Mi, minden egyes nyugati ország, ami a bezártság után újra kinyit, miközben a járvány még itt ólálkodik köztünk. És nem is tehetünk máshogy. És ennek morális vonzatai is lesznek. (...) A túlélés, a megélhetés, a társadalom létezésének biztosítása, ezen túlmenően pedig a profit érdekében működésbe fognak lépni modern civilizációnk fogaskerekei. A karanténból ocsúdva új verseny indul majd az új világ legjobb pozícióiért – talán minden eddiginél kíméletlenebb verseny. Globalizált világunk gépezete újra el fog indulni – az emiatt ismét berobbanó járvány betegeiről és áldozatairól szóló hírek láttán pedig majd nyomogatjuk a pityergő emojikat – amikor elindulunk a régóta várt termálfürdős wellness hétvégénkre, avagy a napsütést élvezzük barátainkkal a végre újranyitó kedvenc kávéházaink teraszain.” [forrás]
A NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mostanra élte fel utolsó morális tartalékait, aminek fedezete támogatóinak erkölcsi tartása volt. A Fidesz kapott tíz éve egy történelmi esélyt, amivel nem tudott élni, csak visszaélni. Ez már nem józan paraszti ész, még csak nem is pragmatizmus, hanem cinizmus. Emlékeztek még, hogy mi volt a Fidesz által 2010-ben leggyakrabban használt fogalom? Megmondom én: erkölcsi válság. Ízlelgessétek a kifejezést! Mivel az érettségi járványcsúcs idejéni megtartása ellen nem érkezett egészséges társadalmi immunválasz, nem váltott ki tiltakozást, most már jöhetnek az aljasabb kommunikációs panelek is, a lényeg, hogy az emberek pszichéjének minél sötétebb és önzőbb rétegeire hassanak.
Tavaly augusztusban írtam egy blogbejegyzést Lehet készülődni! címmel. [Kattints ide!] Karanténmagányomban üldögélve és jelen viszonyaink lehetséges kimeneteleit latolgatva, hirtelen, villámcsapásként hasított belém ennek az alig több mint féléves szövegnek az emléke. Lehetséges, hogy ami akkor görbe tükörként szolgált számomra egy abszurd gondolkodásmód megvilágítására az mára a megtestesült valóság? Ilyen kristálytiszta volna az isteni igazságosság logikája és így szembesül világunk önmagával? Ha ez valóban ilyen egyszerű, akkor a krízis megoldása is épp ilyen egyszerű.
A Világhálón tallózgatva olvasom:
„Még nyomasztóbb, hogy 43 évvel ezelőtt előre láttam a politikai korrektséget. A tűzoltóparancsnok a regényben [az 1953-ban megjelent Fahrenheit 451-ben] bemutatja, hogy a kisebbségek lépésről lépésre miként némítják el a közönséget, majd a gondolkodását is elfojtják: a zsidók gyűlölték Fagint és Shylockot – tűzre velük. A feketék Nigger Jimet nem szívlelték, ahogy Huckleberry Finnel sodródik a tutajon – hadd égjen, de legalábbis ne legyen szem előtt. A női jogvédők Jane Austen ellen ágáltak, aki egy szörnyen kényelmetlen asszony volt egy borzalmasan régimódi korban – nyaktilót neki. A családvédők Oscar Wildetól irtóztak – el az útból Oscar! A kommunisták a polgárokat utálták – lelőni őket! És ez így megy tovább és tovább. Míg egykor a többség zsarnokságáról írtam, ma kénytelen vagyok ezt kiegészíteni a kisebbségekével. Manapság mindkettő egyformán fenyeget, és irányítani akar.” (Ray Bradbury, 1996) [Forrás]
***
Multikulturalizmus most [Kattints ide!]
A világjárvány tapasztalata: kötelezővé kéne tenni a keresztény hittant az iskolákban. Ahogy például a természettudományos tárgyakat is tanítják és számonkérik, hasonlóképp a hittant is tanítani kellene és számonkérni. Ahogy a fizikában vagy a biológiában is csak az hisz, aki hinni akar és/vagy tud, de ismeretük nélkül senki sem kaphat bizonyítványt, úgy a kultúránk, így életünk, alapjait képező keresztény tudást is hozzáférhetővé és elsajátítandóvá kéne tenni, hogy mindenkinek megadjuk az eszközöket és a lehetőséget, hogy elgondolkozhasson és megérthesse a múltat és a jelent, illetve értelmezhesse saját helyét, szerepét és lehetőségeit.
***
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Tudás és hit között óriási a különbség. Ha a hitet tanítani akarják, az rég rossz.
– „Tudás és hit között óriási a különbség.” : Azt te csak hiszed. Azt tudod, amiről hiszed, hogy tudod. „Ha a hitet tanítani akarják, az rég rossz.” : A hittan célja nem a hit tanítása, hanem a keresztény hit alapjainak (a Szentírásnak és a Szenthagyománynak) megismertetése.