Itt: bbjnick.blog.hu/2010/10/17/szabo_dezso_adaleka_a_politikai_nemzet_kerdesehez
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2010.10.20. 01:25
„Azért tették tehát politikai nemzetté a magyar nemzetet, hogy magyarsága szervesebb, egyetemesebb, erősebb legyen...” (Szabó Dezső adaléka a „politikai nemzet” kérdéséhez)
Címkék: közösség nemzet magyar nemzet magyarország széchenyi istván magyarság állam alkotmány kisebbség állampolgár államiság szabó dezső méltóság magyar nép magyar nyelv deák ferenc mélymagyar eötvös józsef magyar politikai tradíció politikai nemzet
6 komment
2010.10.15. 17:25
„Ez a nacionalizmus elsősorban a szocializmusban rejlő nemzetköziséggel tusakodik” (a)vagy Klebelsberg Kuno gróf szerint a népbarát politika 2.
Címkék: trianon nemzet történelem magyarország magyarság nacionalizmus függetlenség öntudat 1920 konszolidáció 1919 1928 horthy korszak klebelsberg kuno neonacionalizmus művelt és jómódú nemzet bethlen korszak fajsúlyos nemzet kultúrfölény
E bejegyzés közvetlen előzménye: magyarido.blog.hu/2010/02/10/az_erkolcs_es_a_tudas_hatalmaval_meg_akarjuk_hatvanyozni_a_magyar_munka_termekenyseget_a_vagy_klebel_1
1. A klebelsbergi kultúrpolitika (ami tulajdonképpen nem más, mint nemzetpolitika) ismerete nélkül értelmezhetetlen a Horthy-rendszer. A Horthy-rendszer ismerete nélkül pedig értelmezhetetlenek jelen viszonyaink. A mai napig zajlik a különféle ideológiai alapú mítoszgyártás a korról (a két háború közötti Magyarország politikai és kulturális viszonyairól), s ami ezekben a mítoszokban általában közös: mellőzik vagy csak igen szelektíven alkalmazzák a forráshivatkozást. A szocializmus és (nagyon úgy tűnik) a liberalizmus nem szeret olvasni, a múlt világában túlontúl elmerülni; számukra a múlt már csak megmagyarázandó tévedések sora, „önálló életértéke nincs”, ismerete másodlagos, s csak annyiban érdekes, amennyiben igazol bennünket. Talán ez az érdektelenség lehet az oka, hogy számos alapvető forrás igencsak hiányosan (vagy éppen sehogyan sem) érhető el a „magyar Világhálón”.
2. Nemrégiben − mint egy Szabó Dezsőről és Tormay Ceciléről szóló bejegyzés alatti kommentsorban folytatott beszélgetésben @Leskelődő nick szíves közléséből megtudtam (bbjnick.blog.hu/2010/09/28/vagy_szabo_dezso_es_te_nacik_vagytok/fullcommentlist/1#c11171285) − A magyar társadalomtudományok digitális archívuma c. internetes oldal, fájdalmas hiányt pótolva, lehetővé tette Klebelsberg Kunó jónéhány munkájának elérhetőségét. Így hát olvashatóak és letölthetőek lettek Klebelsberg politikai beszédei és cikkei (mert Klebelsberg így, beszédekben és hírlapi cikkekben hagyta ránk kultúrpolitikai − tkp. nemzetpolitikai − alapvetéseit), néhány kivétellel — kissé meglepő módon, talán a legjellemzőbbek, a legfontosabbak is e kivételek közé kerültek, amelyek annak idején a Neonacionalizmus c. kötetben jelentek meg (ez a kötet még ma sem érhető el a Világhálón).(*) De ez a hiány, reméljük, csak időleges, s rövidesen mindenki számára hozzáférhető lesz a teljes Klebelsberg-mű. (A magyar társadalomtudományok digitális archívumáról innét olvashatók, tölhetők le a Klebelsberg-szövegek: mtdaportal.extra.hu/mng.html#Klebelsberg)
Horthy, Klebelsberg és Gömbös Szegeden 1930-ban
3. A húszas évek második felére, a kultuszminiszterként − s, a magyar történelemben egyedülálló módon, a kultusztárcának rendkívüli súlyt, jelentőséget adva, Bethlen közvetlen helyetteseként is − tevékenykedő Klebelsberg az addigi politikai gyakorlatot már, mint „nagykoncepciót” is megfogalmazza: ez a neonacionalizmus koncepciója (nem volna helyes ideológiáról beszélnünk, mivel Klebelsberg maga elutasította az ideológiákat, s általában a „negatív politikai elveket”). 1928. január 8-án, a Pesti Naplóban megjelent Reálpolitika és neonacionalizmus c. cikkében így magyarázza a „széles nagyközönségnek/közvéleménynek” koncepcióját (néhány bekezdést, bekezdésrészletet idézek csak a cikkből):
2 komment
2010.10.15. 17:18
„...és ha más csinálja ezt, éppen olyan könyörtelen öklökre talál bennünk...” („vagy szabó dezső és te nácik vagytok?”)
Címkék: közösség magyar nemzet történelem irodalom valóság magyarság szabó dezső méltóság magyar irodalom mélymagyar valóságérzékelés tormay cécile valóságigény
Szólj hozzá!
2010.10.06. 07:54
Varsó, 1849. augusztus 4/16.
Címkék: jövő történelem magyarország valóság magyarság múlt kegyelem hatalom önérzet jelen méltóság vértanúság találjuk ki magyarországot valóságérzékelés az aradi vértanúk valóságigény halhatatlanságtudat
I. MIKLÓS CÁR LEVELE FERENC JÓZSEFNEK
Varsó, 1849. augusztus 4/16.
Kedves barátom!
Elküldöm hozzád magam helyett fiamat, Sándort, hogy egy olyan hírt vigyen meg neked, ami – remélem – örömet fog okozni. Görgey, akit diktátornak neveztek ki, hadseregével letette a fegyvert, és kegyelemre megadta magát neked. Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért, adjunk hálát neki, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullását, és alkalmat ad neked, hogy uralkodói jogaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gyakorolhasd. Ismerem szívedet, kedves barátom, tudom, hogy nem tagadod meg magadtól ezt az örömet. Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra; és érdemük szerint kell bánni a felbujtókkal, az országot nyomasztó bajok okozóival.
Megbíztam fiamat, hogy különböző komoly kérdésekről beszéljen veled – felhívom rájuk a figyelmedet, és fogadd meg, amit mond.
Szívvel-lélekkel maradok örökre, kedves barátom
hűséges és ragaszkodó
Miklósod
2 komment
2010.10.06. 04:35
Párhuzamos kapcsolás (1. ábra)
Címkék: közösség politika választás nemzet kötcse magyarország demokrácia orbán viktor magyarság etikus logikus 2010 kondor béla passzív rezisztencia esztétikus demokráciakritika
„Húsz évig, a politika, a demokrácia céljellegére hivatkozva rúgott le magáról minden kritikát; most másról sem hallunk, mint a demokrácia eszközjellegéről. A demokrácia eszköz… No, de tolvajkulcs?” (Z. barátunk a kocsmában (nem szószerinti idézet))
Idézek egy kommentsorból (innét: mandiner.hu/cikk/20101004_ki_nyert_ma): 
cutcopy 2010. október 4. 22:43
Ov tegnap végre jól megfogalmazta: Aki szavaz felhatalmaz, aki nem szavaz az pedig beleegyezik abba, hogy a többiek a nevében is felhatalmazzanak..!
(...)
bbjnick http://bbjnick.blog.hu 2010. október 5. 11:45
@cutcopy
„Ov tegnap végre jól megfogalmazta: Aki szavaz felhatalmaz, aki nem szavaz az pedig beleegyezik abba, hogy a többiek a nevében is felhatalmazzanak..!” --- írod.
Kikukáztam az Orbán-beszédet és Orbán nem ezt mondta.
Orbán így fogalmazott:
„Ami a részvételt illeti tisztelt Hölgyeim és Uraim, tudnunk kell, hogy azt tud befolyást gyakorolni a dolgokra, aki él a lehetőséggel, vagyis részt vesz a választáson. Aki nem megy el, az a többiekre bízza a döntést. Vagyis elfogadja a többiek döntését. Ez pedig számunkra, a magyar kormány számára azt jelenti, hogy aki elment, felhatalmazást adott, aki otthon maradt, engedélyt adott a munkánk folytatására.”
A „többiekre bízta a döntést”, „engedélyt adott a munkánk folytatására” és a „beleegyezik abba, hogy a többiek a nevében is felhatalmazzanak”, a szavak stílusérték-különbsége miatt, messze nem ugyanazt jelenti.
Orbán „ügyesen” (ügyesebben) fogalmaz, de ez még nem jelenti azt, hogy igaza is van. Kötcsén ő maga hivatkozik a „sajátosan magyar gondolkodásra”, márpedig a magyar gondolkodás alapeleme a passzív rezisztencia. S a passzív rezisztencia nem engedély, hanem a tiltakozás egy bevett formája.
ü
bbjnick
Szólj hozzá!
2010.10.03. 10:08
Kampánycsendsértés helyett: „Bartók sírjára”
Címkék: közösség kultúra valóság magyarság kereszténység haza hagyomány méltóság bartók béla szocialitás mélymagyar tradíció horváth elemér valóságérzékelés andorai péter közösségvállalás valóságigény sorsélmény
25 komment
2010.09.25. 05:30
Adalék Csutakaszürkeló Prófétálj! c. bejegyzéséhez
Címkék: közösség élet halál önvédelem parlament büntetés orbán viktor magyarság törvény kereszténység igazság bűn kisebbség együttélés katolicizmus közjó jhvh schmitt pál a katolikus egyház katekizmusa fidesz kormány
A bejegyzés közvetlen előzménye: magyarido.blog.hu/2010/09/08/profetalj
A TÖRVÉNYES ÖNVÉDELEM
2263 A személyek és társadalmak törvényes önvédelme nem jelent kivételt az ártatlanok megölésének, a szándékos emberölésnek tilalma alól. „Amikor valaki önmagát védi, a tettből két következmény származhat: az egyik a saját életének megőrzése, a másik a támadó megölése.”(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.) „Semmi nem tiltja, hogy egy cselekedetnek két hatása legyen, melyek közül csak az egyik szándékolt, a másik szándékon kívüli.”(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.)
2264 Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvető principiuma marad. Törvényes tehát, hogy a saját élet megőrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét védi, nem követi el az emberölés vétkét, még ha arra kényszerül is, hogy támadójára halálos csapást mérjen:
Ha valaki a saját élete megvédésére nagyobb erőt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha azonban mértékkel veri vissza az erőszakot, a védekezés megengedett (...). Nem szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését: mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra.(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.)
2265 A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük. A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék.
2266 A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához.
2267 Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta „immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul”(II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56).