„Eeeeeeee…” /Rogán Antal a Hír-tv-ben/
Szó, szó, szó, szó…
„Ne azt, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja!”
„Ne azt, hogy ki az, aki mondja, hanem, hogy hogyan mondja!”
Bbjnick publikátorral ellentétben én városi környezetben nőttem fel, ezért aztán, az ő késői agyfejlődésével szemben (tudjuk, ingerszegény Tisza-parti tanyavilág, bélyeg ez egy életre), az én agyam igen korán túlburjánzott; kamaszkorom óta nem érdekel, ki mit mond, hozzám mit beszél, hiszen egyszerű halandó úgysem képes olyan tartalmakat közölni, amit méltatnék a befogadásra - már csak önvédelemből se -, a beszélő személyét sem értékelem semmilyen előítélettel, viszont… viszont kedves barátom, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki, mint az ismert, nem egyszerű halandó, minden sorával, meg persze személyes találkozásainkkor szintén – tegnap délután is itt ült a cserépkályha mellett a kanapén -, arra tanít, arra int, hogy figyeld árgus szemmel minden pici részletében azt, akivel épp beszélsz, és mindenkit a társaságban, mert valami van, ami rajtad kívül történik, valami lesz, amibe belekeveredsz, ó, hová jutott Iván Karamazov, ó, mit tettetek Miskin herceggel, figyelj én lelkem, érezd meg a rezdüléseket, ez a megismerés, nem a szó, szó, szó.
Óvé, kormánya fennállásának tizennegyedik napjára közbiztonságot ígért a falunak, ahol lakom. A huszonegyedik (körülbelül) napig ebből semmi nem látszott. Ekkortól (mondom, kb.) sűrűn kezdtek szaladgálni a rendőrautók.
A „Tökös” kénytelen volt megszabadulni a szekerétől, mert lépten-nyomon megállították – álló szekérrel pedig se terményt lopni, sem pedig a lepotyogó rajkók által a közlekedést veszélyeztetni nem lehet. A legjobb szándékkal is képtelenség.
A kiskorú F. K. elkezdett nem hugyozni a közkútba.
Éjszakánként a csend lett az úr, végig a falun.
Még egy helyben lakó rendőrt is megígért a főkapitányság.
Aztán, néhány hét múlva eltűntek a járőrök.
A „Tökös” újra szekerezni kezdett.
Nem lett saját rendőrünk.
Utána érdeklődtünk, megtudtuk, hivatalosan ez egy egyhónapos akció volt csupán.
Hát így mondták.
(Ki? Mit? Érdekes ez?)
"tudás által kormányozni az országot annyi / mint a tolvajok mestersége / de aki nem a tudás által kormányoz / az az ország áldása-szerencséje / mindkét lehetőséget aki is- / meri ismeri a Mértéket is / Mértéket tudni mindíg a Példával élni együtt / ezt a tudást már Elrejtezett Erénynek nevezzük / az Elrejtezett Erény / mélységes mély és messzire ér / vele fordulnak meg a dolgok / lám csak / már bent vagyunk a fősodorban"
(ford. Karátson Gábor)
