Manapság nagyon sok szó esik a Katolikus Egyház és a demokrácia viszonyáról. Természetesen, nem annak valóságos, érdemi vonatkozásairól, hanem (a mifelénk már oly jól bejáratott vulgármarxista és liberálbolsevik tematizálás szerint) az egyházellenes erők által (meglehetősen szabadon kezelt fogalmak és történelmi tények szisztematikus kompilálásával, összehordásával, manipulált konstrukciók legyártásával) létrehívott, (s az aktuális igény szerint) nemzetellenes, népellenes, szabadságellenes, reakciós, antidemokratikus stb. egyházkép került most ismét a viták középpontjába és (ez alapján a kép alapján, maga az Egyház) össztűz alá „a szabadság és demokrácia védelmezői” részéről.S ha már nálunk jó hatvan éve ez a „véleményformáló értelmiségi” rutin, akkor legalább mi forduljunk valós, hiteles forráshoz és nézzük meg, hogy mit is mond/ír II. János Pál pápa 1991-es keltezésű CENTESIMUS ANNUS kezdetű enciklikájában az Egyház és demokrácia viszonyáról:
„(…) Az Egyház nagyra értékeli a demokratikus rendszert, mint olyan rendszert, amely biztosítja polgárai számára a politikai döntésekben való részvételt és garantálja a kormányzottaknak, hogy maguk válasszák meg és ellenőrizzék vezetőiket, vagy békés formában leváltsák őket, ha szükségesnek látszik. (…) Ezért az Egyház nem helyeselheti az olyan zártkörű vezető-csoportok létrejöttét, amelyek az államhatalmat saját hasznukra vagy ideológiai céljaik megvalósítására bitorolják.
.jpg)
